Plannerezés indul.:)

Új mániám van: a plannerezés.:)

Ehhez gyorsan be is szereztem egy A5-ös filofaxot, a Simple Stories Carpe Diem plannerét, kacsatojás-kék színben.

Nagyon szééép! :)

Az első hétre esett Barni születésnapja, így egyértelmű volt, hogy fotó is kerül bele.

Ilyen lett:

DIY matricák is készültek.:)

Egyelőre nagyon élvezem, remélem, megmarad a lelkesedés.. :)

Barniszoba vol.1

Újra itt... Nem tudom, olvas-e még valaki, úgy, hogy gyakorlatilag egy éve nem volt mit olvasni.:)

Eldöntöttem, folytatom. Azt találtam ki, hogy az aktuális események mellett az éppen egy éve történt, nem posztolt dolgokat is fel fogom majd tenni. Így egy ideig párhuzamosan két szálon zajlik majd minden.:) Két Halloween-dekor, két karácsonyfa, stb...:p

Most a nyár... A lakás egyetlen helyisége, amihez tíz éve, a beköltözés óta nem nyúltunk, Barni szobája volt. A kis kétévesből közben naaaaagy tizenkét éves lett, aki már nem érezte jól magát az autós szobában, a színes falak és kisfiús bútorok között. 

Konkrétan a szobáról nem találtam fotót, de ezen nagyjából látszik a színvilág, az autós Next tapétacsík, amit anno szerettünk... De most már nem.:) KisBarni a bónusz a fotón, még a szeme sem áll jól szokás szerint.:)

Nyár elején elkezdtem tervezgetni, milyen stílusban gondolkodjam, mit tudunk megtartani, mi az, amit le kell cserélnünk. Barnival megállapodtunk, hogy indusztriális, ipari stílusú szoba az, amit mindketten el tudunk képzelni neki. A színvilág - sok alkudozás árán, és praktikus szempontokat is figyelembe véve (pl. a meglévő RENGETEG piros kiegészítő) - fehér-szürke-piros-sötétkék és sötét fa. És Star Wars és lego. Sok lego.:)

A régi bútorai közül meg szerettük volna tartani a fenyő komódokat, íróasztalt, könyvespolcot, piros babzsákot, de semmiképpen sem maradhatott a kihúzható IKEA Leksvík fenyőágy, és a lépcsőzetes fenyő Trofast a színes fiókokkal.

Először is ki kellett festeni a szobát. Leszerelni a falról a rengeteg apróságot, kijavítani és ragyogóvá tenni a régi sárga-kék falakat. Alkudoztunk, Barni nem akart fehéret, én nagyon. Világosszürke volt még az opció, de féltem, hogy túl szürke lesz az egész... Végül fehér lett. Közmegelégedésre.:) Erőszakos vagyok, na.:D

Aztán a nagyfiúnak kellett egy nagyobb ágy. Sokat gondolkodtam, milyen megoldást válasszunk. Mindenképpen a kihúzható kanapé lett volna praktikus. Volt már nekünk ilyenünk, utáltam. A derekam szakadt le már egy éjjel után is, amit rajta fekve töltöttem el. Szóval valami profi megoldást szerettünk volna, ami kényelmes, és nem egyszemélyes. Amit nem kell lecserélni, ha már barátnő is van.:) Húúú, milyen már ez, néhány év, és AKKORA lesz már az én kisfiam... :) Szóval dupla méretű ágy kell, kihúzható, nem szimpla ágykeret. Szokásom szerint először az IKEA volt, ahol körülnéztem. És meg is találtam, őt: 

Ugye, milyen szuperül illik az ipari szobába? A farmer  huzat, a fém váz, a kerekek... A teljes értékű matrac, ami nem szedi szét a derekad, ha alszol rajta.:)

Barni el is ment az Apukájával megnézni, és csalódottan jöttek haza: a cucc, ha nincs kihúzva, előrecsúszik, nem lehet rajta ülni. Jajjj... Újabb őrült keresgélés, de semmi olyan, ami tetszene. Felhívtam az IKEÁ-t, megkérdeztem, ez tényleg szétcsúszik? Több kör után kiderült, a kipróbálásra kitett példány el volt törve. Végül, lesz, ami lesz alapon megvettük az ágyat, és nem bántuk meg. Barni vagy egy hétig elterülve heverészett rajta, mint egy kis béka, és azt ismételgette, mennyire örül neki.:D

Azért snasszul nézett ki a fehér fal előtt a sötétkék ágy, túl sterilen. Mostanában a fa lett a mániám, sötétre pácolva, rusztikusan, semmiképpen sem a natúr fenyő narancsosra vénülő színében. Ráadásul az ágy mögé mindenképpen kellett valami, ami megvédi a frissen rendbe tett falat nyitáskor-csukáskor. Adta magát, hogy fából legyen az ágyvég, hát nem?:)

Íme egy kupis kép. Itt még csak folyamatban volt a dolog...
EGYEDÜL csináltam! Bizony. Megterveztem, a testvérem megvette, leszabta a fát, és kölcsönadta a fúrógépét. Én pedig pácoltam (egy része a natúr fenyő deszkáknak Annie Sloan sötét wax-szal lett átkenve, másik része egy otthon talált lazúrral), vízszinteztem, párnafát fűrészeltem, fúrtam, csavaroztam.... A tetejére polcnak tervezett deszka szuperül lezárja az egészet, a régi szobájából a fém konzolok pedig tökéletesen illenek ide. A lámpa szintén IKEA termék, szuper mutatós vezetékkel. Szinte sajnáltam, hogy alig fog látszani, ha elvezetem a fa mögé, de hát ilyen előrelátó voltam, hogy ezt is megoldottam, hát nem?:) Nagggyon büszke vagyok magamra.:p

Egy következő bejegyzésben mutatom a töltöállomást közelebbről, és érkezik majd a szoba többi része is apránként.

Remélem, hogy néhányan visszajöttök, és újra olvastok majd.:)

Halloween - 2013.

Ajaj, nagyon el vagyok késve... Igazából már karácsonyi posztokat kellene írnom.... 

Mégis a Halloween-t mutatom, mert már annak is örülök, hogy most elkészült.

Aki már nagyon rá van hangolódva a hóesésre, ne olvasson tovább!:)

Kezdem a bejárati ajtónkkal. Idén szalagokat rendeltem, amivel feldobtuk kicsit a terepet.:) Szomszéd néni megijedt, azt hitte, a rendőrség zárta le a lakást.:)

Az idei tökök:

Egy elkapott pillanat az unokahúgom tányérjáról:

Zselérémek:

 Pillecukor rémecskék: 

Brownie-temető fehércsoki-csontokkal:

Frankie-kekszek közelről:

Boszikalapok a szívószálakon:

A búcsúajándékok:

Alig várom a mézesházas bulit.:)

Kandallópárkány iskolakezdésre - 2013.

Elkészült az idei Back-to-school kandallópárkányunk. 

Színes lett, mégis letisztultnak érzem: sokkal kevesebb holmi került fel, mint tavaly. Olyan érdekes, ahogy változik az ember ízlése.:)

A sárga cikkcakkos deszka más projekthez készült, de nem tudtam megválni tőle. Maradt, és itt megtalálta a helyét. Azt hiszem, még sokszor fogom használni, nagyon tetszik. Tervben van egy hasonló téglás-narancsos színben, mert közel a Halloween..:)

A túlméretezett ceruza tavalyi gyártmány, egy kerítéscölöp nézegetése közben jött az ötlet a barkácsáruházban... Jövőre talán készül mellé egy giga-vonalzó is.:)

Az almás cserép is múlt évben készült, akkor Raffaello-almák voltak benne, míg visszaszámoltunk az iskolakezdésig. Most még üres, de Barni szerint a Raffaellokból lehetne hagyomány..:)

A kis tábla sem maradhatott el, ezen számolunk vissza az első iskolai napig.

Ide került a "cink"-csillag is, látod, Anikó?:)

Nekem a korona a dekoráción a girland: ismét a festővásznakhoz csomagolt ékeket használtam fel, ezúttal élénk színekben. 

Készülőben van már egy sárga-narancs-fehér verzió is: igen, ismét Halloween, a candy corn színei.:)

A tévé feletti "kupis polcon" a nyári feliratot felváltotta a jól bevált táblafesték. 

Van ám még néhány folyamatban lévő projekt!:) Majd jövök!

