Manó

Bemutatom nektek Manó kutyát:

Meséltem már, hogy aznap találta egy fiatal lány, amikor Jen kutya meghalt, és elvitte a gyepmester? A rendelőben találkoztunk, még nem tudtam, hogy a Kislány menthetetlen... És azt, hogy olyan érzésem volt utána, hogy nem véletlenül volt ő akkor ott? Hogy Jen (vagy egy felsőbb erő, nem tudom, az ember nagyon kapaszkodik mindenbe, ha elveszít valakit, akit szeret...) küldte nekünk, és haza kellett volna hoznom? Zaklattam eleget a gyepmestert, a menhelyet, akit elértem, hogy vigyázzanak rá, hogy ment-e érte gazdi, hogy rendben van-e...
Aztán megláttam a Lelencnél egy szettergyereket. Nyolc hónapos angol szetter kisfiú, akit elhagyott a gazdája... Kísértésbe estem. Volt már szetterem, egy kislány, Gréti... A Lelenc elnöke egy angyal, azt mondta, nekünk adja őt, sőt, cserébe bevállalják Manót (aki ekkor még csak a Barna Kutyi volt nekünk).
Megbeszéltük, hogy múlt szombat reggel elhozom Manót, és viszem őt Pestre, a Kisszettert pedig elhozom. Aztán az élet közbeszólt, vagy megint a felsőbb hatalom... Barni megbetegedett péntekre virradóra, így nem tudtunk elmenni Pestre. Úgy gondoltam, mivel Manó karanténja éppen lejárt, szombaton megnézem őt a menhelyen. Iszonyúan nézett ki.... A három héttel azelőtt még jó húsban lévő, jókedvű kutya csontsovány volt, és rettegett. Olyan hasmenése volt, amilyet még nem láttam. Nem tudtam otthagyni... Hazajött velem, és úgy gondoltuk, egy hetet itt lesz, biztonságban, majd e hét végén elintézzük a kutyacserét.

Ugye kitaláljátok, mi történt?:)

Pénteken felhívtam Annát a Lelenctől, hogy ne haragudjon, de már nem tudjuk adni őt, és nem tudunk másik kutyát nevelni helyette. Ahogy Barni mondta, nem engedhetjük, hogy megint csalódjon...

Így lett nekünk Manónk.

Manóról tudni kell, hogy szép. És okos. Két nap alatt megtanulta az "Ül!" parancsot. Ugrabugra, mint egy kiskecske, de ha szólok neki, rohan hozzám, és azt sem tudja, mit tegyen, csak szeressük. Gyönyörű szeme van, és amikor le akarom parancsolni a kanapéról, simán eljátssza a kivert kutyát, akit a gazdi persze végül enged a kanapén heverészni... El sem mozdul Barni mellől, és partner minden csínytevésben. Már visszaszedett egy kis súlyt, és a pocakja is rendben van. Napról napra jobban kinyílik, figyelmes, okos, megfelelni vágyó nagykamasz. Szeretjük. Jaaaa, és nagy macskabarát, Mici cica a nap részét mellette/hozzá dörgölőzve tölti.:)

Így telnek a napok, békességben, selymes kutyafüleket simogatva. Csak Jen hiányzik nagyon.

Kandallópárkány - 2012 ősz

Sziasztok!

Közben elkészült Jen kutya fotójából a vászon, és szerintem gyönyörű lett... Barninak vigaszt jelent, sokszor áll meg előtte, sőt beszél is hozzá, de pszt.... Esténként meggyújtjuk a fehér gyertyát... Olyan megindító látni azt a mély gyászt, amit Barni érez a Kislány elvesztése miatt... Nem gondoltam volna, hogy egy tízéves ennyire mélyen át tudja érezni ezt. És mégis...

Ilyen lett a Neki készült kandallópárkány:

Előbb-utóbb a kép lekerül innen, és a helyére kerül majd az adventi dekor. Még nem tudom, hogyan tudom rávenni Barnit, hogy beleegyezzen ebbe, és azt sem, hogy hol lesz a kép helye. Elképzelhető, hogy a fiúszobában...

Már csak kettőt kell aludni, és újra lesz kutyánk...

Tökfaragás

Sziasztok!

Úgy gondoltam, ideje rávennem magam, hogy feltegyem a Halloween-i képeket. Minden szempontból nehéz ez: annyira nem érdekel még semmi, és Jen éppen ezen az estén halt meg... Nem tudom, lesz-e még bennünk az öröm ugyanolyan, főleg nem tudom, hogy mit fog érezni Barni. Remélem, most is működik majd a gyerekekre annyira jellemző egészséges önvédelmi mechanizmus, és enyhíti talán a rossz emlékeket.:( Nagyon szeretjük a Halloweent, szeretem látni az amúgy nagyfiús kispasik csillogó szemeit, de nem tudom.... Most már nem lesz önfeledt.

Tegnap megjött az a naaaagy vászonfotó, amit rendeltem: Barni szeretett volna a kandallópárkányra Jenről egy igazán szép képet. Majd megmutatom azt is, ha leszedtük a Hw dekort, amihez eddig még nem volt erőm, és a helyére kerül majd.

Tehát Halloween: két tököt faragtunk, egyet Barni, egyet én. Nagyon ügyes nagyfiú volt, szerintem remek lett a műve!

Folyamatban:

 ..és kész!

 Nemsokára összerakom a buli fotóit is.

Szivárványhíd

Tegnap láttunk egy gyönyörű szivárványt...

Jen

Mikor először láttalak, te voltál az alomból a leghisztisebb kislány. Tudtam, hogy te kellesz nekem! Belefértél a tenyerembe, mikor hazavittünk. Akkortájt még fülbe tetováltak, én vittelek el téged... Mikor rányomták a tűket a fülecskédre, a tenyerembe pisiltél... Imádtad a nagytesót, Kenit, csüngtél rajta, hiába próbáltalak tanítgatni, te nem rám figyeltél, csak forgattad a fejed őt keresve. Aztán mindent, de mindent megtanultál mégis, magadtól, és az egész olyan természetes volt! Mikor a kisgazdádat vártuk, te is vártad őt. Alig ültem le, az ölembe másztál, a két mellső mancsoddal árölelted a pocakom, a fejed pedig rátetted: tudom, hogy az Ő szívverését hallgattad. Mikor megszületett, vigyáztál rá, és mindent, mindent elnéztél neki. Mikor volt egy kissé szadista időszaka másfél éves kora körül, és néha bántott téged, akkor sem bántottad soha. Csak sírtál, és vártad, hogy segítsek neked. Mindig a nyomában voltál. Mikor játékból rácsaptam a fenekére, te morogva, ugatva védted Őt, még tőlem is. Bevallom, néha ezt a játékot csak azért csináltuk, hogy lássuk, ahogy reagálsz, ne haragudj... Amint hullani kezdtek ősszel a falevelek, sétáltunk sokat, rugdostam neked az avart, te pedig kapkodtál utána. Telente Barnival a hóban hemperegtél, míg mini hógolyók nem csüngtek rólad mindenhol... Tudtam, hogy ha zuhanyozni megyek, te lefekszel a kilépőre, és őrzöl engem. Ha behajtottam az ajtót, a fejecskéddel nyitottad ki, ha becsuktam, sírtál, míg be nem engedtelek. Ha féltél valamitől, ráültél a lábamra, tudtad, hogy ott biztonságban vagy. Ha a géphez ültem, minden alkalommal beültél az íróasztal alá, és ott szuszogtál, nyugalomban. Sosem értettem, hogyan lehet, hogy akármilyen mélyen is aludtál, ha kimentem, felkeltél, utánam jöttél, és ott megnyugodva lefeküdtél újra, és aludtál tovább. Mintha lett volna egy radarod, ami, ha kikerültem a pár méteres körzetedből, felkeltett téged... Minden éjjel a lábambál aludtál el, hajnalfelé a hátamhoz kucorodtál, és nekem ez olyan jó volt... Reggelente legalább tíz perc pocisimi előzte meg a felkelést. Amikor beleléptél séta közben valamibe, csak mondtam neked, hogy mutasd, mi baj, te oldalra dőltél és mutattad a tappancsodat. Kozmetika közben mindig megvolt, hogy hová kellett állnom, mert te fordultál utánam, kellett, hogy láss... A környéken a kutyások azt mondták, nincs még egy ilyen kislány, mint te, aki mindenkit ennyire szeret... Elfogadtad, hogy hol kóbor kutyát, hol macskát hozok haza, szeretted mindet. Sosem ismertem nálad optimistább, derűsebb, jóindulatúbb kutyát. Imádtam a fejed búbjának az illatát. Még az ázott kutya-szagod is szerettem. Szeretlek. S tudom, te mennyire szerettél. Úgy tudtál hazavárni, hogy a szívem minden alkalommal melegség töltötte el, és ott volt nekem az otthon, ahol te voltál. Most hol leszek otthon?
Nem tudtam rajtad segíteni. Csak annyit tehettem, hogy véget vetettem a fájdalmadnak, és ringattalak, ringattalak, elmondtam ezerszer, milyen jó kutya vagy, és mennyire szeretünk. És te még akkor is adtál egy puszit az arcomra, mikor már mindened fájt... A kisgazdid már álomba sírta magát. Neki még nehezebb ez, mint nekem: az ő életében nem volt olyan idő, amiben ne lettél volna benne. Nekem volt Jenkutya előtti időszakom is. És most elkezdődik a Jenkutya utáni. A Jenkutya nélküli. 11 év nagy idő, és nagyon fáj, kislány. De, ahogy ma a füledbe súgtam, hiszem, hogy van Szivárványhíd... Várj ott rám, kiskutyám. És mondd el Keninek, hogy nem felejtettem el. Mindketten várjatok rám. Barni gyújtott neked egy fehér gyertyát. Nyugodj békében. Megszakad a szívem.

