Van egy tennivalólistám. Nagyon-nagyon hosszú... Mikor egy sort kipipálok, általában hozzáírok három másikat... Ismerős?
Ma itthon maradtam szabadságon, úgy terveztem, hogy pihenek. Az Egyetemen a felvételivel nagyon sok a munka, már két és fél hónapja, és bár élvezem, és kihívás, azért nagyon fárasztó is... A lényeg, hogy kaptam egy nap szabit. Holnap már mennem kell dolgozni, a felvételi határozatok várnak rám.
Szóval pihenés... Reggel "véletlenül" átnéztem a listát. Kiválasztottam három olyan projektet, amihez mindent megtaláltam a kacatjaim között, és nekiláttam.
Az első a frissen festett, átrendezett háló csupasz fala, ahová fotógalériát szántam.
A Barniról készült kedvenc fotóból még tavasszal jókora vásznat csináltattam, azóta tettem jobbra, tettem balra.
Tudtátok különben, hogy az előhívásnál megadott méret a vászon nagysága, amiből a vakrámára feszítés elvesz minden oldalon 5 centit? Én nem tudtam, grrrr.... 60x80-as kép helyett így kaptam 50x70-est, ami nagyon gááááz, ha mellé két 40x40-est szán az ember... Ugyanígy kallódtak azok a bizonyos 40x40-es színes képkeretek, melyek közül egyet a nyári kandallópárkányon már láthattatok.
Az ágyon pakoltam a képeket jobbra, meg balra, míg végül egy szimmetrikus megoldás mellett döntöttem.
Mivel a vászon nem akkora, mint kellene, kényszermegoldást terveztem: a fölé egy vinylből vágott feliratot szántam. "So many of my smiles begin with you"... Megterveztem, és nekiálltam kivágni. Nekiálltam VOLNA. A Silhouette, bár nem jelzett semmilyen hibát, egyszerűen nem húzta be a vinylt, a görgők meg sem mozdultak. A neten semmit sem leltem ilyen hibáról. Írtam a gyártónak. Válaszoltak, szedjem le az oldalsó borítást és nézzem meg, nem lazult-e meg a görgőket hajtó szalag. Leszedtem... Sejtitek, ugye, hogy nem tudtam visszatenni?:( Most már be sem kapcsol, masszívan sírni tudnék.:( Mintha a fél karom vágták volna le.:( Európában nincs szervízük. Fogalmam sincs, mit csináljak....
Végül a kiadós önsajnálat után rájöttem, mese nincs, attól nem javul meg, ha kikészítem magam idegileg, így próbáltam keresni egy másik megoldást a vászonkép fölé. Végül a jól bevált girlandot csináltam meg, rövidebb változatban, mint a krétatáblánál, és a képkeretek színeiben.
A végeredmény végülis tetszik, nagyon vidám. Csak én nem vagyok az, a vááááhááágóóógééépeeeheeem nélkül.:(
Megyek sírni. A másik két projektet majd máskor.
Linking to: