2013. július 30., kedd

A sárga láda

Sziasztok!

Ládát is festettem, amikor a képgaléria készült. Nem is értem, van, hogy napokig semmi kreatívat nem csinálok, amikor viszont belekezdek valamibe, özönlenek az ötletek, és sokszor készül több tárgy párhuzamosan....

Van nekünk egy régi fa Ikeás ládánk. Vagyis kettő van, a másik Barni szobájában, már azt is nézegetem.:) De ez az enyém, és be kell valljam, bár hasznosnak hasznos, sosem szerettem. Egyszer elkezdtem az átfestését, ami csúfosan félbemaradt, és azóta rá sem bírtam nézni. A képre nézve ezt most sem csodálom...



Tudtam, hogy fehérre fogom festeni, de a díszítéséről sokáig nem tudtam dönteni. Felirat? Csíkok? Szürke? Fekete? Aztán a sárga-fehér képkeret adta az ötletet, hogy legyen sárga a díszítés az oldalán. És legyen cikkcakkos!:)

Először is lefestettem a fehér festékkel két rétegben az egész ládát, azután (vágógép híjján...) festőszalaggal készítettem elő a minta festését (ezt használtam a képkereteknél a galériafalhoz is).




A ragyogó sárga festékből elég volt egy réteg.


Olyan nehéz igazán szép sárga festéket kapni, megfigyeltétek? Sok fakó, hókadt alig-sárga, más zöldes árnyalatú, ami borzasztó, megint más pedig narancsos. De végre megtaláltam a tökéletes árnyalatot. Kadmium-sárga. Most már tudom, a kadmium, az szééép sárga.:)


Az antikolást nem úszta meg... Nekem ez visz életet a tárgyakba. A sárgához csokibarna akrilt választottam, úgy, mint a képkeretnél.



Végül a helyére került:



A terv az, hogy a két papírdoboz lekerül alóla, csak még nem tudom, hová. 

Olyan tiszta lett és vidám, elégedett vagyok vele!:)

2013. július 29., hétfő

"Hímeztem" valamit.:)

Ha már nem hímzek mostanában, valahol fel kell tűnnie néhány keresztszemnek....
Nem friss alkotás ez, néhány fotón már láthattátok, de csak most írtam meg a bejegyzést hozzá.


Amikor megláttam ezt a falra festett rózsát, tudtam, hogy KELL. 


Azt is tudtam azonban, hogy a falra semmiképpen sem festeném, valami mobilabb kell, hogy ha elunom, eltehessem. És azért is, hogy ide is kikerülhessen, meg oda is... Akár a kandallópárkányra.

Itt ugrott be a vászon, amit mostanság elég sokat használok alapanyagként. Ezzel el is dőlt a kérdés: vászonképet festek. Választhattam volna más mintát, de annyira tetszett az eredeti, hogy nem változtattam, csak a színeken: a szürkészöld helyett kicsit mentásabb árnyalatot szerettem volna. 

Első körben rácshálót rajzoltam halványan a vászonra:


Azután akrilfestékkel kikevertem az árnyalatokat, és nekiláttam a festésnek a minta alapján:





 Aztán azt hittem, készen vagyok.... 


De valami hiányzott még. Ekkor készültek a csíkok a szélekre.


Most már nem vagyok benne biztos, hogy nem lett volna-e jobb fehéren hagyni, de mindegy. Már így marad.:)

Linking to

Lil\'Luna

2013. július 24., szerda

Házi fotógaléria és szívszakadás

Van egy tennivalólistám. Nagyon-nagyon hosszú... Mikor egy sort kipipálok, általában hozzáírok három másikat... Ismerős?

Ma itthon maradtam szabadságon, úgy terveztem, hogy pihenek. Az Egyetemen a felvételivel nagyon sok a munka, már két és fél hónapja, és bár élvezem, és kihívás, azért nagyon fárasztó is... A lényeg, hogy kaptam egy nap szabit. Holnap már mennem kell dolgozni, a felvételi határozatok várnak rám.

Szóval pihenés... Reggel "véletlenül" átnéztem a listát. Kiválasztottam három olyan projektet, amihez mindent megtaláltam a kacatjaim között, és nekiláttam.

Az első a frissen festett, átrendezett háló csupasz fala, ahová fotógalériát szántam. 


A Barniról készült kedvenc fotóból még tavasszal jókora vásznat csináltattam, azóta tettem jobbra, tettem balra. 


Tudtátok különben, hogy az előhívásnál megadott méret a vászon nagysága, amiből a vakrámára feszítés elvesz minden  oldalon 5 centit? Én nem tudtam, grrrr.... 60x80-as kép helyett így kaptam 50x70-est, ami nagyon gááááz, ha mellé két 40x40-est szán az ember... Ugyanígy kallódtak azok a bizonyos 40x40-es színes képkeretek, melyek közül egyet a nyári kandallópárkányon már láthattatok.


Az ágyon pakoltam a képeket jobbra, meg balra, míg végül egy szimmetrikus megoldás mellett döntöttem. 




Mivel a vászon nem akkora, mint kellene, kényszermegoldást terveztem: a fölé egy vinylből vágott feliratot szántam. "So many of my smiles begin with you"... Megterveztem, és nekiálltam kivágni. Nekiálltam VOLNA. A Silhouette, bár nem jelzett semmilyen hibát, egyszerűen nem húzta be a vinylt, a görgők meg sem mozdultak. A neten semmit sem leltem ilyen hibáról. Írtam a gyártónak. Válaszoltak, szedjem le az oldalsó borítást és nézzem meg, nem lazult-e meg a görgőket hajtó szalag. Leszedtem... Sejtitek, ugye, hogy nem tudtam visszatenni?:( Most már be sem kapcsol, masszívan sírni tudnék.:( Mintha a fél karom vágták volna le.:( Európában nincs szervízük. Fogalmam sincs, mit csináljak....

Végül a kiadós önsajnálat után rájöttem, mese nincs, attól nem javul meg, ha kikészítem magam idegileg, így próbáltam keresni egy másik megoldást a vászonkép fölé. Végül a jól bevált girlandot csináltam meg, rövidebb változatban, mint a krétatáblánál, és a képkeretek színeiben.

A végeredmény végülis tetszik, nagyon vidám. Csak én nem vagyok az, a vááááhááágóóógééépeeeheeem nélkül.:(

Megyek sírni. A másik két projektet majd máskor.

Linking to:

Photobucket

Lil\'Luna


2013. július 23., kedd

Végre egy igazán jó fotó...

... a "kisebbik gyerekről".:)


Persze hol máshol, mint a kanapén heverészve...:)

2013. július 19., péntek

Szívemcsücske-koszorú:)

Sziasztok!

Elkészült a nyári koszorúm a bejárati ajtóra. Jobb későn, mint soha, ugye?:)


Megint betévedtem a kedvenc méteráruboltba, ahonnét elcipeltem az árukészlet egy jelentős részét, főként ragyogó színes nyári vásznakat. Először csak a díszpárna-hegyek lebegtek a szemem előtt, de aztán azokat beszereztem más forrásból, így elgondolkodtam a koszorún.

A piros-fehér csíkos textil adta magát, hogy tengerész stílusban készüljön belőle koszorú: a csíkok irányában vágtam néhány csíkot az anyagból, és feltekertem a koszorúalapra. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy először keresztirányú csíkot vágtam, ami, hmmmm, nem kicsit kaotikus képet mutatott feltekerve... Tehát, ha ilyet csináltok, erre figyeljetek.


Miután a koszorúalappal elkészültem, felmerült, hogy zászlócskákat lógatok a közepébe, felirattal... Aztán arra gondoltam, valamilyen tengerrel kapcsolatos díszítés volna jó, pl. egy vasmacska. De miből...? Most már tudom, készülhetett volna dekorgumiból is (köszi az ötletet, Anikó!:)), de az enyém hullámkartonból készült. Egy nagy kartondobozt szabdaltam fel, és nem csak ez lett belőle ám... A többit majd a következő bejegyzésben.:) Szóval nehéz vágni a hullámkartont, néhol konyhai ollóval, máshol sniccerrel próbálkoztam, végül elfogadható lett az eredmény. A kivágott formát fehér akrillal lealapoztam, száradás után elnagyoltan átkentem tengerkékkel, végül a széleket kiemeltem egy kis szürkével.

Gombostűvel a koszorúalapra tűztem, majd sárga pöttyös textilből kapott egy akasztót/masnit.

A bejárati ajtónk külső fele sötétbarna (a régi ajtók ilyenek a házban, és nem akartuk, hogy nagyon elüssön a többitől), így a képen nem látszik igazán, hogy mennyire friss, ragyogó színei vannak a koszorúnak. 
De higgyetek nekem, nagyon mutatós.:) Kedvenc lett.


Linking to:

Lil\'Luna

2013. július 18., csütörtök

Hawaii cheesecake - avagy kell valami az új sütistálra


Barni imádja a kókuszt. Minden formájában. Nagyon. Mivel két hetet az Apukájánál töltött, gondoltam, valami kókuszossal várom haza. Úgy hiányzik, ha nincs körülöttem...