Majdnem tökéletes

... délután. Tavaszodik, péntek van végre, béke, nyugalom, Adele, tejeskávé, az új GoodFood (imádommmm!), körömlakkozás (pirosra, mert színeket akarok!), és a Kutyalány szuszogása…

Néha kifejezetten jólesik, ha Nagyfiú edzésre megy.:)

Karácsonyfa - 2011.

Idén így sikerült a karácsonyfánk:

Természetesen Jen kutya nem maradhatott le a képről.:)

Téli délután...

... még december elején... A fotók:

... és a fotókból készült albumlap, amit a munkahelyi asztalomra szánok:

Jó mulatság volt.:)

Családtagok ők is... és a Karácsony...

Így töltöttük az Ünnepet: Cila betegen, Jen vidáman.

Hurrá, nyaral(t)unk!:)

Elmaradtam, nagyon. Most került csak sor arra, hogy feltegyem a nyaralós képeinket, én lusta, lusta... Mindegy, jobb későn, mint soha, nem igaz?;) Tihanyban voltunk. Keresztlányom, Petra, és Barni nagyon rákészültek az úszásra... ... ám végül beszorultunk a panzió kertjébe, ahová kiszaladhattunk, ha egy-egy fél órára kisütött a nap... Jen kutya velünk nyaralt, sőőőőt, még úszott is a Belső-tóban... .. míg Ciccnek sajnos itthon kellett maradnia, bár nemigen bánta. A teraszon bulizgatott.:) Azért jó volt ám, csak a két kölyök folyton kétfelé ment, kétfelé akart mindent, és nyugalom nem volt... Kislükék.

Séta...

No, vissza a prózába!:) Éppen az imént érkeztünk vissza Jen kutyával a sétából. Jeges szél fúj, nem volt jó... Vagyis jó volt mégiscsak, mert vele lennem jó. Kiscsibém... Lehetne már tavasz, akkor szoktunk nagyokat csavarogni... S jól is esik. Barnimnak nemsokára születsénapja lesz. 2003. március harmadikán született. Öt éve már... Még töröm a fejem, mit süssek a bulira. Fekete rózsán akadt meg a szemem az NLC-n. Sütött már vki? Biciklit kap a manó terveim szerint... Van új autóm. Nőcis, amilyen én pedig nem vagyok.:) Piros.. Kényelmes, és nagyon örülök neki. Új autó... Új élet???:) Fenetudja... Vagy még ő se. Varrogatok ám! Bár tudom, ezt senki nem hiszi, olyan régen nem mutattam semmit... LK naptár készül többek között. Nyüglődöm az iskolában. Most kezdem megszeretni az osztályomat is, ami nagyon nagy baj, mert a képzés egy éves, és ugye mindjárt március van... Fogok sírni, az tuti. Aranyosak. Lesz megint Kalandorok vetélkedő... 24 órás, jó társaság lesz. Bejönnek páran a múlt évi csapatból is: Szoni, Tamás, Laci. Már előre látom, jól szórakozunk majd.:) Lányok, hiányoztok!!! Ha felmegyek Pestre, csinálunk megint egy beszélgetős-kávézós délutánt, mint tavaly..? Hol is voltunk..? Nina, segíts! Puszi mindenkinek, kimenőm van, gyerekem nem alszik itthon. Jó éjt!

Karácsony

Szép estét minden blogolvasómnak! Tudom, az utóbbi időben nagyon elhanyagoltam az írást, de ígérem, megpróbálok majd gyakrabban írni. Van egy csomó mutatnivalóm, de a fényképek átmásolására nehezen szánom rá magam... A kártya tönkrement a gépben, s elveszett jópár képem. Megfogadtam (bár tudom, fogadni Újévkor kell!:)), hogy majd gyakrabban pakolok át a szgépre. Olyan jó volt a Szenteste! Igaz, egy nappal korábban jött hozzánk a Jézuska, mert azt szerettem volna, ha Barni tud még sokat játszani az ajándékaival, ma pedig elvitte a volt férjem Pestre, a mamákhoz. Olyan jó látni az örömét! A kis szeme csillog, én meg elolvadok.:)) Jókorát szánkóztunk ma délután. Harminc centi hó esett, érzésem szerint főleg a kocsimra.;) Jen kutya négy lábát az égnek mutogatva hempergett a friss hóban, Barni pedig csinált hóangyalkát....:) Azért, bevallom, most üres a lakás... Hiányzik ez a kismanó, ha nincs itt. Holnap még lesz vendégjárás nálunk, elfoglalom magam. Aztán rájövök megint, hogy messze még a vasárnap, mikor hazajön... Olyan kedves verseket tanultak az oviban! Egyiket, amit még sosem hallottam, ideírom, hogy ne felejtsem el sosem..:) No, szóval: Fuss, bárányka, fuss, Betlehembe fuss, Vár a kis Jézus! Leheleted melengesse, Ne remegjen gyenge teste, Ha leszáll a hűvös este Angyalszárnyon Betlehembe. Ugye édes? :) Bár az én hitemből nem épülne palota... Boldog Ünnepet kívánok mindenkinek!

