2007. november 16., péntek

Szép kis nap...:)

Sziasztok!:) Tegnap leesett az első hó. Itt,a városban nem maradt meg... Ma csak két órám volt, 11-re itthon voltam. Megbeszéltük Tamással és Attilával (MSN-en, mostanában írogatok megint:)), hogy elmegyünk ebédelni a Tettye étterembe. Aki Pécsett jár, ajánlom ezt a vendéglőt, nagyon finom a kaja, és szerintem Pécs legszebb részén van... www.tettye.hu. Jót ettünk, majd elindultunk autókázni. S azzal szembesültünk, hogy a Mecseken bizony megmaradt a hó!:) Nem is kicsit, télies volt a vidék. S mi csak mentünk, mentünk, fel egy emelkedőn a hegy felé, ahol minden tiszta jég volt... Aztán megtörtént a baj. A kocsi nem bírt tovább menni felfelé. Megcsúsztunk... S majdnem nekicsúsztunk hátrafelé egy kőkerítésnek. No, volt riadalom!:) Aztán a fiúk végül megoldották: a kocsi fenekét arrébb emelték egy járókelő segítségével. Megúsztuk.:) Rég nevettem ennyit, miközben azért féltem is, hogy összetörik az autó.:)) Úgy fáztam, mint egy kivert kutya.:) Harisnya, vékony csizma, szoknya volt rajtam, hiszen étterembe indultunk... Nagy megkönnyebbülés volt, mikor elindultunk lefelé. Mondtam Kosztinak, ő tolat, én nem.:))) Ügyesen le is tudott kormányozni, de mind remegtünk, mire leértünk.:) Mostanában nem megyek semerre, ahol hó van!:) Szép estét!

2007. november 6., kedd

Valami szép...

Vidámabb történet következik, mint az előzők...:) Gyömbér története. Egy hideg délelőttön, még Veresen Barnival játszóterezni indultunk. Mikor odaértünk, ott volt egy loncsos, tejeskávészínű kutyalány. Éppen egy száraz kiflicsücsköt vitt a bokor alá boldogan, az volt az ebédje... Körbekérdeztem, már több napja ott lakott az utcán. Józan ésszel próbálkoztam, mondtam Barninak, menjünk. Ő meg azt válaszolta, oké, akkor hagyjam őt is itt. Mert a kutya nélkül ő nem, vegyem tudomásul... Hát betettem a kocsiba a kislányt. Hazavittük... Még nem láttam ilyen locsos kutyát. Tiszta raszta volt, a lábujja között, füle mögött, mindenhol iszonyú csomók... És nem volt ibolyaillata.:) Oké, hát akkor irány a kád. Betettem őt.. Megengedtem a vizet. S vagy tíz perces, test test elleni, megfeszített küzdelem következett.:) Ő ki akart jönni, én bent akartam tartani. Mikor a vizet elzártam, már nem volt baj, hagyta, hogy levagdossam róla a szőrcsomókat. Fél órája ismert, és engedte, hogy ollóval még a pocakját is megnyírjam... Tündérkutya.:) Feltettem őt a netre, gazdát keresünk... Szóltam a Lelences lányoknak is, Anna azt mondta, bizony Gyömbi fajtatiszta bearded collie... Tehát egy angol juhászkutya, ritka színben. A fajtaklubtól is beszéltem vkivel, megnézte a képeket, ő is ezt mondta, collie... Ez a fajta nyugodt, vidám, kedves, gyermekszerető, türelmes, szinte terápiás kutya. Hát Gyömbi pontosan ilyen, ezt láttam... S három nap alatt lett öt család, aki őt akarta!:) Szinte versengtek érte, s nekem kellett döntenem. Nagy felelősség... Végül Andi lett a gazdija, s azt hiszem, jól választottam. Andinak Gyömbi előtt nem volt kutyája, a kisfia mellé keresett terápiás kutyát. Sokáig, kitartóan, megfontoltan keresett, s nekem ez nagyon tetszett. Gyömbérbe végül beleszeretett... Azóta is együtt vannak, a legnagyobb rendben a kislánnyal minden. Meglepetést is kapott Andi: Gyömbér vemhes volt, mikor találtam. Csak azt vette észre, hízik a kutya... Aztán kiderült a dolog. Azt javasolták az állatvédők, józan megfontolás alapján, szülés előtt ivartalanítsa Andi, van elég kiskutya az utcán... De Andi látta a kicsiket ultrahangon, s azt mondta, mivel ezek a kicsik már kifejlett apróságok, nem tudja megtenni... S felnevelte a hat kiskutyát! Az egyik lányka, Gréti nem is ment sehová, megtartották Gyömbér mellé. :))) Olyan jó tudni, hogy Gyömbi családban él, hogy szeretik nagyon, s hogy ebben nekem is volt részem! Olyan jó volt, mikor Andi azt mondta, Gyömbér megismer, még a hangom is, mikor megyek, s hogy látszik, nem felejtett el!

S milyen megrendítően jó volt olvasni a verset, amit Andi anyukája írt, Gyömbinek!:) 

GYÖMBÉR-DAL

Szőke kutyus került hozzánk
Hosszúfülű fajta
Réten kószált jó sokáig,
Bogáncs csüngött rajta.
Kiskutyánkért, hogy elhozzuk,
Messzi földre mentünk
És amint szemébe néztünk,
Rögtön megszerettük.
Hoztuk volna hét határon
Ámde mindhiába,
Megriadt, hogy hová visszük,
S megszökött a drága.
Kétszer is utána mentünk,
Csalogatva vissza.
És friss vizét azóta már
A konyhánkban issza.
Szőke szőre hullámot vet
Gyermekszeme ásít
Amióta eljött hozzánk
Életünk is más itt. 
Szökős kutyát védeni kell,
Bárki erre járna,
Kitettünk hát egy plakátot
Házunk ajtajára.
Szőre szőke, neve Gyömbér,
S hogy ne legyen gondja,
Pórázzal és kutyacsonttal
Díszítve a konyha.
Kertünk sarkán felkelő Nap
Köszönti a reggelt
De addigra szőnyegéről
Gyömbérke is felkelt
Szalad hozzánk, leng a füle
Fényes gomb az orra
Piroskával rászoktattuk
Már a jó modorra
Nem ugrik fel ágyra, székre
Csak a farka lendül
De a puha kiskanapén
Egy-kettőre fent ül.
Azt, hogy hamar hazatérjünk,
Mindig nagyon várja
Kedves barna kutyaszeme
Vígan néz Anyára.
Riadalom tört ki egy nap:
Séta közben eltűnt.
De mire mi hazaértünk,
Már a kertben bent ült.
Csoda történt: hazatalált,
Át a kerítésen.
Okos kutya, bebújt gyorsan
Oldalt, egy szűk résen.
Azóta a kertünket már
Új kerítés őrzi
És anya a kutyakaját
Melegíti, főzi.
Ugrik, lendül, hanyatt fekszik,
Ha úgy hozza kedve.
Szép kis karcsú, vidám szőrmók,
Nem egy lompos medve.
Látszik, szeret itthon lenni
Jó helye van nálunk
Két pokróc is jelzi helyét
Úgy vigyázza álmunk.
Beköszöntött a szép tavasz
Zöldel már a kertünk,
És a Sorstól, mely jó hozzánk,
Jó kis pajtást nyertünk.
Lendülj, labda, ugorj, Gyömbi.
Pattanj, Áda, Dalma!
A kert legyen kis családunk
Vidám birodalma.

 Szerintem ez elmond mindent, ez mindent megér, ugye?:)

 Ő a gyönyörű kicsi lány:

2007. november 4., vasárnap

Emlékezés

Késve írom a bejegyzést, de tulajdonképpen mindegy is... Szinte minden nap ég a gyertya értük. A halottainkért. 

Emlékeztem Nagyapámra, aki szigorú volt, de olyan igazságos..! Aki tiszta szívvel tudott élni, akinek becsülete példaértékű előttem... Akivel annyit jártunk kirándulni, aki mindent-mindent tudott, nem volt kérdés, amire ne tudott volna megfelelni... Akiért egy éve az iskolában sírtam, mert egy vizsgán Róla beszélt a vizsgabizottság egy tagja, mikor megtudta, az unokája vagyok... Nagyon hiányzol, Papókám. 

Gondoltam az Apámra. Nem az édesre, hanem Rá, aki felnevelt. Becsülettel, s ha nem is tudta mindig kimutatni, szeretettel. Nem tudtam neki megköszönni.. 

S bár lehet, furcsán hangzik, de nem annak, akinek van négylábú barátja: emlékeztem a kutyáimra, akik már nincsenek velem. Kántorra, Alira, akik a gyermekkorom varázsolták el, akikre mindig számíthattam. Kántort két évesen hoztuk el egy helyről, ahol le akarták lőni. Őrjöngött. Anyám rámparancsolt, oda ne menjek hozzá, mert szétszed... Még aznap hazavittem neki a suliból az uzsonnámat. A kezemből ette meg... Nem mertem elmondani. A következő ember, akit elfogadott, Nagyapám volt... Alit megmérgezte a szomszéd öregasszony... Három kisgyerek kutyáját.. Fiatalon halt meg, s én valahol vele haltam... Sokat szenvedett, s nem ezt érdemelte, hisz ő egy tündér volt. Kenimért is égett egy gyertya, aki még mindig olyan iszonyúan, hasogatóan fáj... Furcsa érzés: rám bízták őt, én voltam neki minden.. Mégsem tudtam megvédeni... Október huszonegyedikén volt két éve, hogy meghalt. Úgy hiányzik... Kicsi kutyám... S van még egy kutyalány, akit elveszítettem. Nem halt meg, remélem, bár már nagyon öreg, ha él... Grétikém, akit remélem, valaki befogadott, mikor elveszítettük. Nagyon szeretném hinni, hogy az élete ugyanolyan szépen folytatódhatott, mint előtte... Hogy valaki szerette annyira, mint én. 

Találtam egy verset: 
"Waiting .. 
I got to the gate of Heaven yesterday 
after we said good-bye. 
I began to miss you terribly, 
because I heard you cry. 
Suddenly there was an Angel 
and she asked me to enter Heaven's gate. 
I asked her if I could stay outside 
for someone who'd be late. 
I wouldn't make much noise you see, 
I wouldn't bark or howl. 
I'll only wait here patiently 
and play with my tennis ball. 
The Angel said I could stay right here 
and wait for you to come. 
Because Heaven just wouldn't be Heaven 
if I went in alone. 
So I'll wait right here, 
you take your time, 
but keep me in your heart. 
Because Heaven just wouldn't be Heaven 
without you to warm my heart." 

Most megyek, bőgök egyet. Azt hiszem, mostanában nem vagyok jó társaság.