Dal

A mai nap margójára...

Cs.

"Ha a szívem a szíveddel dobban, Kicsi ablak nyílik álmomban. Veled elmennék, velem elbújhatsz, Sose voltál, mindig vagy. Ha a szívem a szíveddel dobban, Veled álmodtam, velem álmodhatsz. Süt a nap és most már múlik a fagy Sose voltál, mindig vagy. Soha nem volt még, amit érzek, És nem lesz már sohasem. Soha nem volt még, amit érzek, Legyen örökre, vagy örökre nem! Szemeiddel, a tűzzel játszottam, Sose gondolnád, amit gondoltam. Csak Neked ragyog egy kis csillag, Sose voltál, mindig vagy."

Írok neked.

Egy kicsi kutyára gondolok, aki megharapta az orromat... Egy falról lehullott csempe... Homokozó, kanál, nevetés... Mozi. Egy elgurult üveg. Kutyapisifolt a hátadon.:) Egy iszonyú hír... Sápadt arc az ajtófélfának dőlve. Palacsinta. Kérsz? Szédület. Semmi sem számít, csak ez. Hajnali indulások, mindenütt hó, fázom, és hogyhogy te nem vagy álmos? Két lábmelegítő, egy pöttyös és egy sárga. Otthon. Meleg. Karácsony... KÉK karácsony.:) Emlékszel, hogy vágtam el az ujjamat? Aggodalmaskodtam, elvágod a kezed a fa faragása közben... Aztán én vágtam el, a késsel, répapucolásnál.:) Itt a nyoma, már nem múlik el. Szilveszter. Buli, korai hazaindulással.:) Séták, botok, boldog kutyaugatások...

Boldogság. Kétely. Büszkeség. Hülyeség... Üresség.

Szép kis történet, hm? Írtam neked. Rejtjelezve.:) Most örülsz?:)

Történetek...

Ez most egy személyesebb tárgyú bejegyzés lesz, Lányok! Sok-sok dolog történt, mióta nem írtam. Először is, 21-én bementem rendelésre az endokrinológiára (aki ismer, tudja, hogy pajzsmirigy-bajom van), ahonnan is nem engedtek haza. 28-án délutánig ott dekkoltam, ami nagyon megviselt. Thyreotoxicus crisis-t állapítottak meg nálam, mely a túlműködő, elhanyagolt pajzsmirigyből ered, az áramló hormonok megmérgezik a szervezetet. Összevissza vert a szívem, egekben volt a vérnyomásom. Október 18-án be kell feküdnöm a sebészetre, két napra rá műtét vár… Csakhogy az idén nem akarnak dolgozni engedni. A tanítás pedig olyan munka, ahol nem könnyű a helyettesítést megoldani….:( Ezen rágódom azóta is… Nem tudom, mit tegyek. S igaz, bajban ismerszik meg, ki az, aki igazán szeret. Nagyon vacakul voltam, üresnek, céltalannak éreztem magam. Küldtem egy sms-t annak a fiúnak, akiről már szólt egy bejegyzésem, és akiről azóta sem tudtam (persze, hisz azt mondtam neki, soha többé ne hívjon…). Ő felhívott (külföldön dolgozik), és olyan, de olyan édes volt!:))) Szeretne itt lenni velem, hogy kitartsak, ne adjam fel. Félt, nagyon. Csak azt mondogatta: „te lány…” és ez az ő szájából úgy hangzik, hogy „A” lány.;))) És, azt mondta, hogy ha meg merek halni, ő majd jól agyoncsap!:DDD A beszélgetés végén már nevettem, pedig az elején sírtam… Hiányzik. De nem szeretném magam a tükörben arcul köpni. És ő sem. Vmi varázslót emlegetett, ismerek-e olyat…? De az idő kereke csak előre forog..:(

Dal...

