Róka úr.:)

Imádom az őszt. 

Ami baglyos, rókás, attól általában olvadok. Máskor is, de ilyenkor főként...:)

Amikor a fák lombja sárgába-vörösbe fordul, amikor ropog az avar a lábam alatt, amikor pirosra csípi az arcunk a friss reggeli levegő, amikor finom köd gomolyog a fák alatt a Mancsival közös hajnali sétánk alatt... 

Akkor nagyon kell egy róka a kandallópárkányra.:D

Múlt hét pénteken úgy mentem haza a munkából, hogy tudtam: hétvégén megszületik Róka úr, aki fekete-fehér chevron háttér előtt fog üldögélni a kandallópárkányon. Érkezése sürgős, mert néhány hét múlva már a Halloween dekoron töröm majd a fejem, és a Rókától valószínűleg nem lesz egyszerű megválnom, hogy átadja a helyét Frankie-nek. :)

Aztán elkezdtem gondolkodni: chevron háttér, csináltam már ilyet, macerás... Nem lenne jobb egy csíkos..? Deee, jobb lenne. Egyszerűbb.:) Aztán jött a dilemma, biztosan feketét akarok? Nem szürkét? Deeee, mostanában mindenhová szürkét álmodom...

Hát így lett a fekete-fehér chevronból szürke-fehér csíkos.:D

Szerencsére Róka úr maga teljesen olyan lett, amilyennek megálmodtam: rőt bundája, okos pofácskája és cuki szakálla van. A háttér a szokásostól eltérően nem kapott antik viaszt, mert annál nincs jobb, mint amikor csiszolás után a szürke festék alól kikandikál a fehér alap.:)

És ha már így esett, természetes volt, hogy elkészüljön a teljes kandalló-dekor.

Üdv itthon, Róka úr! Légyszi vendégeskedj nálunk ezentúl minden ősszel. Szeretünk.:)

Linking to:

http://www.thecasualcraftlete.com/2015/09/20/frugal-crafty-home-blog-hop-145/
http://diyshowoff.com/category/other/that-diy-party/
http://www.thegirlcreative.com/link-party-diy-inspired-11/#
http://www.artsyfartsymama.com/2015/09/artsy-fartsy-link-party-4.html
http://katherinescorner.com/2015/09/23/thursday-favorite-things-blog-hop-207/

Barniszoba vol.4 - a láda

Barni is dekorál. A szobájában van egy IKEA faláda, amilyen nekem is van, már felújítva, itt mutattam is: 

http://lengrevica.blogspot.hu/2013/07/a-sarga-lada.html

Barnién múlt héten még egeres tapétacsík virított.:D Szóval ez az a láda, amiben a szezonális dekorja van. Az övé. :) Anyja fia, ugye?:D

A láda tetején próbáltam ki anno a szürke krétafestéket, az tetszett, tudtam, hogy marad ilyen. De milyen legyen az alja? Felmerült, hogy Union Jack kerül az elejére, szürkés árnyalatokkal a kék helyett, pirossal... De a láda helye az ágy mellett van, tk. éjjeliszekrényként is funkcionál, és jócskán rálóg a komód, így féltem, hogy a fél minta, ami kilátszik, zavaró lesz...

Hosszas töprengés után arra jutottam, legyen piros! A szobának ebből a részéből úgyis hiányzik egy kis piros folt. De snassz, sima egyszínű mégsem lehet... És mivel mindenkinek a gyereke a no.1, ez a felirat került rá, szürkével.:) Nem is vagyok betű-mániás...:)

Jól megcsiszoltam a széleken, és sok-sok antik waxot kentem a piros részre, így inkább bordó lett, de nekünk nagyon-nagyon tetszik! Már be is pakoltuk az átválogatott kincseket.:D Ilyen a helyén:

Imádom.:)

Barniszoba vol.3 - NERF-tárolás.:)

Felkészültetek a NERF-ökre?:)

Már egy ideje ez Barni egyik mániája. Vízipisztolyban is, szivacslövőben is... Nem bánom, mert remek minőségű cuccok, ráadásul jól is mutatnak a fiúszobában.:p

Egyetlen hibájuk a hülye formájuk. Hm, a változatos formájuk, na.:) Elképzelésem sem volt, hogyan fogjuk tárolni a felújítás után azt a jónéhány darabot, ami mostanra összegyűlt. Próbáltam polcra, de sok helyet foglal és jobbra dől meg balra dől...

Aztán egyszer körülnéztem a szobában, keresve a lehetőségeket, és megakadt a szemem Barni gardrobszekrényének oldalán. Jókora szekrény, az oldala is jókora... Aztán már beindult a tervezgetés, méricskélés, és, nem tagadom, az improvizálás is.:D

Szükség volt az otthoni léckészletre (két egész szál), fűrészre, a Gorilla Glue-ra, néhány kanálnyi Annie Sloan krétafestékre Paris grey színben (ez a festék később még főszerepet kap, figyeljetek! ;)), csiszolószivacsra és egy kis Almawinre a transzferhez. Valamint sok időre, hajtépésre, rakosgatásra.:)

Végül ez kerekedett ki belőle:

Volt néhány nehezítő körülmény, például az, hogy a lakásban fellelhető egyetlen fűrész nagypapám régi-régi, életlen kézi kisfűrésze...

Ezen a fotón talán az is látszik, hogy egy akasztó-szerűséget eszkábáltam a lécekből, amivel felül a szekrény tetején körbefutó szegélybe kapaszkodik a cucc:

A transzfer most nem lett tökéletes, de minden nem lehet az..:p Végülis stabil lett, ellátja a funkcióját, mutatós, szeretjük.:)

Barniszoba vol.2 - töltőállomás

A ti gyerkőceitek után is kábelkígyók tekeregnek?:D

Barni nem nagyon vigyáz a cuccaira. A kábelekkel rendszeresen gondunk akad, amikor az ágy mellett lóg, rajta tapos a gyermek, megrágja a kutya...;)

Fentiek miatt biztos voltam benne, hogy szeretnék vagány töltőállomást az ágyvégére valami módon. Végül transzferált megoldás született, kicsit katonai ládákra hajazó betűvel:

A transzferhez Almawint használok, szuperül bevált.

A belsejébe egy barna elosztó került: először fehérrel próbáltam, VILÁGÍTOTT.:D Ide van bedugva a lámpa madzagja is, és maradt hely a távkapcsolóknak. Persze véletlenül sem teszi oda őket.. :D Tettem bele néhány lécet is, hogy megálljanak benne a cuccok.

Tipp: a Gorilla Glue megváltoztatta az életemet.

Komolyan, bármilyen csajos famunkát terveztek, ruházzatok be egy flakonba. Húsz perc után lábbal megtámasztva, kézzel teljes erőből húzva sem jön szét a cucc. Tapasztalatból mondom, persze akkor nem éreztem ekkora pozitívumnak, amikor fordítva ragacsoltam össze a léceket.;) 

Mit nekünk csavar, szeg, meg hasonló butaságok.:D

Legközelebb NERF-arzenál tárolására mutatok ötletet, jó? :)

Barniszoba vol.1

Újra itt... Nem tudom, olvas-e még valaki, úgy, hogy gyakorlatilag egy éve nem volt mit olvasni.:)

Eldöntöttem, folytatom. Azt találtam ki, hogy az aktuális események mellett az éppen egy éve történt, nem posztolt dolgokat is fel fogom majd tenni. Így egy ideig párhuzamosan két szálon zajlik majd minden.:) Két Halloween-dekor, két karácsonyfa, stb...:p

Most a nyár... A lakás egyetlen helyisége, amihez tíz éve, a beköltözés óta nem nyúltunk, Barni szobája volt. A kis kétévesből közben naaaaagy tizenkét éves lett, aki már nem érezte jól magát az autós szobában, a színes falak és kisfiús bútorok között. 

Konkrétan a szobáról nem találtam fotót, de ezen nagyjából látszik a színvilág, az autós Next tapétacsík, amit anno szerettünk... De most már nem.:) KisBarni a bónusz a fotón, még a szeme sem áll jól szokás szerint.:)

Nyár elején elkezdtem tervezgetni, milyen stílusban gondolkodjam, mit tudunk megtartani, mi az, amit le kell cserélnünk. Barnival megállapodtunk, hogy indusztriális, ipari stílusú szoba az, amit mindketten el tudunk képzelni neki. A színvilág - sok alkudozás árán, és praktikus szempontokat is figyelembe véve (pl. a meglévő RENGETEG piros kiegészítő) - fehér-szürke-piros-sötétkék és sötét fa. És Star Wars és lego. Sok lego.:)

A régi bútorai közül meg szerettük volna tartani a fenyő komódokat, íróasztalt, könyvespolcot, piros babzsákot, de semmiképpen sem maradhatott a kihúzható IKEA Leksvík fenyőágy, és a lépcsőzetes fenyő Trofast a színes fiókokkal.

Először is ki kellett festeni a szobát. Leszerelni a falról a rengeteg apróságot, kijavítani és ragyogóvá tenni a régi sárga-kék falakat. Alkudoztunk, Barni nem akart fehéret, én nagyon. Világosszürke volt még az opció, de féltem, hogy túl szürke lesz az egész... Végül fehér lett. Közmegelégedésre.:) Erőszakos vagyok, na.:D

Aztán a nagyfiúnak kellett egy nagyobb ágy. Sokat gondolkodtam, milyen megoldást válasszunk. Mindenképpen a kihúzható kanapé lett volna praktikus. Volt már nekünk ilyenünk, utáltam. A derekam szakadt le már egy éjjel után is, amit rajta fekve töltöttem el. Szóval valami profi megoldást szerettünk volna, ami kényelmes, és nem egyszemélyes. Amit nem kell lecserélni, ha már barátnő is van.:) Húúú, milyen már ez, néhány év, és AKKORA lesz már az én kisfiam... :) Szóval dupla méretű ágy kell, kihúzható, nem szimpla ágykeret. Szokásom szerint először az IKEA volt, ahol körülnéztem. És meg is találtam, őt: 

Ugye, milyen szuperül illik az ipari szobába? A farmer  huzat, a fém váz, a kerekek... A teljes értékű matrac, ami nem szedi szét a derekad, ha alszol rajta.:)

Barni el is ment az Apukájával megnézni, és csalódottan jöttek haza: a cucc, ha nincs kihúzva, előrecsúszik, nem lehet rajta ülni. Jajjj... Újabb őrült keresgélés, de semmi olyan, ami tetszene. Felhívtam az IKEÁ-t, megkérdeztem, ez tényleg szétcsúszik? Több kör után kiderült, a kipróbálásra kitett példány el volt törve. Végül, lesz, ami lesz alapon megvettük az ágyat, és nem bántuk meg. Barni vagy egy hétig elterülve heverészett rajta, mint egy kis béka, és azt ismételgette, mennyire örül neki.:D

Azért snasszul nézett ki a fehér fal előtt a sötétkék ágy, túl sterilen. Mostanában a fa lett a mániám, sötétre pácolva, rusztikusan, semmiképpen sem a natúr fenyő narancsosra vénülő színében. Ráadásul az ágy mögé mindenképpen kellett valami, ami megvédi a frissen rendbe tett falat nyitáskor-csukáskor. Adta magát, hogy fából legyen az ágyvég, hát nem?:)

Íme egy kupis kép. Itt még csak folyamatban volt a dolog...
EGYEDÜL csináltam! Bizony. Megterveztem, a testvérem megvette, leszabta a fát, és kölcsönadta a fúrógépét. Én pedig pácoltam (egy része a natúr fenyő deszkáknak Annie Sloan sötét wax-szal lett átkenve, másik része egy otthon talált lazúrral), vízszinteztem, párnafát fűrészeltem, fúrtam, csavaroztam.... A tetejére polcnak tervezett deszka szuperül lezárja az egészet, a régi szobájából a fém konzolok pedig tökéletesen illenek ide. A lámpa szintén IKEA termék, szuper mutatós vezetékkel. Szinte sajnáltam, hogy alig fog látszani, ha elvezetem a fa mögé, de hát ilyen előrelátó voltam, hogy ezt is megoldottam, hát nem?:) Nagggyon büszke vagyok magamra.:p

Egy következő bejegyzésben mutatom a töltöállomást közelebbről, és érkezik majd a szoba többi része is apránként.

Remélem, hogy néhányan visszajöttök, és újra olvastok majd.:)

All you need is love.:)

Ééééés az idei Bálint-nap utolsó kézzel készült dekorációja.:)

...és megint egy deszka...

A folyamatot fotóztam, bár az eddigiekhez hasonlóan ez is nagyon egyszerű.

A fotók sajnos nagyon vackok, mert este tört rám az alkothatnék, és semmi fény nem volt már, nézzétek el nekem.

Lefestettem a kiszemelt deszkát fehérre, hagytam megszáradni.

Vinylből kivágtam a megszerkesztett feliratot a vágógéppel, majd leválasztottam a betűket (és félretettem egy kedves ismerősnek, aki fel tudja használni a későbbiekben ;)), mert most a "negatívjukra" volt szükségem. Szavanként feldaraboltam a szöveget, és festőszalag segítségével leválasztottam a vinylt a hátlapról. Ez a módszer remekül bevált nekem, egy régi plasztikkártya segítségével átdörgölöm a festőszalagot, így szépen lehúzható a cucc.