Szóval a süti. Ha kókusz és nyár, akkor ananász, és Hawaii hangulat. Gondolkodtam muffinon, de azt nem szeretjük annyira... Nagy kedvenc viszont a sajttorta, méghozzá ez az alaprecept. Sokféleképpen szoktam variálni, az eredeti karamellás-almás-fahéjas verzió ISTENI, de kipróbáltuk eperrel, áfonyával, és most kókusszal és ananásszal.


A recept (néhány dolgot csak úgy saccra tettem bele):

Egy bögre kókuszreszeléket kis vajon (bár lehet szárazon is) egy serpenyőben megpirítottam, hogy éppencsak legyen egy kis színe. Vigyázni kell, hogy nehogy leégjen! Egy zacskó kókuszos zabkekszet beledobáltam a turmixba (igen, azzal szoktam ilyesmit csinálni, pszt.:)), beleöntöttem a kókuszt is, és apróra daráltam az egészet. 8 dkg vajat megolvasztottam, és összekevertem a kókuszos keksszel. Szilikonos muffinformák aljára kanalaztam belőle egyenként két púpos teáskanálnyit, és a kanállal lenyomkodtam.
A sajtkrémhez fél kiló mascarponét belezuttyantottam egy keverőtálba, hozzáöntöttem kicsit több, mint fél csésze porcukrot, az ananászkonzerv levélből fél csészényit, és egy csésze kókuszreszeléket. Beindítottam a robotgépet, és egyenként hozzáütöttem három tojást. Tettem még egy kis ananászlevet, és megkóstoltam. Hmmmm.... A kekszalapra kanalaztam belőle. Nem szabad sajnálni, mert bár megemelkedik a cucc sütés közben, miközben hűl, a sajttorta mindig összeesik kicsit. Bedobtam a sütőbe 170 fokon (légkeveréses) 25 percre.
Közben elkészítettem az ananászos cuccot a tetejére: az ananászkonzerv maradékát nagyjából összeturmixoltam, de jócskán maradtak még benne ananászdarabok. Tettem hozzá fél csésze cukrot, egy citrom levét, negyed csésze narancslét és felforraltam. Kis narancslében elkevertem egy evőkanálnyi étkezési keményítőt, és lassan az ananászos szószhoz adtam. Beforraltam. Ha túl hígnak tűnik, adjatok hozzá még egy kis keményítőt, ha sűrűnek, egy kis narancslevet.
Ha kihűlt, kanalazzunk belőle a sajttortácskák tetejére, és tegyük hűtőbe.
Másnapra lesz igazán finom, akkor már könnyen kivehető a formából.


Jó étvágyat!:)

2013. július 17., szerda

Sütistálból sosem elég!

Remélem, nem csak én gondolom így.:)

Múlt héten a Tescoba mentem díszpárnára vadászni. Ez az új mániám: a díszpárna... Csíkos, kockás, pöttyös, virágos... De erről majd később.:)
Nem tudom, láttátok-e, nagyon csinos konyhai holmik vannak az új kollekcióban, többek között ezek a régimódi üveg-csipkés tányérok is, szivárvány színekben. Mikor ezt a két gyönyörű kékséget megláttam, rögtön bevillant valami.:)


A kettő együtt nem volt 750 forint. Nem rossz ár egy sütistálért, ugye?

Csak egy kis ragasztó kell hozzá:


... és készen is vagyunk!

Nemsokára mutatok valamit, ami tökéletesen mutat rajta.:)

2013. július 16., kedd

Előszoba méééég

Sziasztok!

Ez sem egy mostani projekt, de mikor a Welcome-feliratról írtam, bevillant, hogy ezt sem osztottam még meg veletek...

A bejárati ajtónk mellett nyílik a lakás legkisebb helyisége. Sima panel ajtó, már sárgult rajta a festék... El tudjátok képzelni? Mikor a lakást megvettük, és szinte mindent felújítottunk, a beltéri ajtókat valamiért nem akartam kicserélni. Nem is tudom megmagyarázni, miért... Mindenesetre már nagyon bánom.:)

Egyik reggel, még tavasszal nekiestem az ajtónak, hangos, "De hát mit veszíthetek???" felkiáltással. És persze táblafestékkel.:)

Három réteg festék ment rá, előtte nem csiszoltam meg, csak lemostam és szárazra töröltem. Aztán fogtam egy fehér lakkfilcet, és rárajzoltam az én messze-nem-tökéletes naptárvázamat. Lehetett volna vastagabb a filc, és mérhettem volna, mielőtt nekilátok, de így sikerült.:) 



A Butlersben beszereztem még egy ütött-kopott fém fiókhúzót, ez az ajtóra csavarozva krétatartóként funkcionál. Előkerültek a post-it-ek és a móka kedvéért a dekortapaszok is.


