2012. november 22., csütörtök

Kandallópárkány - 2012 ősz

Sziasztok!

Közben elkészült Jen kutya fotójából a vászon, és szerintem gyönyörű lett... Barninak vigaszt jelent, sokszor áll meg előtte, sőt beszél is hozzá, de pszt.... Esténként meggyújtjuk a fehér gyertyát... Olyan megindító látni azt a mély gyászt, amit Barni érez a Kislány elvesztése miatt... Nem gondoltam volna, hogy egy tízéves ennyire mélyen át tudja érezni ezt. És mégis...

Ilyen lett a Neki készült kandallópárkány:


Előbb-utóbb a kép lekerül innen, és a helyére kerül majd az adventi dekor. Még nem tudom, hogyan tudom rávenni Barnit, hogy beleegyezzen ebbe, és azt sem, hogy hol lesz a kép helye. Elképzelhető, hogy a fiúszobában...

Már csak kettőt kell aludni, és újra lesz kutyánk...

Whipperberry

2012. november 17., szombat

Barni

A héten egyik este összevesztünk Barnival. Megkértem arra, hogy valamit ne tegyen, ő pedig mégis... Tényleg nagyon mérges voltam. Reggel ezt az üzenetet találtam az éjjeliszekrényemen:



Lehet ezután haragudni egy majdnemtízéves nagyfiúra?:)

- Posted using BlogPress

2012. november 10., szombat

Halloween-i asztalkép

Végül a buli előtt gyorsan lekapott asztal képei (nem sokáig maradt ilyen...):


A legelégedettebb a cukros sütikkel voltam, idén nem bonyolítottam túl, nem akartam húszfélét csinálni, ami viszont elkészült, az szép lett:


Kérésre készült sütőtökös-csokicseppes süti, amiből néhányat összeragasztottam olvasztott piros csokipasztillákkal, közé pedig mini pillecukrot tettem:


Készültek vajastésztából egérkék:



Mogyoróvajas kekszből bosziseprű:


Cukros sütiből és brownie-ból temető:


A nyalókák sem maradhattak kidekorálatlanul:


Csokinyalókák és síremlékek:


Még képek:





Hát, nagyjából ennyi.

2012. november 9., péntek

Kandalló update

Az utolsó pillanatban készült még ez+az a kandallóra. Az egyik a már említett girland, ami igen egyszerűre sikeredett, de nekem nagyon tetszik így is:


A másik pedig egy "31" feliratú tábla:


És a végső kép a kandallóról:


A másik szekrényre gézből készítettünk egy szellemet is:


Más nincs, azt hiszem.

Tökfaragás

Sziasztok!

Úgy gondoltam, ideje rávennem magam, hogy feltegyem a Halloween-i képeket. Minden szempontból nehéz ez: annyira nem érdekel még semmi, és Jen éppen ezen az estén halt meg... Nem tudom, lesz-e még bennünk az öröm ugyanolyan, főleg nem tudom, hogy mit fog érezni Barni. Remélem, most is működik majd a gyerekekre annyira jellemző egészséges önvédelmi mechanizmus, és enyhíti talán a rossz emlékeket.:( Nagyon szeretjük a Halloweent, szeretem látni az amúgy nagyfiús kispasik csillogó szemeit, de nem tudom.... Most már nem lesz önfeledt.

Tegnap megjött az a naaaagy vászonfotó, amit rendeltem: Barni szeretett volna a kandallópárkányra Jenről egy igazán szép képet. Majd megmutatom azt is, ha leszedtük a Hw dekort, amihez eddig még nem volt erőm, és a helyére kerül majd.

Tehát Halloween: két tököt faragtunk, egyet Barni, egyet én. Nagyon ügyes nagyfiú volt, szerintem remek lett a műve!

Folyamatban:

 ..és kész!




 Nemsokára összerakom a buli fotóit is.

2012. november 2., péntek

Szivárványhíd

Tegnap láttunk egy gyönyörű szivárványt...