Hát minden véget ért, annyi év után...
Egyszer csak eljött az a furcsa, álmos délután,
Aztán hosszú éjszakák és fázós nappalok,
Azt hittem én, mindent végleg feladok...
És jött egy nap,nincs semmi vész,
Itt vagy és azt mondod, hogy félreértés volt ez az egész,
Már úgy éreztem én, hogy minden összedőlt,
De rájöttem, hogy nélküled is forog még a föld!
Van még remény, túlélem én!
Nyitva az ajtó, lépj át a holnap küszöbén...
Ha egyszer azt mondtad: "Ennyi volt szívem,
Itt a vége!" - akkor tényleg így legyen!
Engem ne várj! Már úgyse fáj,
Ennyi elég volt a könnyekből,
ne hívj, ha nem muszáj,
Kérlek, újra el ne hidd,
hogy rendben lesz megint,
Már ne várj, engem ne várj!
 Semmi sincs talán, ami összetart,
Egyszer elmúlt, te mégis mást akarsz,
Ó, mondd, most mire vársz, ennyi mért nem volt elég,
Már igy is jó, menj és vissza sose nézz!
És hogyha látsz más oldalán,
Hát te akartad így, nem az én hibám,
És nem mondhatod azt, hogy rossz voltam veled,
Most újra szabad vagy és bárki mással újrakezdheted!
Van még remény, túlélem én!
Nyitva az ajtó,lépj át a holnap küszöbén... ...

Rossz érzések...

Az életem tk jó. Van egy kicsi fiam, akit imádok, kis csibész, van családom, szeretem őket, van egy kutyám, akivel együtt lenni öröm... És ugye itt van a macska is.:) Van lakásom, ami sok embernek nincs, van munkám. Elégedett lehetnék... Miért vagyok mégis _annyira_ szomorú..? Egész nap sírtam. Hánytam. Sírtam. Aludtam, vagyis inkább forgolódtam. Bámultam az iwiw-et, tudnám, mi értelme..? Holnap dolgozni kell mennem. Nem tudom, hogyan leszek képes... Ma korcsolyázni voltunk a gyerekeimmel, elfoglaltam magam, még nevettem is velük. Most Barni nézi a tévét, én meg itt ülök összerogyva...

Tegnap éjszakai párbeszéd..:(

... - Azt hiszem, már nem fogok tudni sosem bízni benned. - Akkor ne bízz. - Én gyereket akartam tőled. Feleségül akartalak venni. - Jah... - Eltelefonáltam többszázezer forintot. Szerinted miért? - Nem tudom. - Dehogynem. - Mindegy. - Én ezt nem tudom csinálni. - Tudom. - Nem tudom, mi legyen... - Ne hívj többet. Soha többet. - Rendben. Megígérem. Ezért töröltem ki a telefonomból a számodat. Pech, hogy tudom kívülről. Vagyis ez nem igaz, mert megint félretárcsáztam, és felhívtam az idős nénit. Azt kérdezte, a múltkor is én voltam-e. Mondtam, hát iiigen. Aztán eszembe jutott a jó szám... - Menj. - Menjek? - Menj. - Rendben. Ne sírj. Óvatosan vezess. Légyszi ne csinálj hülyeséget...

S még egy dal...

Ez is aktuális.:)
Zséda.

Minden nappal jobban vágytam rád,
minden szóval elvarázsoltál.
Soha senki nem volt fontosabb még, mint te voltál.
Úgy szerettél, bármi történt nem felejtem már
De még... ...
bárhogy kérsz, mennem kell tovább.
Ne hidd, hogy úgyse fáj így is túl nehéz a választás...
Nem kérek mást, ha tényleg véget ér,
csak, hogy adj majd új esélyt,
Mondd, hogy: látlak még ne félj!
Percek óta csendben nézel rám
nem hiszem, hogy visszatarthatnál.
Vajon mért nem vettük könnyedebben az életet?
Mért akartad mindenáron azt, hogy más legyek?
Mert így
...bárhogy kérsz... 
És ha zápor hull le rám
a szívem is enyhül tán.
És a napsugár majd hoz még száz csodát!
...bárhogy kérsz...

Kikötők...

