2008. június 26., csütörtök

Csodás könyv...

Ezt a könyvet olvastam épp el: Dean R. Koontz: Virrasztók "Az USA kormánya által pénzelt, szupertitkos laboratóriumban két, genetikailag átformált élőlény lát napvilágot. Az egyik egy fantasztikus kutya, emberi intelligenciával. A másik egy brutálisan agresszív, hibrid szörny. Egy napon mindkettő megszökik, és megkezdődik a hajsza, mely egybefonódik egy férfi és egy nő egymásra találásának történetével. A páratlan feszültségű regényben a főszereplőknek nem csupán az emberi nem legsötétebb kreatúrájával kell felvenniük a harcot, de a mindenre képes alvilággal és az elszántan nyomozó nemzetbiztonságiakkal is... A szerző művei több mint 200 millió példányban keltek eddig el." Gyönyörű könyv. Kutyás olvasmány, minden szava erről szól. Kutya és ember kapcsolatáról. A főszereplők életük árán is meg akarják védelmezni Einsteint, a golden retrievert... A kutya is megmentette az ő életüket.... Érdemes elolvasni. Koontz horroríró, King-szerű, de ez a könyve (bár a többit is szeretem) lágy, csodaszép és egész más... Koontz nem véletlenül választott éppen egy goldent a történet főszereplőjének: :D

2008. június 18., szerda

Egy kiskutya utolsó üzenete...

Kedves Gazdám! Meguntatok, és elvittetek a menhelyre. Túlzsúfolt volt, és én egy szerencsétlen számot kaptam. Egy fekete műanyag zsákban vagyok. Néhány más kölyök megkapja majd az én alig használt pórázomat, amit itt hagytatok. A nyakörvem kicsi volt és piszkos, de a hölgy levette rólam, mielőtt átküldött volna a Szivárvány-hídon. Lehet, hogy még otthon lehetnék, ha nem rágom szét a cipődet? Nem tudtam, mi az, csak annyit, hogy bőr, és ott van a padlón. Csak játszottam. Lehet, hogy még otthon lennék, ha szobatiszta vagyok? Az orrom beledugása abba, amit én csináltam, csak megszégyenít. Vannak könyvek és kutyakiképzők, ahonnan megtanulhattad volna, hogy hogyan kell nekem megtanítani, hogy jelezzek az ajtónál. Lehet, hogy még otthon lennék, ha nem viszek be bolhákat a lakásba? Bolhaírtó nélkül nem tudok megszabadulni tőlük azután, hogy napokig kint hagysz az udvaron. Lehet, hogy még otthon lennék, ha nem ugatok? Csak énekeltem, “ijedt vagyok”, “magányos vagyok”, “itt vagyok”, “a legjobb barátod akarok lenni”. Lehet, hogy még otthon lennék, ha felvidítalak? Ha megütsz, nem tudom megtanulni. Lehet, hogy még otthon lennék, ha szántál volna időt arra, hogy megtaníts helyesen viselkedni? Az első hét után már nem törődtél velem, és én az összes időmet arra szántam, hogy VÁRJAK RÁD! Ma meghaltam. Szeretettel: Kiskutyád

2008. június 16., hétfő

Gyerekszáj

Barnival a végzős gyerekeimet mentünk meglátogatni szombaton. Több boltba is betértünk, mindenhol odavoltak érte, olvadoztak a"nénik". Mikor kijöttünk, kérdem tőle, miért tetszik ő annyira a néniknek? Mire azt mondja: 'Hát, mert kék a szemem, anya...' :) Azt hittem, ott helyben megeszem...:)

2008. június 4., szerda

Maja

Történt egy s más, mióta nem írtam. Volt egy kutyám, akit a pécsi vásárban vettem, egy mocskos, utolsó szaporítótól. Három éves, négyszer ellett. Az utolsó császáros volt... Kihasználták, majd, mikor már nem hajtott hasznot, nem kellett nekik. Azt mondta a nő, több kutyájuk van, ő a kedvencük. Kérdem, mi a neve? Háááát, az nincs neki. Büdös volt, koszos, félt, reszketett. Megvettem. Hazajött velem. Tanítottuk, hogy a kéz nem csak ütni tud, azt hiszem, tudja már. Jent kiutálta a boxából, de ha az ember felé nyúlt eleinte reszketett. A gyerekemet nyalta, ahol érte. Jöttek húgomék, láttam rajta, tetszik neki Maja. Néz, néz, kisfia, Ádi (1,5 éves) csak mosolyog, hugi közelít a férjéhez, sandán... Aztán megkérdezte, szeretné-e Kornél a kutyát.:) Elvitték. Szeretik. Kisfiú arcáról nem múlik a mosoly, s már a kutyalány is magabiztosabb... Máris új neve van: Málna. Illik hozzá. Kisangyal.