2012. november 1., csütörtök

Jen

Mikor először láttalak, te voltál az alomból a leghisztisebb kislány. Tudtam, hogy te kellesz nekem! Belefértél a tenyerembe, mikor hazavittünk. Akkortájt még fülbe tetováltak, én vittelek el téged... Mikor rányomták a tűket a fülecskédre, a tenyerembe pisiltél... Imádtad a nagytesót, Kenit, csüngtél rajta, hiába próbáltalak tanítgatni, te nem rám figyeltél, csak forgattad a fejed őt keresve. Aztán mindent, de mindent megtanultál mégis, magadtól, és az egész olyan természetes volt! Mikor a kisgazdádat vártuk, te is vártad őt. Alig ültem le, az ölembe másztál, a két mellső mancsoddal árölelted a pocakom, a fejed pedig rátetted: tudom, hogy az Ő szívverését hallgattad. Mikor megszületett, vigyáztál rá, és mindent, mindent elnéztél neki. Mikor volt egy kissé szadista időszaka másfél éves kora körül, és néha bántott téged, akkor sem bántottad soha. Csak sírtál, és vártad, hogy segítsek neked. Mindig a nyomában voltál. Mikor játékból rácsaptam a fenekére, te morogva, ugatva védted Őt, még tőlem is. Bevallom, néha ezt a játékot csak azért csináltuk, hogy lássuk, ahogy reagálsz, ne haragudj... Amint hullani kezdtek ősszel a falevelek, sétáltunk sokat, rugdostam neked az avart, te pedig kapkodtál utána. Telente Barnival a hóban hemperegtél, míg mini hógolyók nem csüngtek rólad mindenhol... Tudtam, hogy ha zuhanyozni megyek, te lefekszel a kilépőre, és őrzöl engem. Ha behajtottam az ajtót, a fejecskéddel nyitottad ki, ha becsuktam, sírtál, míg be nem engedtelek. Ha féltél valamitől, ráültél a lábamra, tudtad, hogy ott biztonságban vagy. Ha a géphez ültem, minden alkalommal beültél az íróasztal alá, és ott szuszogtál, nyugalomban. Sosem értettem, hogyan lehet, hogy akármilyen mélyen is aludtál, ha kimentem, felkeltél, utánam jöttél, és ott megnyugodva lefeküdtél újra, és aludtál tovább. Mintha lett volna egy radarod, ami, ha kikerültem a pár méteres körzetedből, felkeltett téged... Minden éjjel a lábambál aludtál el, hajnalfelé a hátamhoz kucorodtál, és nekem ez olyan jó volt... Reggelente legalább tíz perc pocisimi előzte meg a felkelést. Amikor beleléptél séta közben valamibe, csak mondtam neked, hogy mutasd, mi baj, te oldalra dőltél és mutattad a tappancsodat. Kozmetika közben mindig megvolt, hogy hová kellett állnom, mert te fordultál utánam, kellett, hogy láss... A környéken a kutyások azt mondták, nincs még egy ilyen kislány, mint te, aki mindenkit ennyire szeret... Elfogadtad, hogy hol kóbor kutyát, hol macskát hozok haza, szeretted mindet. Sosem ismertem nálad optimistább, derűsebb, jóindulatúbb kutyát. Imádtam a fejed búbjának az illatát. Még az ázott kutya-szagod is szerettem. Szeretlek. S tudom, te mennyire szerettél. Úgy tudtál hazavárni, hogy a szívem minden alkalommal melegség töltötte el, és ott volt nekem az otthon, ahol te voltál. Most hol leszek otthon?
Nem tudtam rajtad segíteni. Csak annyit tehettem, hogy véget vetettem a fájdalmadnak, és ringattalak, ringattalak, elmondtam ezerszer, milyen jó kutya vagy, és mennyire szeretünk. És te még akkor is adtál egy puszit az arcomra, mikor már mindened fájt... A kisgazdid már álomba sírta magát. Neki még nehezebb ez, mint nekem: az ő életében nem volt olyan idő, amiben ne lettél volna benne. Nekem volt Jenkutya előtti időszakom is. És most elkezdődik a Jenkutya utáni. A Jenkutya nélküli. 11 év nagy idő, és nagyon fáj, kislány. De, ahogy ma a füledbe súgtam, hiszem, hogy van Szivárványhíd... Várj ott rám, kiskutyám. És mondd el Keninek, hogy nem felejtettem el. Mindketten várjatok rám. Barni gyújtott neked egy fehér gyertyát. Nyugodj békében. Megszakad a szívem.