Múlt héten leépítettem azt a pasit, akivel két hónapig együtt voltunk. Hellyel-közzel, mert persze Barnit nem kevertem bele.:) Szóval nem tudom, miért, valahogy átment piócába. Normális dolog, hogy egy pasi óránként felhív? Megtörtént, hogy a McDonaldsban voltam délután Barnival, velünk volt Jen kutya is, kezemben Happy Meal, gyerek keze, póráz, fagyi... Csörög a telefon. Egy órája sem tettem le. Felveszem. Egyensúlyozok. Mondom, bocsi, most nem alkalmas. Jó. Visszahív egy óra múlva, azt kérdezi: "Pasiztál?" Azt sem tudtam, sírjak, vagy nevessek... Nem bírom ezt, mikor megfojtanak... Öreg vagyok hozzá.
Múlt szombaton vendégeim voltak: Anita, a főiskolás barátnőm, akit tíz éve nem láttam, a családjával. Nagyon jól éreztük magunkat, beszélgettünk, borozgattunk.:) A kisebbik fiuk, Gergő és Barni nagyon egymásra találtak. Mikor készültek elmenni, Gergő nagyon sírt. Mondtam neki, majd jön máskor is (Komáromban laknak), erre ő: NEEEEEM! Nem jövök máskor, most akarok itt maradni!!!:))) Erre az én okos nagyfiam odament hozzá, és azt mondta: Akkor adok neked valamit, amire csak ránézel, és eszedbe fogunk jutni, jó? És adott Gergőnek egy autót. Tátottuk a szánkat, milyen felnőttmód viselkedett!:))
Kedden kötöttem lakásbiztosítást.:) Tamásnál, aki kezdő biztosítási ügynök lett.:) Én voltam az első kuncsaft, de nagyon ügyes volt. Valamikor el kellene mennünk Incihez, grillezni, beszélgetni. Tamás azt mondta, megszervezi.
Ma randim volt. Nem igazi randi, csak olyasmi. Péterrel, akivel rég együtt voltunk pár évig. Ő volt az én első igazi szerelmem. Félévente kb találkozunk. Jó beszélgetni, s most hab a tortán, hogy nem én javasoltam az összefutást, hanem ő keresett. Ültünk, beszélgettünk, kapuccsínóztunk. Fáj a lába, a focista, bah...:)
Holnap reggel jön Ancsa barátnőm a két kisfiával, Veresről. Itt lesznek pár napot. Csinálok lasagnét, sok-sok sajttal, azt szeretik a fiúk!:))
Nem túl örömteli hír: elveszett anyum kiskutyája, Dió. Ő egy foxi fiúcska, három hónapos kis bolond. Anya tett a kerítésre végig csirkehálót, de a kisvacak leszedte valahogy, és kiment az utcára. Nem lett meg még... De bízunk benne. Reggel gyártottam plakátokat, és szólnak a postásnak is, figyelje. Lujza, Anya másikja, a kis németjuhász kölyök, nagyon szomorú a játszótársa nélkül. Alig akar enni...
Varrok ám!:) Nézegetem egyre Lizzie*Kate-et, s most nagy fába vágtam a fejszémet. 12 blessings of Christmas. Készen van a Family és a Caring. Olyan szép.... Persze elszámoltam itt-ott a kerettel, nehogy egyszerű legyen. Hogy kényelmesebbé tegyem az életem, most el szeretném nektek mondani, hogy az az én védjegyem, hogy itt-ott nem stimmel. Az eredeti mintával. Bizony.:) Ettől az enyém, és mondjuk azt, hogy direkt csinálom.:)))
Örülök, hogy tetszett Ady, Lányok! Majd, ha megint olyan írhatnékom lesz, folytatom!:))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése