2013. augusztus 20., kedd

Kandallópárkány iskolakezdésre - 2013.

Elkészült az idei Back-to-school kandallópárkányunk. 


Színes lett, mégis letisztultnak érzem: sokkal kevesebb holmi került fel, mint tavaly. Olyan érdekes, ahogy változik az ember ízlése.:)


A sárga cikkcakkos deszka más projekthez készült, de nem tudtam megválni tőle. Maradt, és itt megtalálta a helyét. Azt hiszem, még sokszor fogom használni, nagyon tetszik. Tervben van egy hasonló téglás-narancsos színben, mert közel a Halloween..:)


A túlméretezett ceruza tavalyi gyártmány, egy kerítéscölöp nézegetése közben jött az ötlet a barkácsáruházban... Jövőre talán készül mellé egy giga-vonalzó is.:)




Az almás cserép is múlt évben készült, akkor Raffaello-almák voltak benne, míg visszaszámoltunk az iskolakezdésig. Most még üres, de Barni szerint a Raffaellokból lehetne hagyomány..:)


A kis tábla sem maradhatott el, ezen számolunk vissza az első iskolai napig.


Ide került a "cink"-csillag is, látod, Anikó?:)


Nekem a korona a dekoráción a girland: ismét a festővásznakhoz csomagolt ékeket használtam fel, ezúttal élénk színekben. 


Készülőben van már egy sárga-narancs-fehér verzió is: igen, ismét Halloween, a candy corn színei.:)

A tévé feletti "kupis polcon" a nyári feliratot felváltotta a jól bevált táblafesték. 




Van ám még néhány folyamatban lévő projekt!:) Majd jövök!

2013. augusztus 13., kedd

Cink.:)

Akartam egy csillagot. Régóta, és nagyon. Falra valót, ötágút, szerelembe esőset.

Rendet tettem Barni szobájában. Levettem az ősrégi falilámpáit, mert ő már nagyfiú.

Éééés....


Igen, igen.:) Ebből lett a csillagom:


Barni már nagyon nem szerette. 

Egy kis szürke festék, majd rá elnagyoltan fehér, megspricnizve vízzel és kicsit visszatörölve.
Én szeretem.:)))


Most mindössze annyi a bajom, hogy kapásból három helyen lenne csodajó helye a lakásban... Jaj, hogyan fogok dönteni?:)





2013. augusztus 9., péntek

Készülődünk...

... Anyukám augusztus végi születésnapjára.

Idén különleges meglepetést tervezek, egy kis ízelítő az előkészületekről:


Pszt, ez még titok.:)


2013. augusztus 7., szerda

Falióra update

Iszonyú a meleg. Egyszerűen kedvem sincs semmit csinálni, de ha mégis volna, elmúlik, mielőtt nekiállnék...

Tehát most van a kis projektek időszaka. Igaz, hogy nappailfestést terveztem a hétre, ehhez képest valóban festettem, méghozzá faliórát.:)


Ilyen volt:


Nem túl jó kép, tudom, de higgyetek nekem, semmit sem vesztetek.:) Hókadt színű, mediterrán stílusúra vett cucc, ami a fehér hálószoba fal előtt semmit sem mutatott.

Az inspirációt ez a csodaszép darab adta:


Az alapot lefestettem két rétegban fehér festékkel, hogy az erre felvitt szín igazán ragyogó legyen majd. A Silhouette-tel kivágtam a mintát, és ekkor villant be, hogy nincs itthon transzferpapírom, amivel a vinylt a fára áttehetném... De aztán bevillant, hogy van maszkolószalagom.:) És bevált.:)


Jól látjátok, sikerült ugyanazt a mintát elővarázsolnom.:) Annyira tökéletes, hogy nem akartam mást. No jó, igazából volt még két jelöltem: egy méhecske és egy bicikli. De végül ennél maradtam mégis.

Így nézett ki a fehér alap a motívummal:


A sárgamániám még tart, így nem volt kérdés a színe.:)


Két réteg sárga festék felvitele után csak úgy ragyog az egész.:)


Végül megkapta a szokásos csokibarna antikolást, egy kis csiszolás után... 


A fehér fal előtt gyönyörűen mutat.


 Tetszik, bár lehet, hogy még alakítok rajta. Van ötletem.:)




2013. augusztus 2., péntek

Oldal az első sétáról

Sziasztok!

Először is:

 a vágógépem itthon van, és VÁG!:)

Öröm van és boldogság, azt sem tudom, mihez kapjak, nehogy megint elromoljon.:)

És... eldöntöttem, hogy többet fogok scrappelni. Annyi, de annyi téma volna, annyi fotó várakozik, de olyan nehezen állok neki... 

Az egyik várakozó fotókupac témája Mancsival közös első tóparti sétánk. Mikor hozzánk került betegen, néhány napig menni is gyenge volt, éppencsak lementünk pár percre, és már jött is fel. Aztán jobban lett, én pedig kivettem egy nap szabadságot, és megmutattuk neki a tópartot.

Emlékszem, amikor lemaradtam tőlük, és csak néztem őket, ahogy előttem mennek, Mancsi Barni lábának dőlve, kissé még gyengén, belémhasított: mennyire bízik benne! Egy kisfiúban, akit alig ismer, az a kutya, akit annyi bántás ért... Aki három hétig volt bezárva egy olyan karanténba, ahol felállni is alig tudott. Akin, amikor csontsoványan kihozták onnét, azt láttam, hogy minden mindegy már... Csinálhattak, amit akartak, ő lehajtott fejjel tűrte...

Ma, amikor előkerestem a képeket, tudtam, hogy azt a fotót szeretném ma oldalba foglalni, amit ekkor készítettem. Azt is tudtam, mi lesz a címe: Ősbizalom. Valami nagyon mélyről fakadó érzelem egy árva kutya szemében, amitől még ma is sírnom kell, amikor a selymes fülét simogatom, és nézem, ahogy boldogan rágja a maciját.

Ilyen lett az oldal, róluk: