2007. december 25., kedd

Karácsony

Szép estét minden blogolvasómnak! Tudom, az utóbbi időben nagyon elhanyagoltam az írást, de ígérem, megpróbálok majd gyakrabban írni. Van egy csomó mutatnivalóm, de a fényképek átmásolására nehezen szánom rá magam... A kártya tönkrement a gépben, s elveszett jópár képem. Megfogadtam (bár tudom, fogadni Újévkor kell!:)), hogy majd gyakrabban pakolok át a szgépre. Olyan jó volt a Szenteste! Igaz, egy nappal korábban jött hozzánk a Jézuska, mert azt szerettem volna, ha Barni tud még sokat játszani az ajándékaival, ma pedig elvitte a volt férjem Pestre, a mamákhoz. Olyan jó látni az örömét! A kis szeme csillog, én meg elolvadok.:)) Jókorát szánkóztunk ma délután. Harminc centi hó esett, érzésem szerint főleg a kocsimra.;) Jen kutya négy lábát az égnek mutogatva hempergett a friss hóban, Barni pedig csinált hóangyalkát....:) Azért, bevallom, most üres a lakás... Hiányzik ez a kismanó, ha nincs itt. Holnap még lesz vendégjárás nálunk, elfoglalom magam. Aztán rájövök megint, hogy messze még a vasárnap, mikor hazajön... Olyan kedves verseket tanultak az oviban! Egyiket, amit még sosem hallottam, ideírom, hogy ne felejtsem el sosem..:) No, szóval: Fuss, bárányka, fuss, Betlehembe fuss, Vár a kis Jézus! Leheleted melengesse, Ne remegjen gyenge teste, Ha leszáll a hűvös este Angyalszárnyon Betlehembe. Ugye édes? :) Bár az én hitemből nem épülne palota... Boldog Ünnepet kívánok mindenkinek!

2007. december 8., szombat

Kicsi...

Ma délelőtt feladta Kicsi, a degukám... Feladta a harcot a vérmérgezéssel, nem bírta már a mindennapos antibiotikuminjekciókat. Sokat szenvedett ez az apró kis tündér, nem ezt érdemelte.. :(

A kisfiam még nem tudja...

Így szeretnék rád emlékezni mindig:

... nem megőszült bundával, elesetten... Ne haragudj, hogy kitettelek mindannak, amit át kellett élned. Ne haragudj, hogy nem döntöttem másként. Kérlek, ne haragudj, hogy három nappal meghosszabbítottam a szenvedésed, hiába.:(((

2007. november 16., péntek

Szép kis nap...:)

Sziasztok!:) Tegnap leesett az első hó. Itt,a városban nem maradt meg... Ma csak két órám volt, 11-re itthon voltam. Megbeszéltük Tamással és Attilával (MSN-en, mostanában írogatok megint:)), hogy elmegyünk ebédelni a Tettye étterembe. Aki Pécsett jár, ajánlom ezt a vendéglőt, nagyon finom a kaja, és szerintem Pécs legszebb részén van... www.tettye.hu. Jót ettünk, majd elindultunk autókázni. S azzal szembesültünk, hogy a Mecseken bizony megmaradt a hó!:) Nem is kicsit, télies volt a vidék. S mi csak mentünk, mentünk, fel egy emelkedőn a hegy felé, ahol minden tiszta jég volt... Aztán megtörtént a baj. A kocsi nem bírt tovább menni felfelé. Megcsúsztunk... S majdnem nekicsúsztunk hátrafelé egy kőkerítésnek. No, volt riadalom!:) Aztán a fiúk végül megoldották: a kocsi fenekét arrébb emelték egy járókelő segítségével. Megúsztuk.:) Rég nevettem ennyit, miközben azért féltem is, hogy összetörik az autó.:)) Úgy fáztam, mint egy kivert kutya.:) Harisnya, vékony csizma, szoknya volt rajtam, hiszen étterembe indultunk... Nagy megkönnyebbülés volt, mikor elindultunk lefelé. Mondtam Kosztinak, ő tolat, én nem.:))) Ügyesen le is tudott kormányozni, de mind remegtünk, mire leértünk.:) Mostanában nem megyek semerre, ahol hó van!:) Szép estét!

2007. november 6., kedd

Valami szép...

Vidámabb történet következik, mint az előzők...:) Gyömbér története. Egy hideg délelőttön, még Veresen Barnival játszóterezni indultunk. Mikor odaértünk, ott volt egy loncsos, tejeskávészínű kutyalány. Éppen egy száraz kiflicsücsköt vitt a bokor alá boldogan, az volt az ebédje... Körbekérdeztem, már több napja ott lakott az utcán. Józan ésszel próbálkoztam, mondtam Barninak, menjünk. Ő meg azt válaszolta, oké, akkor hagyjam őt is itt. Mert a kutya nélkül ő nem, vegyem tudomásul... Hát betettem a kocsiba a kislányt. Hazavittük... Még nem láttam ilyen locsos kutyát. Tiszta raszta volt, a lábujja között, füle mögött, mindenhol iszonyú csomók... És nem volt ibolyaillata.:) Oké, hát akkor irány a kád. Betettem őt.. Megengedtem a vizet. S vagy tíz perces, test test elleni, megfeszített küzdelem következett.:) Ő ki akart jönni, én bent akartam tartani. Mikor a vizet elzártam, már nem volt baj, hagyta, hogy levagdossam róla a szőrcsomókat. Fél órája ismert, és engedte, hogy ollóval még a pocakját is megnyírjam... Tündérkutya.:) Feltettem őt a netre, gazdát keresünk... Szóltam a Lelences lányoknak is, Anna azt mondta, bizony Gyömbi fajtatiszta bearded collie... Tehát egy angol juhászkutya, ritka színben. A fajtaklubtól is beszéltem vkivel, megnézte a képeket, ő is ezt mondta, collie... Ez a fajta nyugodt, vidám, kedves, gyermekszerető, türelmes, szinte terápiás kutya. Hát Gyömbi pontosan ilyen, ezt láttam... S három nap alatt lett öt család, aki őt akarta!:) Szinte versengtek érte, s nekem kellett döntenem. Nagy felelősség... Végül Andi lett a gazdija, s azt hiszem, jól választottam. Andinak Gyömbi előtt nem volt kutyája, a kisfia mellé keresett terápiás kutyát. Sokáig, kitartóan, megfontoltan keresett, s nekem ez nagyon tetszett. Gyömbérbe végül beleszeretett... Azóta is együtt vannak, a legnagyobb rendben a kislánnyal minden. Meglepetést is kapott Andi: Gyömbér vemhes volt, mikor találtam. Csak azt vette észre, hízik a kutya... Aztán kiderült a dolog. Azt javasolták az állatvédők, józan megfontolás alapján, szülés előtt ivartalanítsa Andi, van elég kiskutya az utcán... De Andi látta a kicsiket ultrahangon, s azt mondta, mivel ezek a kicsik már kifejlett apróságok, nem tudja megtenni... S felnevelte a hat kiskutyát! Az egyik lányka, Gréti nem is ment sehová, megtartották Gyömbér mellé. :))) Olyan jó tudni, hogy Gyömbi családban él, hogy szeretik nagyon, s hogy ebben nekem is volt részem! Olyan jó volt, mikor Andi azt mondta, Gyömbér megismer, még a hangom is, mikor megyek, s hogy látszik, nem felejtett el!

S milyen megrendítően jó volt olvasni a verset, amit Andi anyukája írt, Gyömbinek!:) 

GYÖMBÉR-DAL

Szőke kutyus került hozzánk
Hosszúfülű fajta
Réten kószált jó sokáig,
Bogáncs csüngött rajta.
Kiskutyánkért, hogy elhozzuk,
Messzi földre mentünk
És amint szemébe néztünk,
Rögtön megszerettük.
Hoztuk volna hét határon
Ámde mindhiába,
Megriadt, hogy hová visszük,
S megszökött a drága.
Kétszer is utána mentünk,
Csalogatva vissza.
És friss vizét azóta már
A konyhánkban issza.
Szőke szőre hullámot vet
Gyermekszeme ásít
Amióta eljött hozzánk
Életünk is más itt. 
Szökős kutyát védeni kell,
Bárki erre járna,
Kitettünk hát egy plakátot
Házunk ajtajára.
Szőre szőke, neve Gyömbér,
S hogy ne legyen gondja,
Pórázzal és kutyacsonttal
Díszítve a konyha.
Kertünk sarkán felkelő Nap
Köszönti a reggelt
De addigra szőnyegéről
Gyömbérke is felkelt
Szalad hozzánk, leng a füle
Fényes gomb az orra
Piroskával rászoktattuk
Már a jó modorra
Nem ugrik fel ágyra, székre
Csak a farka lendül
De a puha kiskanapén
Egy-kettőre fent ül.
Azt, hogy hamar hazatérjünk,
Mindig nagyon várja
Kedves barna kutyaszeme
Vígan néz Anyára.
Riadalom tört ki egy nap:
Séta közben eltűnt.
De mire mi hazaértünk,
Már a kertben bent ült.
Csoda történt: hazatalált,
Át a kerítésen.
Okos kutya, bebújt gyorsan
Oldalt, egy szűk résen.
Azóta a kertünket már
Új kerítés őrzi
És anya a kutyakaját
Melegíti, főzi.
Ugrik, lendül, hanyatt fekszik,
Ha úgy hozza kedve.
Szép kis karcsú, vidám szőrmók,
Nem egy lompos medve.
Látszik, szeret itthon lenni
Jó helye van nálunk
Két pokróc is jelzi helyét
Úgy vigyázza álmunk.
Beköszöntött a szép tavasz
Zöldel már a kertünk,
És a Sorstól, mely jó hozzánk,
Jó kis pajtást nyertünk.
Lendülj, labda, ugorj, Gyömbi.
Pattanj, Áda, Dalma!
A kert legyen kis családunk
Vidám birodalma.

 Szerintem ez elmond mindent, ez mindent megér, ugye?:)

 Ő a gyönyörű kicsi lány:

2007. november 4., vasárnap

Emlékezés

Késve írom a bejegyzést, de tulajdonképpen mindegy is... Szinte minden nap ég a gyertya értük. A halottainkért. 

Emlékeztem Nagyapámra, aki szigorú volt, de olyan igazságos..! Aki tiszta szívvel tudott élni, akinek becsülete példaértékű előttem... Akivel annyit jártunk kirándulni, aki mindent-mindent tudott, nem volt kérdés, amire ne tudott volna megfelelni... Akiért egy éve az iskolában sírtam, mert egy vizsgán Róla beszélt a vizsgabizottság egy tagja, mikor megtudta, az unokája vagyok... Nagyon hiányzol, Papókám. 

Gondoltam az Apámra. Nem az édesre, hanem Rá, aki felnevelt. Becsülettel, s ha nem is tudta mindig kimutatni, szeretettel. Nem tudtam neki megköszönni.. 

S bár lehet, furcsán hangzik, de nem annak, akinek van négylábú barátja: emlékeztem a kutyáimra, akik már nincsenek velem. Kántorra, Alira, akik a gyermekkorom varázsolták el, akikre mindig számíthattam. Kántort két évesen hoztuk el egy helyről, ahol le akarták lőni. Őrjöngött. Anyám rámparancsolt, oda ne menjek hozzá, mert szétszed... Még aznap hazavittem neki a suliból az uzsonnámat. A kezemből ette meg... Nem mertem elmondani. A következő ember, akit elfogadott, Nagyapám volt... Alit megmérgezte a szomszéd öregasszony... Három kisgyerek kutyáját.. Fiatalon halt meg, s én valahol vele haltam... Sokat szenvedett, s nem ezt érdemelte, hisz ő egy tündér volt. Kenimért is égett egy gyertya, aki még mindig olyan iszonyúan, hasogatóan fáj... Furcsa érzés: rám bízták őt, én voltam neki minden.. Mégsem tudtam megvédeni... Október huszonegyedikén volt két éve, hogy meghalt. Úgy hiányzik... Kicsi kutyám... S van még egy kutyalány, akit elveszítettem. Nem halt meg, remélem, bár már nagyon öreg, ha él... Grétikém, akit remélem, valaki befogadott, mikor elveszítettük. Nagyon szeretném hinni, hogy az élete ugyanolyan szépen folytatódhatott, mint előtte... Hogy valaki szerette annyira, mint én. 

Találtam egy verset: 
"Waiting .. 
I got to the gate of Heaven yesterday 
after we said good-bye. 
I began to miss you terribly, 
because I heard you cry. 
Suddenly there was an Angel 
and she asked me to enter Heaven's gate. 
I asked her if I could stay outside 
for someone who'd be late. 
I wouldn't make much noise you see, 
I wouldn't bark or howl. 
I'll only wait here patiently 
and play with my tennis ball. 
The Angel said I could stay right here 
and wait for you to come. 
Because Heaven just wouldn't be Heaven 
if I went in alone. 
So I'll wait right here, 
you take your time, 
but keep me in your heart. 
Because Heaven just wouldn't be Heaven 
without you to warm my heart." 

Most megyek, bőgök egyet. Azt hiszem, mostanában nem vagyok jó társaság.

2007. október 27., szombat

Depi...

Mostanában nem vagyok vmi jó passzban... Semmi sem sikerül, semmi sem stimmel. Tegnap volt az iskolai szecskaavató. Nem volt sok kedvem, de elgondolkodtam, s arra jutottam, pont jó lesz a délután arra, hogy kicsit Kati barátnőmmel legyek. Tehát az volt a terv, hogy dél körül átbuszozok Bólyra, majd vissza az avatóra. Azt nem tudom megmagyarázni, miért nem kocsival mentem... De ez olyan megfelelő ötletnek látszott. Aztán reggel bejött Tamás a suliba, s elmondta, jön a bálba ő is, Petra is, Andris is. Így már jobb kedvvel gondoltam az estére. De azért nem ilyen egyszerű minden. Tamás is azzal a busszal jött, amivel én, s természetesen el kellett menni hozzájuk. Anyukájának (aki egy tündér, azt hiszem, nem mondtam még...) fájt a foga, s különben is, ez úgy szokott zajlani, hogy: "Otthon van anyám, gyere már el adni neki egy puszit!":) S megyek. Most is... Aztán jött Kati is, de megharagudott. S azt mondta, mindenki fontosabb, mint ő. Pedig ez nem igaz... Tamás azt is kitalálta, hogy az eredetileg tervezett öt órás busz helyett menjünk vissza a fél négyessel, és találkozzunk Andrisékkal az Átriumban. Ez az iskola melletti csehó. Ott voltunk fél hatig, megismertem pár új embert, ittam két baracklevet és Gábor felvett, mentünk a szecskaavatóra. Megbeszéltük, mikor Tamásék jönnek a bálba, rámcsörögnek. Vacakul éreztem magam a rendezvényen. Percről percre vacakabbul, de hogy miért, azt nem tudom. Végigálltam a másfél órás műsort, és a lábam is fájt. Hülye magas sarkú cipő! S mivel nem hívtak nyolcig, gondoltam, elfelejtettek. Ottfelejtettek. S elindultam a nyolc huszas buszhoz. Nem is szóltam nekik... Majd' megfagytam, de úgy kell nekem. Még jó, hogy a buszmegállóban dideregve találkoztam Noémivel és Danival, ők pedig olyan aranyosak voltak, hogy együtt dideegtek velem, míg jött a busz. Felszálltam, s öt perc után csörgött a telefonom. Tamás. Hogy indulnak. Csend. Következő kérdés: Ugye, te nem a buszon vagy???? De. Ott. Szó nélkül leléptem. Mindenkit megbántottam. Tök jó. No, Kati is haragszik, tudom. De majd kiengesztelem. Remélem. S a többieket is. Ha szóbaállnak velem. Jó kis este volt... Aztán olvasom ezt: "Három héttel ezelőtt eltűnt Szombathelyen, Binder Anikó tenyészetéből, két svájci fehér juhászkutya, egy 10 hónapos Lepke nevű szuka és egy 1,5 éves Akela nevű kan. A kislány tetemét egy héttel később megtalálták a Kisunyomi Dűlő és a Jáki erdő határában, szétlőtt lábbal és gerinccel. Brutális módon kivégezték! A fiú kutyáról annyit tudunk, hogy néhány nappal az eltűnése után a réten dolgozó emberek látták őt is meglőve, de megfogni nem tudták. A kan különös ismertető jele, hogy mindkét melső lábán le volt borotválva a szőr, mert eltűnése előtt egy kullancsfertőzés miatt vérátömlesztést kapott. Ha bárki bármit tud a kutyusról, kérjük jelezze nekünk! Dallos Júlia 06/30/9990445 Binder Anikó 06/30/3879251 Szabó Zsuzsa 06/70/3819090" Hát, elegem van az emberiségből. A vadászokat pedig gyűlölöm! Mit ártott neki az a kölyökkutya? Rosszul vagyok az egésztől.:( Szerencsétlen kutyák... Olvastam egyszer valahol, hogy a szadisták azért szeretnek éppen kutyát kínozni, mert ők nemesek, védtelenek és jók. Így van. Könnyű prédák. Nem érdemeljük meg őket.

2007. október 24., szerda

Buta reggel, buta gondolatok...

Ma hajnalban felnyüszögött Jen kutya. Levittem egy gyors sétára, majd visszafeküdtem, félájultan.... S olyan fájón-szépet álmodtam..! Hogyan lehetséges, hogy visszatekintve pontosan tudom, hol rontottam el a dolgaimat? Hogy lehet még mindig, tízenpár év után is ugyanarra a pasira gondolni? Akivel mindössze egy évet töltöttünk együtt? S a végét nagyon elrontottam? Hogy lehet vele álmodni, és úgy ébredni, hogy jó volt látni? Hiába vannak körülöttem, ők nem kellenek. Csak Ő kell. Mikor két éve azt mondta, kilenc év után: "Szerelmes vagyok beléd.", így egyszerűen, lecsupaszítva... S mikor négy hete, hajnalban, miközben a hülye buszra vártam, dudált mellettem kocsival, s intett, hol tud megállni... Odavánszorogtam, nem is tudom, hogy vitt a lábam... Azt kérdezte, fázom-e. Nem. Akkor miért remegek? Mire én kitaláltam a legostobább választ: tőled, te hülye.:) Mire ő mosolyogva: hiszen én nem bántalak, tudod... Jah. Nem. Csak én bántottam őt mindig. Akkor pedig, a kialakult helyzetben nem dönthetett jól. Már nem. Tudtam, ha marad, belehalok. Ha jön, akkor pedig nem fogom többre tartani a többinél... Hiszen ha elhagyja a gyermekét, olyan, mint bárki más... Én és a hülye elveim, ennyi... Azt kérte, mondjam, jöjjön el, s már csomagol is. Persze nem tudtam mondani... (Cs) Igyekezni fogok, hogy délután összehozzak egy értelmesebb bejegyzést, ígérem.:) Csak most nem vagyok jól... Egy álomtól.

2007. október 7., vasárnap

"Alkotói válság"..;)

Lusta vagyok. Naaagyon... Fáraszt az iskola, fáraszt minden. A lakás szanaszét, a varrógép még mindig a gardrobban... Nem is hímeztem. Pedig annyi terv volt...

Annyi azért történt, hogy Melinda barátnőm előrehaladott Halloween-i előkészületeit látva belémnyilallt, hogy sehol sem tartok... Így most, kedvcsinálónak megmutatom nektek a tavalyi és a tavalyelőtti Mindenszentek-esti asztalunkat.
Múlt évben:

Két éve:


Végül pár ötlet a Mindenszentek éji vacsorához, desszerthez:











Voltam fodrásznál pénteken. Bettina unszolására, miszerint le kellene vágatnom a hajam, foglalkozni kezdtem a gondolattal... De csak eddig jutottam.:)) Végül Inci barátnőm elcibált a fodrászhoz, és elég jó lett a hajam. Könnyebb lesz így.

Csütörtökön osztálybulink lesz. Bólyon, Attiláék pincéjében. Főzünk csirkepörköltet, jön Attila is, Tamás is. Meg Dávid.:) Érdekes lesz, mert aznap délután ötkor fogadóóra is lesz a suliban... Nem kicsit fogok rohanni.

Ez a macska édi, mondtam már? Igazából semmi rosszat sem csinál, csak zizeg. Bár azt folyamatosan.:) Barnival még mindig imádják egymást, s már Jennel is elvannak. Ma reggel majdnem kimostam őkandúrságát. Bepakoltam a mosógépbe, majd kimentem a konyhába. Vissza a géphez, becsukom, elindítom... Miközben a szobában tettem-vettem, halvány nyávogást véltem hallani... Megnéztem... Jól tettem.:) Klasszikus, de Cijjma nem díjazta.:)

No, megyek, húz az ágy! Jó éjt!

2007. szeptember 30., vasárnap

Valaki érkezett...:)

Hogy ki a jövevény?:) Hosszú történet, bár csak ma reggel kezdődött... Barni nagyon régen nyúz egy cicáért. Eddig ellenálltam. De azért ott motoszkált bennem, nem is volna rossz... Ma reggel fél nyolc előtt kopogtak. A szomszéd néni állt az ajtóban, akivel együtt kutyázunk, sokat vigyáz Barnira, és ő is olyan állatbolond, mint én. Azt mondta, egy kiscica sír az egyik kocsi alatt, menjek, segítsek... Lerohantunk, kiderült, a cica a kocsi motorterébe szorult. Iszonyú kimerült lehetett már, de nagyon kétségbeesetten virnyákolt. Nos, vasárnap reggel fél nyolc tájt nem egyszerű kideríteni, kié az autó... Végül sikerült. Egy négy hetes-forma kis cirmos fiúcska volt az önkényes kocsifoglaló... Hát, elgondolkodtam. De a hölgy, akié a kocsi volt, azt mondta, ő elviszi az anyukájához, most halt meg a cicája, örülni fog neki, jó sora lesz a kicsinek... Odaadtam. Hazajöttem, ahol is Barni sírva követelte a cicát... Egy szó, mnt száz, elmentünk a hirhedt pécsi vásárba macskáért.:) Egy kis feketébe belezúgott a fiam, hazahoztuk a kutya, deguk, halak mellé, bevásároltunk neki, s most a vadonatúj macskaház tetején szunyál.:))) A kis dög tudja, kinek köszönheti, hogy betehette a fenekét a tutiba: odavan a gyerekért, s az is érte.:D Bár sokáig nem jelentkeztem, azért készült ez-az.;) Ez pl csak úgy: Tovább készültem Halloweenre: Ez a kis valami egy ollótartó lesz, ha végre rászánom majd magam a varrógép előkotrására: Apróságok: Szép estét!:)

2007. szeptember 12., szerda

Barni és lakásképek

Sziasztok!

Fáradt vagyok. Nem megyek BNV-re. Vacakol a telefonom. Azért fotóztam.:)

Bééééjbim ma:


Golgotám virágba borult!

Igen, azok ott mind bimbók!:))

Csináltam új képeket a nappaliról, a múltkori nem sikerült jól, ezek talán jobbak:





Szép estét!

2007. szeptember 3., hétfő

Tanévkezdés*pánik

Háááát... Jajnekem. 27 db gyerekem van. S van pár fiú, akiknek már első nap hajtépést kellett ígérnem... Jaj, nagyon gyerekek még. Pánikba estem. Volt öt darab osztályfőnöki óra... No, kettőt elcseréltem Ivánnal, s őt küldtem ügyintézőkhöz, én meg mentem kertechnikusokhoz. Tök jó volt!:) Úgy örültek nekem, némelyek megölelgettek, én meg meglepődtem... Azon is, milyen jólesett látni őket... Jövő héten BNV-re megyünk.

2007. szeptember 2., vasárnap

Őszi aprók, tanévkezdés, bulizás...

Sziasztok! Rég írtam már, inkább varrtam, s buliztam is kicsit..:) És persze már két hete dolgozom... Tegnap Bólyon csirkepaprikás-főző verseny volt. Barni Hugihoz ment, én meg le, olyan öt óra tájt. Jól éreztem magam, csak hideg volt. Nem vittem pulcsit a nagy eszemmel, s saruban mentem... A lábam lefagyott, bár pulcsit kaptam... Ettünk-ittunk, jól éreztük magunkat. Mindig úgy feldob, hogy Tamás anyukája, Julika hogy örül nekem.:) Jól megölelgetett most is, olyan tündér!:) Jövő héten hívtak szüretelni, de attól tartok, pont akkorra esik egy családi szülinapozás... Kezdődik a tanév. Kaptam osztályt... A kereskedelmi ügyintézőket, akik pillanatnyilag az elit képzés lesznek nálunk. Ráadásul moduláris képzés, fel kell kötnöm az alsóneműt. Egy év, a végén vizsga, nem lesz sok idő... Majd' minden tárgyat én tanítok. Meglátjuk... Megmutatom nektek a könyvjelzőt, amit Inci barátnőmnek varrtam még nyár elején, a névnapjára: A kész 12 blessings of Christmas: Tetszik!:) Frissen készült apróságok, Lizzie*Kate, illetve Bent Creek: A képeket sajnos túlvakuztam, elnézést érte... Mutatom a készülő BS Autumn row-t is, nagyon jó varrni!:) Tervben van még a sorozatból a Halloween row, gyorsan, valamint távlati terv a Christmas, Summer és a Spring. Patchworkkel keretezem majd, kap flízt, hátlapot, s letűzöm, azt hiszem. Faliképnek, s majd évszakonként/alkalmanként cserélem őket. Végül, csak, hogy megörökítsem az utókornak, volt férjem egyik mesteri akcióját vázolnám, ami tegnap jutott az eszembe, mikor a bulin pár gyerkőc majdnem felgyújtotta a placcot a tábortűzzel... Úgy kezdődött a dolog, hogy talált egyik nyaralásunk alkalmával egy fém táskát, amiben mindenféle hajós kütyü volt. Többek között egy jelzőpisztoly is, rakétákkal. Mikor beköltöztünk a házunkba, szemben vele még beépítetlen volt a terület. Egy nagy mező, az egyik végében egy új, könnyűszerkezetes házzal. No, elmés volt férjem kitalálta, kipróbálja a jelzőpisztolyt. Mondom, neeeeee, felgyullad a mező. Dehogy gyullad, hogy gyulladna, túlaggódom. Lőtt. Nem gyulladt. Lőtt újra. S megint. Ekkor tűnt fel nekem, hogy kis füstcsík karikázik az ég felé... S IGEN! Sikerült meggyújtani a száraz gazt. Még sosem láttam közelről tüzet, iszonyú gyorsan terjedt... A mázlink az volt, hogy a mi házsorunk építésénél használt pallókat még nem vitték el... Azzal kerítettük körbe az égő részt, de éppen csak, hogy sikerült... S a tűz határozottan a könnyűszerkezetes ház felé haladt... Végül nem lett baj, de a szomszédok még sokáig emlegették az esetet... :) Szerintem most már mindenki érti, miért is váltam el.;))) Szép vasárnapot!:)

2007. augusztus 24., péntek

Bicó-ügy

Sziasztok! Csak egy rövidke, de nagy örömhír: Barnim tud kétkerekűzni!:))) Már két hete próbálkozott az oviban, kitartóan, ügyesen... És a munkának meglett az eredménye!:) Tegnap mentem érte, és vígan rótta a köröket! Négy és fél éves még csak, és olyan büszke vagyok rá!:))) Szép napot, Lányok!

2007. augusztus 16., csütörtök

Apróságok

Sziasztok! Szeretném megmutatni pár nappal ezelőtti beszerzőutam eredményét! Azóta már voltam még egyszer a közeli, frissen felfedezett rövidáru üzletben, akkor őszi színekben pompázó zsinórokat sikerült zsákmányolnom (rozsdabarna, mély olajzöld, világosabb fáradtzöld, rozsdás-narancsos, fekete), majd azt is mutatom!:) Jen kutya minden nap egy-másfél órát napozik az erkélyen.:))) Olyan édes, bár nem értem, hogy nem kap napszúrást... Virág-képek: A másfél hónapja haldokló állapotban vásárolt mini mandarinfám örül a gondoskodásnak.:)) A levelei még kicsit vashiányosak, de rajta vagyok az ügyön. Roskadozik a virágoktól, kár, hogy nem tudom megmutatni nektek a csoda-illatát... Virágba borult kövirózsám: Megmutatom, mivel örvendeztetett meg néhány napja a golgotavirágom.:) Három virág egyszerre, mind olyan tenyérnyi, és a képnél élénkebb, bordós-lilás színű... Sokat gyönyörködtem bennük... Megvarrtam Lizzie*Kate kávés hármasát, amit már Judilla is varrt. Nagyon tetszik, úgy tervezem, három párnácska lesz belőle, és egymás alá lógatom őket a konyha falának egyetlen még üres, hosszúkás részén... Nagyon szeretem a LK mintákat.:) Lizzie*Kate 12 blessings of Christmas mai állása: A "Hit"-en gondolkodtam, mert ugye ott a templom rajta, és én ebben nem hiszek... Aztán úgy döntöttem, hagyom, ahogy van, mert ha nem is templomosan, de hiszek vmiben... Meg Laci kedvéért, na.:) De misére nem megyek!:))) Amúgy imádom, nagyon jó varrni. Most is hívogat, de várnia kell, míg a bejegyzéssel végzek.:) Délutántól buli, megyek Adriért, Tamásért, és a legjobb hír, hogy Andris is jön!:))) Szép napot!:)

2007. augusztus 10., péntek

Itt vagyok ám!:)

Sziasztok!:) Régen írtam, pedig lett volna mit... Csak valahogy sosem volt kedvem. Megpróbálom összeszedni, mi minden történt utolsó jelentkezésem óta.

Múlt héten leépítettem azt a pasit, akivel két hónapig együtt voltunk. Hellyel-közzel, mert persze Barnit nem kevertem bele.:) Szóval nem tudom, miért, valahogy átment piócába. Normális dolog, hogy egy pasi óránként felhív? Megtörtént, hogy a McDonaldsban voltam délután Barnival, velünk volt Jen kutya is, kezemben Happy Meal, gyerek keze, póráz, fagyi... Csörög a telefon. Egy órája sem tettem le. Felveszem. Egyensúlyozok. Mondom, bocsi, most nem alkalmas. Jó. Visszahív egy óra múlva, azt kérdezi: "Pasiztál?" Azt sem tudtam, sírjak, vagy nevessek... Nem bírom ezt, mikor megfojtanak... Öreg vagyok hozzá.

Múlt szombaton vendégeim voltak: Anita, a főiskolás barátnőm, akit tíz éve nem láttam, a családjával. Nagyon jól éreztük magunkat, beszélgettünk, borozgattunk.:) A kisebbik fiuk, Gergő és Barni nagyon egymásra találtak. Mikor készültek elmenni, Gergő nagyon sírt. Mondtam neki, majd jön máskor is (Komáromban laknak), erre ő: NEEEEEM! Nem jövök máskor, most akarok itt maradni!!!:))) Erre az én okos nagyfiam odament hozzá, és azt mondta: Akkor adok neked valamit, amire csak ránézel, és eszedbe fogunk jutni, jó? És adott Gergőnek egy autót. Tátottuk a szánkat, milyen felnőttmód viselkedett!:))


Kedden kötöttem lakásbiztosítást.:) Tamásnál, aki kezdő biztosítási ügynök lett.:) Én voltam az első kuncsaft, de nagyon ügyes volt. Valamikor el kellene mennünk Incihez, grillezni, beszélgetni. Tamás azt mondta, megszervezi.

Ma randim volt. Nem igazi randi, csak olyasmi. Péterrel, akivel rég együtt voltunk pár évig. Ő volt az én első igazi szerelmem. Félévente kb találkozunk. Jó beszélgetni, s most hab a tortán, hogy nem én javasoltam az összefutást, hanem ő keresett. Ültünk, beszélgettünk, kapuccsínóztunk. Fáj a lába, a focista, bah...:)

Holnap reggel jön Ancsa barátnőm a két kisfiával, Veresről. Itt lesznek pár napot. Csinálok lasagnét, sok-sok sajttal, azt szeretik a fiúk!:))

Nem túl örömteli hír: elveszett anyum kiskutyája, Dió. Ő egy foxi fiúcska, három hónapos kis bolond. Anya tett a kerítésre végig csirkehálót, de a kisvacak leszedte valahogy, és kiment az utcára. Nem lett meg még... De bízunk benne. Reggel gyártottam plakátokat, és szólnak a postásnak is, figyelje. Lujza, Anya másikja, a kis németjuhász kölyök, nagyon szomorú a játszótársa nélkül. Alig akar enni...

Varrok ám!:) Nézegetem egyre Lizzie*Kate-et, s most nagy fába vágtam a fejszémet. 12 blessings of Christmas. Készen van a Family és a Caring. Olyan szép.... Persze elszámoltam itt-ott a kerettel, nehogy egyszerű legyen. Hogy kényelmesebbé tegyem az életem, most el szeretném nektek mondani, hogy az az én védjegyem, hogy itt-ott nem stimmel. Az eredeti mintával. Bizony.:) Ettől az enyém, és mondjuk azt, hogy direkt csinálom.:)))

Örülök, hogy tetszett Ady, Lányok! Majd, ha megint olyan írhatnékom lesz, folytatom!:))

