2010. december 25., szombat

Boldogat!:)

Minden kedves Olvasómnak nagyon boldog Ünnepet kívánok!

2010. október 24., vasárnap

Apró részletek...

Candy corn sugar cookies

Martha Stewart receptjei elronthatatlanok. Ez a nő nem tud hibázni...:) Jó példa erre ez a süti: egyszerű, szép és isteni finom! Olyan az íze, mint a dán vajaskeksznek, és igazi repedezett teteje van. Három adagot sütöttem, és az utolsót eldugtam.:) Érdemes kipróbálni!

2010. október 23., szombat

Elkészült a Tündér is. Kapott egy kis Swarowskit, de semmi flanc, durván visszavettem a gyöngyök mennyiségéből... Így rusztikusabb lett, jobban illik a lakás stílusához. Bár az a néhány kő, amit kapott, ezer szikrát szór...:) Csak a szoknya aljára varrtam topáz 6-os Swarikat, és egy csepp formájú lilát a nyakába medálnak. Holnap készre kell varrnom...

Készülődés

Megváltoztak a dolgok az otthonunkban. Apró részletek alakultak át, váltak igen rémisztővé...:)
Beszőtték a pókok a kanapé mögötti területet:

Kinek kis seprű, kinek nagy:

...végül megmutatom, mi rémség kerül idén az ajtónkra:
Örömteli készülődést!:)

Virágfotók Katának

... nem azér', hogy irigykedjen.:) A "Halloween-színű" orchideáim:

A karácsonyi kaktuszok hamarosan teljes virágpompájukban mutatják meg magukat:

Nemsoká jövök újabb Halloween témájú képekkel.:)

2010. október 14., csütörtök

Új lakó a háznál...


Talált Öcsink.:) Gazdát keres.;)

2010. október 10., vasárnap

Idén is lesz Trick or Treat!:)

Rég írtam... Ennek több oka is van, sokat dolgozom, Barni elsős lett, és lefoglal a készülődés...:)
Nálunk már minden narancsszín, lila és fekete, ráadásként pedig ott van nekünk kedvenc türkizem.:) Szerintem beleillik a Halloween-i színorgiába, szerintetek?:) Bevallom, az ötletet, hogy ne csomagoljam el a nyári színeim egy részét, a tavalyi Lizzie Kate SAL-unk adta. Ott is belesimult a türkiz a hagyományos színek közé, harmonikus lett a kép... A teljesség igénye nélkül mutatok fotókat, hisz a barkácsolt apróságok száma nap mint nap nő... :D

Hangulatos őszi napokat mindenkinek!

2010. szeptember 21., kedd

Nálatok...

... milyen színű az Ősz?

2010. július 9., péntek

Cs.

"Ha a szívem a szíveddel dobban, Kicsi ablak nyílik álmomban. Veled elmennék, velem elbújhatsz, Sose voltál, mindig vagy. Ha a szívem a szíveddel dobban, Veled álmodtam, velem álmodhatsz. Süt a nap és most már múlik a fagy Sose voltál, mindig vagy. Soha nem volt még, amit érzek, És nem lesz már sohasem. Soha nem volt még, amit érzek, Legyen örökre, vagy örökre nem! Szemeiddel, a tűzzel játszottam, Sose gondolnád, amit gondoltam. Csak Neked ragyog egy kis csillag, Sose voltál, mindig vagy."

2010. július 4., vasárnap

Segítsééég!:(((

Csajok, valaki szánjon meg, légyszi! Megüt a guta...
Az történt, hogy a teraszon a növényeimet megtámadta a takácsatka. Ez a mocsok leirthatatlan, illetve állítólag van egy szer, ami hatásos lenne... De az engedélyköteles, és nem lehet csak úgy megvásárolni.:((( Szerencsétlen citromjaimért megszakad a szívem, hatodik szert próbálom, mindre fütyülnek az atkák, és egyre több növényemen találok belőlük... Sírni tudnék, minden nap egyre rosszabb, naponta letusolom őket, vízzel permetezem, mindenféle szerrel próbálkozom, és semmi...
Ha esetleg vki közületek, ismerőse, akárki, rendelkezik ilyen engedéllyel, vagy van ilyen szere, segítene? A szer neve Vertimec... Kis mennyiség is elég volna, de a teljes adagot is bevállalnám, minden megoldás érdekel! *Pénz nem számít* jeligére ide várom a válaszokat...
Örök hálám annak, aki tud segíteni! Kösziiiii!
Vica (aki már a végsőkig elkeseredett)

2010. június 28., hétfő

Bitterroot reloaded

Új képek, újrablokkolva, jócskán megkésve, Nönének.:)

2010. június 10., csütörtök

Rozi

Rozi kutyát a hatos úton szedtem össze, úgy egy hónapja, a négysávon az egyik belsőben. Vasárnap reggel volt, elugrottunk a Tescoba, nyugodt napot terveztünk... Nem az lett.:) Odaszaladt a kocsihoz, ahogy megálltam, és csak egyszer kértem, hogy hopizzon be az anyósülésre, már bent is volt. Csupa sár és víz kicsi lány... Elindultunk a menhely felé. Az út úgy telt, hogy miközben kicsi fiam a hátsó ülésről folyamatosan nyomta a "vigyükhazaanyavigyükhazaaaa, nevigyükaMisináraaaaa" dumát, a kislány folyamatosan nyalogatta a kezemet, lábamat, amit elért. Hát lehet ennek ellenállni?:) Már majdnem a menhelynél voltunk, mikor megfordultam.... Így voltunk a hazaérkezés után másfél-, a fürdés után egy órával: .. s ez így ment egész nap. Kölykök rohangáltak, nyomukban ügetett Rozi kutya, szájában labdával, vagy éppen a frissen lopott legó klónnal.:) Aztán, amikor rálépett a Köztársasági Löveghajóra, kizárták a szobából. Az ajtó előtt fekve, rendkívül bánatos tekintetét a kilincsre függesztve, nyüszítve várta, mikor engedik be.:))) Persze elég hamar beengedték.:) Egyetlen dolog vetett árnyékot az ittlétére, nevezetesen Szilveszter, azaz Cila, a macskám. A rémmacska, aki kétszeresére fújta fel magát, ijesztően morgott, köpködött és kapkodott, majd az ágy alá menekült a kutyalány elől, aki pedig nem akart mást, mint barátkozni. Lehet, hogy inogni érezte parancsnoki rangját, amit Jen kutyám sosem veszélyeztet?:) Ki sem jött az ágy alól, míg itt volt Rozi. Délutánra letisztult előttem, hogy nem maradhat, sem a kutya itt a panelben másodikként, sem a macska az ágy alatt. Este elvittük a menhelyre, Barni sírt, Rozi remegett, én szégyelltem magam... Bekönyörögtem egy kinti kennelbe, az addig ott lakó két rosszarcú németjuhász kant pedig egy belsőbe. Nagyon rossz volt otthagyni. De biztos voltam benne, hogy van gazdája, s abban is, hogy megtalálja... Csak egy éjszakát kellett a zárkában töltenie. Másnap reggel csörgött a telefonom, az egyik gondozó kérdezte, adhatja-e a gazdáját.:) Nyitáskor már a kapuban toporgott a kicsi lányért...:) Egy éves, a kertből szökött ki valahogy vasárnapra virradóra, s van két kisgazdija, akik imádják.:))) Remélem, soha többet nem kerül ilyen helyzetbe, sem ő, sem a családja. Ja, és talán Cila sem. Bár ez utóbbi korántsem biztos...:))))

2010. június 6., vasárnap

'A' porcelán.:)


Ezer éve vágytam rá. Elegáns, mégis rusztikus, finom, visszafogott. Gyönyörűséges. Már az enyém, mindenestül.:)

A lakberendezés és én :)

Kissé átalakítottam a lakás színvilágát. Visszaszorult a piros és a sötét színek, helyükre mályva került és türkiz. Hm, izé, az igazság az, hogy minden festhető tárgyat, amit sikerült a kezembe kaparintanom, türkizre festettem az utóbbi időben.:))) Most már érzem, hogy elég lesz, de olyan nagy a kísértés....;) Tovább nem halasztom, jöjjenek a képek, hogy lássátok, meddig is fajulhat egy szenvedélybetegség!:)
Először is, az ebédlőasztal. A tálca nemrégiben még piros volt, de hol van már a tavalyi hó...;) Ámokfutásom áldozata lett a tálalószekrény is... És a nappali szekrénysora.:) Sok éve drága nagyapám készítette nekem ezt a tükrös szekrénykét. Akkor még fehér volt... Most a hímzős dolgaimat rejtő kis komód tetején találta meg a helyét, mellette a nagyszüleim esküvői fotója... Olyan gyönyörűek... Mázolmányaim a könyvespolcon... Közelebbről: Varrásilag sem tudom meghazudtolni a szenvedélyem: ...bár ebben az ügyben mentségem is van: egy ZÖLD, dinnyés neszi, amiben sehol egy csepp türkiz árnyalat, de még mályva sem... Legközelebb fotózom, most a táskámban lakik... Hmmmm, a _türkiz_ táskámban!:)))

Ovis ballagás

A hét legfontosabb eseménye az volt, hogy kicsi fiam elballagott az óvodából. Kemény volt nagyon, ének, puszik, óvónéni-ölelések, meghatottság, ájtatos csend, hüppögés innen-onnan, Barni belekukkant a tarisznyájába, felkiált:
- Klári néniiiii, megehetem a pogácsát?:)))

Erről jut eszembe az a sztori, amikor március elején kokárdát vettünk az egyik üzletben. Tavaly sokat beszélgettünk az ünnepről, akkor a kokárdát csak áprilisban tudtam leimádkozni róla... Azt hittem, emlékszik... Hát nem.:) Álltunk a pénztárnál, mögöttünk tömött sor, Barni megszólal:
- Anya, mikorra is vesszük a kokárdát?
- Március 15-re.
Anya ellágyulva néz érdeklődő, okos kicsi fiára, aki ekkor, minden illúziót lerombolva, fennhangon:
- Igggeeeeen, már emlékszem! Tudod, mi lesz akkor, anya? A Bakugan szörnyfutam!
Hááááát, majdnem elsüllyedtem...:) A jelenlévők viszont igen jót derültek.:)

Bitterroot

Sziasztok!
Végre van időm egy kicsit ideülni... Sok dolog történt az utóbbi időben, nem maradt energiám a blogra, és sajnos az alkotásra sem... Nem sok dolog készült, de néhány képet azért mutatok. Melinda, figyelj!:)))
Talán az egyetlen munkám hosszú ideje ez a kendő, a legkedvesebb türkizszínű lace gyapjúmból. Csuda puha lett, könnyű és légies, bár hatos tűvel nem is csoda.:) Kicsit nyúzott a képen, jól a nyakamba tekertem, majd újrafotózom szépen blokkolva. Blokkolásról jut eszembe: fordítva csináltam, mint a tervező. Mármint nem a ráhajtásos részt húztam ki, hanem a levélcsúcsokat. Tudom, a képen ebből semmi sem látszik...

Folyt. köv.:)

2010. április 18., vasárnap

2010. február 12., péntek

Írok neked.

Egy kicsi kutyára gondolok, aki megharapta az orromat... Egy falról lehullott csempe... Homokozó, kanál, nevetés... Mozi. Egy elgurult üveg. Kutyapisifolt a hátadon.:) Egy iszonyú hír... Sápadt arc az ajtófélfának dőlve. Palacsinta. Kérsz? Szédület. Semmi sem számít, csak ez. Hajnali indulások, mindenütt hó, fázom, és hogyhogy te nem vagy álmos? Két lábmelegítő, egy pöttyös és egy sárga. Otthon. Meleg. Karácsony... KÉK karácsony.:) Emlékszel, hogy vágtam el az ujjamat? Aggodalmaskodtam, elvágod a kezed a fa faragása közben... Aztán én vágtam el, a késsel, répapucolásnál.:) Itt a nyoma, már nem múlik el. Szilveszter. Buli, korai hazaindulással.:) Séták, botok, boldog kutyaugatások...
Boldogság. Kétely. Büszkeség. Hülyeség... Üresség.
Szép kis történet, hm? Írtam neked. Rejtjelezve.:) Most örülsz?:)

2010. január 31., vasárnap

Ráérős napok

Jaj, Lányok, már azt hittem, eltelik a január úgy, hogy mindössze egy huzatot varrtam a varrós vasalódeszkámra (ikeás kis kedvenc, de már nagyon utáltam a kopott-égett vacak huzatát...)

.. de beütött egy új szerelem.:)
Nem is értem, mi történt velem, egy olyan színbe estem bele, de úgy igazán, ami eddig egyáltalán nem hozott lázba. A tavasz közelít, vagy az még korai volna?:)
Így kezdődött a türkizkék kalandom:

S tegnap délutánra már itt tartottam:

Most már tuti, hogy nincs messze ez sem:

S ha ő is összejönne, nagyon-nagyon boldog lennék:

Utóbbi még nagyon a jövő zenéje, de rajta vagyok!:)))) Jó, ha pirosban érkezne, akkor sem vágnám a postás fejéhez!:)))
Keresztszemes fronton, szégyen, de semmi sem történt. Egyetlen x se. Se kötés-téren. Fúúúj, lusta vagyok. S fáradt is, bár ez jó fáradtság.:) Az új munka szuper! Szeretek bejárni, jó a társaság, tetszik a munka... :) De hazaesek, lerogyok, iszom egy teát, s erőm semmihez sincs... Múltkoriban arra vetemedtem, hogy úgy néztem meg egy filmet, hogy nem csináltam semmit közben.:( Se varrás, se kötés, semmi... Régen ilyen nem fordult elő... Remélem, ha jön a tavasz, több kedvem lesz alkotni...:)
Tavaszról jut eszembe....

Ez-az kivirágzott nálunk, hamarosan jázminillatos lesz az egész lakás! :))
Szép estét, pussz! V.

2010. január 2., szombat

Lilám.:)


Ez az utolsó, elfogytak a képeim.:)

Rudolf...

... akit összerakva még nem mutattam.:)

2010. január 1., péntek

Melindának!;)))

Christmas tea

Kértek egy teát?:)

Boldogat!:)

Először is nagyon boldog Új Évet kívánok minden kedves olvasómnak!:)
S, ahogy ígértem, mutatok még ezt-azt. Kezdetnek a varrományokat, amik az Ünnep előtt-alatt készültek.
Ünnep előtti varrogatás eredménye az étkezőasztalra készült karácsonyi terítő:

Ez a varrógép-takaró pedig a ráérős karácsonyi napok, esték projektje volt, kanapé sarkába kucorodva, takaróba burkolózva, filmet nézve.:)

Készítek még néhány kollázst, és jövök!:)