Cink.:)

Akartam egy csillagot. Régóta, és nagyon. Falra valót, ötágút, szerelembe esőset.

Rendet tettem Barni szobájában. Levettem az ősrégi falilámpáit, mert ő már nagyfiú.

Éééés....

Igen, igen.:) Ebből lett a csillagom:

Barni már nagyon nem szerette. 

Egy kis szürke festék, majd rá elnagyoltan fehér, megspricnizve vízzel és kicsit visszatörölve.

Én szeretem.:)))

Most mindössze annyi a bajom, hogy kapásból három helyen lenne csodajó helye a lakásban... Jaj, hogyan fogok dönteni?:)

Oldal az első sétáról

Sziasztok!

Először is:

 a vágógépem itthon van, és VÁG!:)

Öröm van és boldogság, azt sem tudom, mihez kapjak, nehogy megint elromoljon.:)

És... eldöntöttem, hogy többet fogok scrappelni. Annyi, de annyi téma volna, annyi fotó várakozik, de olyan nehezen állok neki... 

Az egyik várakozó fotókupac témája Mancsival közös első tóparti sétánk. Mikor hozzánk került betegen, néhány napig menni is gyenge volt, éppencsak lementünk pár percre, és már jött is fel. Aztán jobban lett, én pedig kivettem egy nap szabadságot, és megmutattuk neki a tópartot.

Emlékszem, amikor lemaradtam tőlük, és csak néztem őket, ahogy előttem mennek, Mancsi Barni lábának dőlve, kissé még gyengén, belémhasított: mennyire bízik benne! Egy kisfiúban, akit alig ismer, az a kutya, akit annyi bántás ért... Aki három hétig volt bezárva egy olyan karanténba, ahol felállni is alig tudott. Akin, amikor csontsoványan kihozták onnét, azt láttam, hogy minden mindegy már... Csinálhattak, amit akartak, ő lehajtott fejjel tűrte...

Ma, amikor előkerestem a képeket, tudtam, hogy azt a fotót szeretném ma oldalba foglalni, amit ekkor készítettem. Azt is tudtam, mi lesz a címe: Ősbizalom. Valami nagyon mélyről fakadó érzelem egy árva kutya szemében, amitől még ma is sírnom kell, amikor a selymes fülét simogatom, és nézem, ahogy boldogan rágja a maciját.

Ilyen lett az oldal, róluk:

Krétatábla

Régóta szerettem volna egy naaagy krétatáblát a hálóba. És a nappaliba. Mi több, Barni szobájába is el tudtam volna képzelni... 

Az első gondolatom az volt, hogy kijelölök egy négyszöget a falon, amit lefestek táblafestékkel, és körbeszegem lécekkel. De ez kevéssé mobil, ugye... 

Ekkor jött az ötlet, hogy alig több ráfordítással, funér alapra is készülhetne a kicsike, és akkor hurcolhatnám egyik helyiségből a másikba, amikor csak kedvem tartja.:)

Vettem tehát egy 70x90-es funért (szintén a Baumaxban vágattam méretre), és 10 centis léceket a szegélyhez. Hazahurcoltam mindent, és nem találtam EGYETLEN derékszögű vonalzót sem itthon. A gérvágóba pedig nem fért be a léc... Akkor kezdtem szögmérőt keresni, de sehol. Így sacc/kb vágtam le a léceket, ami igencsak meglátszik a végeredményen. :) Még véletlenül sem 45 fokos semmi.:) 

Mindegy, mert nekem nagyon tetszik. És a díszítés, évszakhoz, ünnephez passzintva, az lesz az igazi csemege. Alig várom, hogy őszre dekorálhassam, és Halloweenre, Karácsonyra... :D

Most a nyári verziót mutatom:

 Az ötlet innen van.

Ez volt a háttér Barni névnapjához, ahol a nyár volt a téma.:) 

A sárga ládával emeltem meg, amibe belepakoltam néhány apró üveget, egy-egy szál margarétával.

A sárga pöttyös csomag rejti Barni ajándékát.

Szeretem a pöttyöket. Ha nem volna egyértelmű.:)

Azon tűnődtem, ha le tudnám fotózni jó minőségben, akkor akár egy nyomtatható kép is készühetne belőle... Mit gondoltok, megpróbáljam?:)