Csodaszarvas

Papikám készítette nekem, akkor kék volt a háttér és natúr a szarvas. Azután leesett, eltörött, én pedig a lakáshoz hangoltam a színeit, mielőtt visszaragasztottam volna a darabokat. Aprólékos, gyönyörű faragás, az sem tudta tönkretenni, hogy eltörött...

Rózsák...

Az én nagyapám aranykezű (és aranyszívű) ember volt. Csodaszépen faragott, ha fa került a kezébe, abból mindig gyönyörűségek születtek. Több munkája is a lakásomat díszíti, de most a rózsáimat szeretném megmutatni nektek. Múlt héten láttam meg őket Mamikámnál, nem is értem, eddig hogy nem figyeltem fel rájuk. Gyönyörűek, rájuk csodálkoztam... Mamikám nálunk járt múlt vasárnap, és a táskájából két rózsaszár kandikált ki... Arany szívem. Észrevette, hogy beleszerettem a két virágba, és elhozta őket nekem. Azt mondta, neki emlék, de tudja, én meg fogom becsülni őket, és ha ő elmegy, nálam jó helyük lesz... Mindig ilyen butaságokat beszél, pedig amilyen ügyes, és elszánt, és jó, még sok-sok ideig nem megy ő sehová! Nagyon büszke vagyok rá, 84 évesen lejött bot nélkül a negyedik emeletről a tengernyi lépcsőn, és eljött hozzánk, bár fáj a műtét helye, és nehéz felállni, ha sokat ül... De Ő nem ül sokat. Palacsintát süt nekünk, sürög-forog. Elképesztő ereje van, nem is tudom, hogyan fér ennyi erő a törékeny testébe. De nagyon boldog vagyok, hogy rendbe jött. Nagyon.:)

Emlékezés

Késve írom a bejegyzést, de tulajdonképpen mindegy is... Szinte minden nap ég a gyertya értük. A halottainkért. 

Emlékeztem Nagyapámra, aki szigorú volt, de olyan igazságos..! Aki tiszta szívvel tudott élni, akinek becsülete példaértékű előttem... Akivel annyit jártunk kirándulni, aki mindent-mindent tudott, nem volt kérdés, amire ne tudott volna megfelelni... Akiért egy éve az iskolában sírtam, mert egy vizsgán Róla beszélt a vizsgabizottság egy tagja, mikor megtudta, az unokája vagyok... Nagyon hiányzol, Papókám. 

Gondoltam az Apámra. Nem az édesre, hanem Rá, aki felnevelt. Becsülettel, s ha nem is tudta mindig kimutatni, szeretettel. Nem tudtam neki megköszönni.. 

S bár lehet, furcsán hangzik, de nem annak, akinek van négylábú barátja: emlékeztem a kutyáimra, akik már nincsenek velem. Kántorra, Alira, akik a gyermekkorom varázsolták el, akikre mindig számíthattam. Kántort két évesen hoztuk el egy helyről, ahol le akarták lőni. Őrjöngött. Anyám rámparancsolt, oda ne menjek hozzá, mert szétszed... Még aznap hazavittem neki a suliból az uzsonnámat. A kezemből ette meg... Nem mertem elmondani. A következő ember, akit elfogadott, Nagyapám volt... Alit megmérgezte a szomszéd öregasszony... Három kisgyerek kutyáját.. Fiatalon halt meg, s én valahol vele haltam... Sokat szenvedett, s nem ezt érdemelte, hisz ő egy tündér volt. Kenimért is égett egy gyertya, aki még mindig olyan iszonyúan, hasogatóan fáj... Furcsa érzés: rám bízták őt, én voltam neki minden.. Mégsem tudtam megvédeni... Október huszonegyedikén volt két éve, hogy meghalt. Úgy hiányzik... Kicsi kutyám... S van még egy kutyalány, akit elveszítettem. Nem halt meg, remélem, bár már nagyon öreg, ha él... Grétikém, akit remélem, valaki befogadott, mikor elveszítettük. Nagyon szeretném hinni, hogy az élete ugyanolyan szépen folytatódhatott, mint előtte... Hogy valaki szerette annyira, mint én. 

Találtam egy verset: 

"Waiting .. 

I got to the gate of Heaven yesterday 

after we said good-bye. 

I began to miss you terribly, 

because I heard you cry. 

Suddenly there was an Angel 

and she asked me to enter Heaven's gate. 

I asked her if I could stay outside 

for someone who'd be late. 

I wouldn't make much noise you see, 

I wouldn't bark or howl. 

I'll only wait here patiently 

and play with my tennis ball. 

The Angel said I could stay right here 

and wait for you to come. 

Because Heaven just wouldn't be Heaven 

if I went in alone. 

So I'll wait right here, 

you take your time, 

but keep me in your heart. 

Because Heaven just wouldn't be Heaven 

without you to warm my heart." 

Most megyek, bőgök egyet. Azt hiszem, mostanában nem vagyok jó társaság.