Van az úgy, hogy éjszaka nem jön az álmok évada,
Csak a csend ölel át idebent...
Van az úgy, hogy elkísér, különös érzés benned él,
Nem is új, mégis más ragyogás.
Kikötők,
azok a rég volt szép idők,
üzen a part,
Nyugtalan vérem hajt feléd oly rég...
Van az úgy, hogy én vagyok, akiben minden felragyog,
Ami volt, s így dalol, szabadon.
Talán - mint az óceán - végtelen - ez a szerelem.
Van az úgy, hogy visszatérsz, ahonnan indulni is félsz,
Ha a múlt megkísért utadon.
Voltak fák, csillagok,
voltak arcok, lábnyomok,
Ne tagadd, megmaradt, ami fáj...
Kikötők,
azok a rég volt szép idők,
üzen a part,
Nyugtalan vérem hajt feléd oly rég...
Van az úgy, hogy visszatérsz, ahonnan indulni is félsz,
Ha a múlt megkísért utadon.
Hisz voltak fák, csillagok, voltak arcok, lábnyomok,
Ne tagadd, megmaradt, ami fáj...
Igen, így maradt, örökké végtelen ragyogás nélküled..
A szerelem...

Buta reggel, buta gondolatok...

Ma hajnalban felnyüszögött Jen kutya. Levittem egy gyors sétára, majd visszafeküdtem, félájultan.... S olyan fájón-szépet álmodtam..! Hogyan lehetséges, hogy visszatekintve pontosan tudom, hol rontottam el a dolgaimat? Hogy lehet még mindig, tízenpár év után is ugyanarra a pasira gondolni? Akivel mindössze egy évet töltöttünk együtt? S a végét nagyon elrontottam? Hogy lehet vele álmodni, és úgy ébredni, hogy jó volt látni? Hiába vannak körülöttem, ők nem kellenek. Csak Ő kell. Mikor két éve azt mondta, kilenc év után: "Szerelmes vagyok beléd.", így egyszerűen, lecsupaszítva... S mikor négy hete, hajnalban, miközben a hülye buszra vártam, dudált mellettem kocsival, s intett, hol tud megállni... Odavánszorogtam, nem is tudom, hogy vitt a lábam... Azt kérdezte, fázom-e. Nem. Akkor miért remegek? Mire én kitaláltam a legostobább választ: tőled, te hülye.:) Mire ő mosolyogva: hiszen én nem bántalak, tudod... Jah. Nem. Csak én bántottam őt mindig. Akkor pedig, a kialakult helyzetben nem dönthetett jól. Már nem. Tudtam, ha marad, belehalok. Ha jön, akkor pedig nem fogom többre tartani a többinél... Hiszen ha elhagyja a gyermekét, olyan, mint bárki más... Én és a hülye elveim, ennyi... Azt kérte, mondjam, jöjjön el, s már csomagol is. Persze nem tudtam mondani... (Cs) Igyekezni fogok, hogy délután összehozzak egy értelmesebb bejegyzést, ígérem.:) Csak most nem vagyok jól... Egy álomtól.

Dúdolok...

"Szemed egy csillagszóró fényét szórja, s elvakít ez a fény.... Amikor érted dobban a szívem, esik a hó és csúszom a jégen..." Egész télen ezt dúdoltam, a buszon.:) Most is igaz, elvarázsoló... Most is csúszom a jégen... Kár is lenne, ha egyszerű volna...;)

Rossz napom van...