Apróságok

Sziasztok! Szeretném megmutatni pár nappal ezelőtti beszerzőutam eredményét! Azóta már voltam még egyszer a közeli, frissen felfedezett rövidáru üzletben, akkor őszi színekben pompázó zsinórokat sikerült zsákmányolnom (rozsdabarna, mély olajzöld, világosabb fáradtzöld, rozsdás-narancsos, fekete), majd azt is mutatom!:) Jen kutya minden nap egy-másfél órát napozik az erkélyen.:))) Olyan édes, bár nem értem, hogy nem kap napszúrást... Virág-képek: A másfél hónapja haldokló állapotban vásárolt mini mandarinfám örül a gondoskodásnak.:)) A levelei még kicsit vashiányosak, de rajta vagyok az ügyön. Roskadozik a virágoktól, kár, hogy nem tudom megmutatni nektek a csoda-illatát... Virágba borult kövirózsám: Megmutatom, mivel örvendeztetett meg néhány napja a golgotavirágom.:) Három virág egyszerre, mind olyan tenyérnyi, és a képnél élénkebb, bordós-lilás színű... Sokat gyönyörködtem bennük... Megvarrtam Lizzie*Kate kávés hármasát, amit már Judilla is varrt. Nagyon tetszik, úgy tervezem, három párnácska lesz belőle, és egymás alá lógatom őket a konyha falának egyetlen még üres, hosszúkás részén... Nagyon szeretem a LK mintákat.:) Lizzie*Kate 12 blessings of Christmas mai állása: A "Hit"-en gondolkodtam, mert ugye ott a templom rajta, és én ebben nem hiszek... Aztán úgy döntöttem, hagyom, ahogy van, mert ha nem is templomosan, de hiszek vmiben... Meg Laci kedvéért, na.:) De misére nem megyek!:))) Amúgy imádom, nagyon jó varrni. Most is hívogat, de várnia kell, míg a bejegyzéssel végzek.:) Délutántól buli, megyek Adriért, Tamásért, és a legjobb hír, hogy Andris is jön!:))) Szép napot!:)

Nagy ijedtség

Fél órával ezelőtt Barni adott Jen kutyának egy jókora darab sült csirkemellet. A mohó dög egyben próbálta lenyelni... Megakadt a torkán. Rég féltem már ennyire... Kb tíz percig iszonyat hangon hörgött, és vmi fehér hab folyt a szájából. Fuldoklott. Én meg nem tudtam segíteni. Laci azt mondta, nyissam ki a száját és egy fakanál nyelével próbáljam lenyomni a torkán a megakadt húst. Szájzára volt, nem tudtam a száját szétfeszíteni. Épp a dokival beszéltem bőgve, mikor sikerült megszülnie a falatot... Nagyon megkönnyebbültem, de még bőgök. Nem vagyok felkészülve még egy kutya elvesztésére. Úgy vigyázok rá, ahogy csak tudok, mégsem elég... :( Most csak ül és néz maga elé. Hagyom kicsit. Csak picikét simogattam meg. Most iszom egy kávét. Rámfér...

Mutatok..:)

BC - Bless our home Kulcstartónak szánom, flízzel bélelve, a háttérben a hátlap tervezett anyaga: Erkély. Ilyen volt: Ilyen lett: Ugye szép?:) Egy vacakul sikerült kép a konyhabútorról: Az utolsó Jen kutyám legfrissebb fotója. Kisnyuszi.:)

Kincseim...

Most kettőt mutatok be nektek, két kincset.:) Az egyik a kisfiam, a másik a kutyám. Barni manóm (a családnak ő csak Nyunyó) négy múlt, s azt kell mondanom, nagyon-nagyon vásott gyerek. Szófogadatlan, de imádnivaló.:) Okos, ügyes, ezt néha bánom is, mert így pl. remekül kitalálja, hogyan kellene mászni az ablakba, s ezt a tervét később az ügyesség mián meg is valósítja szépen. Anyja meg szívszélhűdést kap.:o Itt a fotón is épp bohóckodik!:D Másik képen Jen kutyám ücsörög, aki egy tündérke. Mindenkit szeret, mindent vidáman fogad, nincs olyan dolog, ami őt kizökkentené a jókedvéből, optimizmusából. Igaz a mondás: kutya nélkül lehet élni, de minek?:) Most is itt szuszog félig a lábamon fekve... Ma délután autóztam kicsit valakivel. Elmentünk Zombára, a mediterrán kertészetbe. Annyi csodát....:-O Vettem egy szépséget, illatos jázmint. Most az erkélyen keresi a helyét, mert persze beleszeretős alapon vásároltam, nem megfontolóson.:) Jól éreztem magam ma, kellemes volt a beszélgetés, jó volt vezetni a "nagypözsót". Holnap évzáró...