2007. augusztus 4., szombat

Ady

Írhatnékom van... Meg jókedvem.:)) Írok nektek hát, most Adyról. Főiskolás koromban a kollégiumban, a szobám falát az ő plakátja díszítette. A Veres Pálné utcai Ady-múzeumból szereztem, szerettem ott lenni... Összebarátkoztam a nénivel, aki vigyázott az ereklyékre, tőle kaptam a plakátot. Barangoltam a lakásban, éreztem a hangulatát... Ott élt Csinszkával, élete utolsó másfél évében. A középiskolás éveim alatt rengeteg szavalóversenyen részt vettem, sokat megnyertem. Ady versekkel, vagy Radnótival. Sokan kérdezték már tőlem, miért szeretem őt annyira. Anyukám mindig csak azt mondta, ha szóbakerült (már nem hozom szóba), "Vérbajos volt". Ezt úgy, mintha ez elmondana mindent róla, megvetően... Igen, az volt. Nekem mégis a legnagyobb költő, akinek a verseit már középiskolás koromban faltam, akinek a szenvedélyessége, kiismerhetetlensége, végletessége, intellektusa magával ragadott és ragad most is. Szeretem a verseit. Az egyéniségét. Szeretem, hogy sokféle... Szeretem, hogy tud nagyon szelíd lenni, nagyon kegyetlen, nagyon lázadó, nagyon megtört. Szeretem, hogy nem könnyen érthető. Olyan sok gondolata van, amit már én is megfogalmaztam magamban, rég, kevésbé szépen ugyan, de azt... Szemezgetek kicsit, a kedvenceimet, tőle. "Góg és Magóg fia vagyok én, hiába döngetek kaput, falat. S mégis megkérdem tőletek: Szabad-e sírni a Kárpátok alatt?" "A lelkem ódon, babonás vár, Mohos, gőgös és elhagyott. A két szemem ugye milyen nagy? És nem ragyog, és nem ragyog... ... Csak néha, titkos, éji órán Gyúlnak ki e bús, nagy szemek. A fehér asszony jár a várban, s az ablakokon kinevet." "Meg akarlak tartani téged, ezért választom őrödül a megszépítő messzeséget..." "Van valakim, aki Minden, aki elhagy, aki itthagy. Páris, Páris, állj elébe, térítsd vissza, ha lehet. Állj elébe, s mondd meg néki, hogy én fiad vagyok, Páris. Elűzötten, száműzötten, messze tőled. De fiad. Mondd meg néki, hogy te küldted magad helyett bús fiadnak. Kis szerelmét az életnek, ne vegye még tőlem el... Élni, élni be jó volna, ámulni még. Páris, Páris, üzend meg a leányodnak: hogyha elmegy, meghalok." "Tavasz van itt a Duna-tájon, És én olykor vért köhögök Szép itt az élet, csupa álom. ... A lelkem még ronggyá-szedettebb, Testem röpítné könnyű szél Hádész felé. És, és: szeretlek." "Kúnfajta, nagyszemű legény volt, Kínzottja sok-sok méla vágynak Csordát őrzött és nekivágott A híres magyar Hortobágynak. Alkonyatok és délibábok Megfogták százszor is lelkét, De ha virág nőtt a szívében, a csorda-népek lelegelték. Ezerszer gondolt csodaszépet, Gondolt halálra, borra, nőre, Minden más táján a világnak Szent dalnok lett volna belőle. De ha a piszkos, gatyás, bamba Társakra, s a csordára nézett, Eltemette rögtön a nótát, Káromkodott vagy fütyörészett." "Ballagtam éppen a Szajna felé, S égtek lelkemben kis rőzse-dalok: Füstösek, furcsák, búsak, bíborak, Arról, hogy meghalok." "Add nekem a te szemeidet, Amelyek ölnek, égnek, vágynak, Amelyek engem szépnek látnak." "Mikor elhagytak, Mikor a lelkem roskadozva vittem, Csöndesen és váratlanul Átölelt az Isten." "Lámpás volt reszkető kezemben, És rongyolt lelkemben a Hit S eszemben a régi ifjúság. Éreztem az Isten-szagot S kerestem akkor valakit." "Simogass csak, olyan jó a kezed... Megint búcsúzom, megint elveszett A gőgös Ady minden dacos gőgje. Életemen fél-versek szemfedője, Hazug csókok emléke ajkamon. Simogass csak, olyan jó a kezed, Úgy bánom már sok ölő, makacs harcom, Simogasd meg ráncos, vén gyermek-arcom. Feddj meg búsan, hogy én rossz, elveszett Szegény ördög csak későn találtam meg Te becéző, simogató kezed. Mikor talán már minden elveszett, Sok jóságomból nem maradt meg semmi, És nem tudom már magamat szeretni. De itt van, és olyan jó a kezed." "Nem tudom, miért, meddig Maradok meg még neked, De a kezedet fogom És őrizem a szemedet." "Mikor mindenek vesznek, tűnnek, Tarts meg tegnapnak, tanuságnak, Tarts meg csodának avagy bűnnek." Még nincs vége. Nincs itt minden kedvencem. Még ízelítőnek is kevés... Lesz még egy írásom róla. S egy másik bejegyzésben írok majd Radnótiról, a másik kedvencemről is...

Szerzemény

Vettem egy HP 6L nyomtatót. Rég fájt a fogam rá, és pont ilyenre. Régvolt matávos koromban ezt használtuk az irodában, strapabíró volt, szerettem. Van ugyan egy színes nyomtatóm, de iszony gyorsan eszi a tintát, és az nagyon drága. Ezzel, ha jól számolom, kb egy forintra jön ki egy oldal tinta-ára.:))) Két napja csak nyomtatok.:))) Száz évre elegendő minta lapul a fiókomban, bizony!:) Varrogattam is... Majd fotózom. Tudom, mindig ígérgetek...;)))

Dúdolok...

"Szemed egy csillagszóró fényét szórja, s elvakít ez a fény.... Amikor érted dobban a szívem, esik a hó és csúszom a jégen..." Egész télen ezt dúdoltam, a buszon.:) Most is igaz, elvarázsoló... Most is csúszom a jégen... Kár is lenne, ha egyszerű volna...;)

2007. július 28., szombat

Buli volt/van:)

Tegnap buliztunk. Bóly, Kántorock fesztivál. A pincében kezdtünk, megismerkedtem Petra két barátnőjével, Nikivel és Timivel, valamint Mariannal, aki Robi párja. 10-kor kezdődött lenn a P-Mobil koncert, amire 11 után értünk le... Akkor már minden jó szám lement, és a bácsik elég viccesek voltak, ahogy menő rockernek képzelték magukat...:) Szóval nem tetszett. Utána egy kis noname banda zenélt (talán Nihil?), ők jók voltak. Sokat táncoltunk, Tamásék pogóztak, jaj, az durva volt!:) Aztán visszamentünk a pincébe, olyan fél három körül, Petráék hazamentek, én meg hallgattam a négy fiút... Érdekesek a pasi-beszélgetések. :) Aztán elmentünk Tamásékhoz, megreggeliztünk, majd a három fiú hazament, olyan fél öt körül. Aztán megjött Ferike... Megint meglepett, milyen aranyosan viselkedett... Tamást is, láttam.:) Aztán elindultam volna haza, eléggé kómásan, de akkor meg a kocsinál beszélgettünk hármasban, és nem tudtam elindulni.:))) A fiúk néha kifejezetten hasonlítanak pár pajkos óvodásra.;) Addig nem szabadultam, míg meg nem ígértem, hogy lemegyünk ma is. Mármint ma Barnit is viszem. Vigyáznak rá.:) No, mindjárt indulnunk kell, Ferike halászlét főz, egész nap pecázott... Nem rontom el az örömét azzal, hogy nem szeretem a halászlét.:))) Hős leszek, és eszem belőle!:))) Szép estét!:)

2007. július 27., péntek

Segítsééééég!

Lányok, hogyan tudnám ezt a dögöt itt fent akkorára kicsinyíteni, hogy ne tolja így el az oldalt? Segítsen valaki egy bénának!:)))) Köszi!!!

2007. július 25., szerda

Eldöntöttem.

Megyek. Beszéltem az illetékessel, meggyőzött. Aranyos volt.:)

Elmúlt a hőség, hurrá!:)

Szép napot, Lányok!:)
Olyan jó, véééégre normális a hőmérséklet! Imádom, így tudok végre varrni!

Akinek tetszik ez a csibe, jelentkezzen bátran!;) Tegnap pötyögtem, beleszerettem.:)



Mai nap dilemmája: menni vagy nem menni. Mármint bulizni... Jajnekem...

2007. július 23., hétfő

Fióka

Iszonyú a hőség... Alig-alig bírom. Komolyan elgondolkodtam a légkondi beszerelésén, pedig eddig ellene voltam. A panel ebből a szempontból elég gáz... Ma, amikor az oviba mentem Barniért, azt mondta az óvónéni: "Igen, és itt van ez a kismadár, próbált repülni, de még nem tud... Nem baj, ha piszkálják a gyerekek, ha elmegyünk, jön ide pár macska, azok megölik sajnos úgyis..." Ő, a gerlefióka meg csak gubbasztott, és tűrte a kölykök zaklatását... Kitaláljátok, mi történt, ugye? Hát igen. Most van egy fiókánk. Tündéri, bár én alapvetően viszolygok a madaraktól. Megetettem, háromszor délután óta. Még nem tud maga enni. Jó, hogy volt itthon a deguknak kaja, s abban búza meg zab. Most kint van az erkélyen, a pad alatt, egy cipősdobozban, amit a sütő rácsával fedtem le.. :) Muszáj lesittelni, mert folyton próbál repülni, és leesne az erkélyről. Ott alszik, reggel behozom, mert az erkélyt telibe süti a nap, s félek, hőgutát kapna. Mondjuk bent sem sokkal jobb a helyzet... Aztán, nő egy kicsit, és erősödik, megpróbálom elengedni. Holnap felhívom a Misinát (a pécsi állatmenhely, nagyon-nagyon jó hely, állatbarát vezetővel), kérek tanácsot, mit hogyan csináljak. Azt mondta nekem az imént egy pasi, akit kedvelek, mikor meséltem neki a madarat, s mondtam, tudom, hülyének gondol, hogy neeeem. Szerinte másokban is rossz érzést kelt, az óvónőben is azt keltett az állatok fájdalma, csak sokan lehajtják a fejüket és nem vállalják a felelősséget. Én meg nem beszélek, hanem csinálom.:))) Jólesett, ennél kevés szebb bók lehet egy olyan ember szájából, aki nem állatbolond.:))) A lényeg, ez a kismadár túl kell, hogy élje azt az időt, míg nem tud magáról gondoskodni, míg megtanul repülni. A dolgon még töröm a fejem. Mármint azon, hogy intézzem, hogy megtanuljon...

2007. július 20., péntek

Egy kész és egy félkész..:(

Nem tudom, Judillának a barátság-kendőre készült monochromomat mutathatom-e, vagy legyen meglepetés..? Az imént lett készen.:) Judit, légyszi mondd meg, mi legyen!

A másik mutatnivalóm, amibe a szívem beleszakad, Isa Vautiertől az Áprilisi kislány. Már majdnem készen van, de Anchor multicolor 1315-tel varrtam, ami elfogyott... Zsuzsának itt is köszönöm, hogy próbál segíteni.:) Remélem, találok majd vhol, kb egy méter kellene még. Próbáltam helyettesíteni egy hasonló Madeirával, de látszik az eltérés...:(

2007. július 19., csütörtök

Nagy ijedtség

Fél órával ezelőtt Barni adott Jen kutyának egy jókora darab sült csirkemellet. A mohó dög egyben próbálta lenyelni... Megakadt a torkán. Rég féltem már ennyire... Kb tíz percig iszonyat hangon hörgött, és vmi fehér hab folyt a szájából. Fuldoklott. Én meg nem tudtam segíteni. Laci azt mondta, nyissam ki a száját és egy fakanál nyelével próbáljam lenyomni a torkán a megakadt húst. Szájzára volt, nem tudtam a száját szétfeszíteni. Épp a dokival beszéltem bőgve, mikor sikerült megszülnie a falatot... Nagyon megkönnyebbültem, de még bőgök. Nem vagyok felkészülve még egy kutya elvesztésére. Úgy vigyázok rá, ahogy csak tudok, mégsem elég... :( Most csak ül és néz maga elé. Hagyom kicsit. Csak picikét simogattam meg. Most iszom egy kávét. Rámfér...

2007. július 18., szerda

Pancsolás

Barnim ma egész nap a teraszon hűsölt. Végül az új lámpám a hálóban. Hangulatos.:)