Ma valaki jól elrontotta a kedvem. Telefonon, a drága. Miért van az, hogy a pasik egészen mások egymagukban, mint "csordába verődve"? Miért kell a haver előtt olyan vagánynak tűnni? Miért nem lehet ugyanolyan, olyan, mint valójában? :( Ráadásul ma értekezlet volt. No jó, nem volt hosszú, de akkor is, le kellett bumliznom Mohácsra. Nem volt kedvem... S be kell mennem még hétfőn is, kedden is, pénteken is, könyvtárt leltározni, mert nem végeztünk. Én meg nem hagyom sz@rban a barátnőmet. Incit imádom!:) Hétfőn beviszem Barnit is, kollegám, Laci behozza az ötéves kisfiát, s lesz buli!:D Laci azt mondta, ha rosszak lesznek, felemeli őket a darus gép kosarával, és otthagyja.:D Szóval remélem, jók lesznek! Ma jön haza a drágám, egy hét apázás után. Most már Krisztiánéknál van, oda vitte exférj, estefelé megyek érte. Kiscsillagom... Huginak tegnap volt a szülinapja, vettem neki egy szép Zamioculcast. Remélem, tetszeni fog neki!:) Magamnak meg, ha már úgyis a B..maxban voltam, vettem egy mandarinfát...:) Huh, sokba került, de ugye megérdemlem!:)))) Tegnap este vagy két órán át csak nééééééztem ŐT... Varrogattam is, a terítőmet. Már egy saroknyi citrom készen van, és egy fél tájas motívum. Soká elleszek vele, azt hiszem. Be kellene iktatnom más, apróbb dolgokat is. Pl. a kislányt, Isa V-től, amit Évitől kaptam, s ami nagyon-nagyon tetszik... Nyers vászonra, talán pirossal. Táskára. Talán... Voltam múlt szombaton bulizni. Bólyban. Nagyon jól éreztem magam, nem is jöttem haza, csak reggel.:) Dolgok közbejöttek, vagyis voltak gondok, de összességében remek volt. Ittam gin-tonicot... Nem keveset. :) Amikor viszont fennforgás volt, pillanat alatt kijózanodtam... Megismerkedtem sok aranyos emberrel, és együtt voltam a már egy ideje ismert aranyos emberekkel. :D Most megyek. Lehiggadtam a telefon után, erre is jó a blog. Varrok majd, attól minden mérgem elpárolog. Olyan, mint egy terápia....:)

Rossz péntek

... Ez a péntek nem sikerült jól. Csütörtök reggel, miután nagyon kiakadtam azon, hogy valaki szemmel láthatólag itthon van, és mégse szól, a kocsim fékje elkezdett veszett módon súrlódni, zörögni. Bejelentettem szerelőhöz, de csak péntek reggelre kaptam időpontot. Ki kellett vennem egy nap szabit... És egy halom pénzt pakolni...:( Csütörtökön csak este értem haza (18:40-es busz), addig tartottak az osztályozó értekezletek. Megbuktattam Marci fiamat statisztikából. Ez nagy eredmény, mert kedves főnököm minden erejével azon volt, hogy kilobbizza az átengedését... Marci egész évben egy szót nem tanult, órán nem írt, pofátlankodott csak. NEM voltam hajlandó átengedni. Csüt délben még írhatott egy feladatsort, mondtam, ha kettes lesz, átmegy. Még a témaköröket is megmondtam neki, összesen kettőt: készletgazdálkodás és árképzés. Semmit sem tudott. S a semmivel nem lehet átmenni abból a tárgyból, ami egymagában az írásbelijük lesz. Ez van. Szóval a péntek: reggel elmentünk a szerelőhöz. Barnit nem vittem el oviba, gondoltam, ha itthon vagyok, maradhat velem. Nem volt jó ötlet.:) Kétz órát kellett várnunk a szerelőnél, mert a pasi 206-oshoz való fékcuccot hozott, a kocsim meg ugye 106-os. Ez idő alatt Barni nem csinált mást, mint rohangált a szerelők után: Ez mi? Mit csinálsz? Miért csinálod? Hogyan csinálod?:D Szerintem elfáradtak rendesen, bár egész jól bírták, azt mondták, cserfes gyerek. Háááát, én találtam volna ennél jobb jelzőt is rá.:) Délután elmentünk a Plázába Anyuval Barninak szandált venni, névnapra. Becsúszott egy nagyon tuti Siesta bőrpapucs is, azt majd Mamikámtól kapja.:) Fagyiztunk is, jó volt.