Vettem néhány krétatollat, de sajnos nem törölhető le teljesen a felületről, ahogy a fenti képen látszik is. Emiatt sima krétával operálunk. Már kitapasztaltam, hogy melyik a legjobb... Megsúgjam?:) A Crayola vált be nekünk. Ezzel készült a kép a nagy krétatáblára is. Előtte három különbözű márkájút próbáltunk, és nem lehetett velük szépen, vékonyan rajzolni.

Egészen svéd hangulata van az előszobának ezzel a kevés fekete- sok fehér színösszeállítással, nem? Jól jönne egy-két élénk színfolt... Gondolkodom rajta.:)

2013. július 14., vasárnap

Welcome, azaz rejtsük el a rusnya biztosítékdobozt.:)

Sziasztok!

Megint fából eszkábált ötletet hoztam...

Rég nézegettem a bejárati ajtó fölött "díszelgő" biztosítékdobozokat, melyek még a ház építésekor kerülhettek ide. Tudom, tudom, jó volna kicserélni, de végülis működnek, én pedig nem vagyok villanyszerelő... Még.:) Szóval olyan megoldást kerestem, amivel eltakarhatom a rondaságot, de hozzá tudok férni, ha kell.

Ilyen volt:


A nappalink fenyő szekrényének egyik polcát még évekkel ezelőtt szétszedtük, mert sok volt, nem passzolt, nem szerettem. Annak a háta vaskos lambériaszerűségből készült, és ahogy pakoltam a tárolóban néhány hete, bevillant, hogy ezzel kezdhetnék is valamit... A fenti képen látszik is eredeti állapotában, a falnak támasztva.

Szétszedtem, fűrészeltem, megerősítettem keresztlécekkel, és egy 10 centi mély fakeretre erősítettem, mint egy ajtót. A szerelvények (talán csuklópántnak hívják?) felülre kerültek, így felfelé nyitható, ha szükség volna rá.

Persze, nem úszta meg a dekorálást sem: ha már bejárati ajtó, kézenfekvőnek tűnt egy üdvözlő szöveg. 

Ilyen lett:




Szeretem.:)

2013. július 10., szerda

Pepsis láda.:)

Nagyon rég nézegettem már vágyakozva azokat a régi fa üdítősládákat, melyekhez a tengerentúli blogger lányok olyan könnyen hozzájuthatnak. Rendelhet persze kintről az ember, de a posta egy kisebb vagyon lesz...

 Aztán egyszer jobban körbenéztem a Baumaxban (istenuccse nem reklám, de valahogyan mindig ott lyukadok ki.:)), és ezt találtam:


Szépek, ugye? De olyan újak. És igen, ez a szó itt most nem előnyt, inkább hátrányt jelent.... Végül vettem egyet, hisz újból viharvertet csinálni, az nem is olyan nehéz, ugye?:)

Aztán itthon keresgélni kezdtem a neten, hogy milyen ruhát is kapjon a ládám... Tudtam, hogy feliratot szeretnék, valamilyen üdítőital nevével. Végül a Pepsi győzött, bár leginkább azért, mert elfogyott a transzferpapírom, és a Coca Cola felirat anélkül nagyon nehezen lenne felapplikáható a fára...

Mivel a betűket pirossal képzeltem el, először is lekentem az egész ládát piros akrillal.


Míg a festék száradt, a Silhouette-tel megterveztem és vinylből kivágtam a feliratot. A betűket a láda oldalára ragasztottam. 


Az egészet lekentem a kedvenc világos tengerkékemmel.


A legjobb rész, mikor leveszem a sablont, és már látszik, milyen is lesz a végeredmény...


Nagyapám mindig azt mondta, a legfontosabb, bármit csinálsz, a tiszta munkaterület. Háááát, ettől még messze vagyok...:)


Mikor a kék festék is megszáradt, nekiláttam a csiszolásnak: az éleken erősebben, máshol kevésbé. Gyönyörűen áttűnik így a kék alól a cseresznyepiros festék... 


Kedvenc lett, és olyan egyszerű!:) Bulikra tálcaként is jó szolgálatot tehet, én most a tálalón találtam neki helyet, az abroszaimat tartom majd benne.




Még jövök!:) Vica