A szavakat elrendeztem a fehér deszkán, majd ismét áthúztam a vinylt a kártyával, ami így átragadt a deszkára, és le tudtam húzni róla a festőszalagot.

A piros festékkel kifestettem a betűket. Vigyázni kell, hogy ne használjunk túl sok festéket, mert ennél a módszernél jobban a sablon alá folyhat, ahogy meg is történt néhány helyen. Ha a betűt ragasztja az ember, és körülötte festi az alapot, akkor ez kevésbé jellemző.

Ilyen volt, miután félig száradtan lehúztam a vinylt a fáról:

Kijavítottam a kérdéses részeket egy vékony ecsettel és csepp fehér festékkel...

Kapott egy barna keretet, ami eredetileg léckeret lett volna pácolva, de lustaság fél egészség..:)

Száradás után wax és dark wax következett...

És a helyére került.

Szeretem.:)

Bálint-napi kandalló-dizájn - 2014.

Nem bííírom abbahagyni a fa táblák gyártását.:)

Ezt koppintottam, méghozzá innen. 

A kandallóra álmodtam meg, a habból készült vízkék ampersand-del együtt.

Néhány kéreg-gyertyát és egy cserép illatos rózsaszínű jácintot tettem még mellé, és Barni évekkel ezelőtt készült ujjlenyomat-szívecskéivel dobtam fel az egészet. A krétatáblát nem akartam túldíszíteni, csak minimális rajzot bírt el az összkép... A gyertyatartót fa karnis-alkatrészekből eszkábáltam össze, régebben.

Részletfotó, ahol látszik, milyen alaposan megcsiszoltam:

Az arany glitter...:)

Most réééém elégedett vagyok.:)

Rózsaszín + vízkék...

Eljött a Bálint-napi dekorálás ideje.:)

Mint az utóbbi időben sokszor, most is a festést választottam: a szekrény kupis polca kapott egy szíves-feliratos takarót deszkából.

Csináltam egy mini-tutorialt, bár az egész folyamat nagyon egyszerű, bárki bátran nekiláthat, igazán nem lehet elrontani. :)

Először is lefestettem a deszkát fehér festékkel (Annie Sloan Old white-ot használtam, de bármilyen fehér festék megfelel). Miközben száradt, megterveztem a feliratot a Silhouette vágógép szoftverével, és kivágtam prémium vinylból. A sima vinyl nem jó, nem tapad eléggé, aláfolyik a festék... Tapasztalat..:(

Szóval innen fotóztam, a betűk a táblán:

Lefestettem az egészet az Old white-ból és egy kis piros akrilfestékből kevert rózsaszín árnyalattal (amit nem kevertem teljesen homogénre, mert így jobban tetszett..:)):

Még a festék teljes száradása előtt egy gombostű hathatós segítségét igénybe véve lehúztam a vinylt...

Íme az étkezőasztalunk, és a rajta lévő "rend"...:)

  

Arról nincs fotó, hogy a szívecskét átkentem egy egészen világos vízkék réteggel, amit szintén AS-ból kevertem egy kis türkiz akrillal.

Miután megszáradt, az egész felületet alaposan átcsiszoltam, különös tekintettel a sarkokra.

Végül jött az isteni szikra, és nekiestem a maradék kék festékkel, pacsmagoltam belőle ide meg oda....

Végül kapott egy réteg Annie Sloan viaszt.

Hát ez elég poros munka volt....

A helyére került, ahol jótékonyan eltakarja a polcon lévő.... khm, "rendet".:)

Persze a kandallóra is kitaláltam valamit... Majd mutatom.:)

Kerítésléc - Frankie

Mondtam már, hogy az idei buli Frankenstein köré épül majd?:)

Ennek szellemében készülnek a kiegészítők is, most éppen egy Frankie-dísz a tökök után megmaradt kerítéselemből.

A meghívót is mutatom nemsokára.:)

Töktrió

Tavaly készültek, egy kerítéslécből.

Szeretem őket.

Welcome, azaz rejtsük el a rusnya biztosítékdobozt.:)

Sziasztok!

Megint fából eszkábált ötletet hoztam...

Rég nézegettem a bejárati ajtó fölött "díszelgő" biztosítékdobozokat, melyek még a ház építésekor kerülhettek ide. Tudom, tudom, jó volna kicserélni, de végülis működnek, én pedig nem vagyok villanyszerelő... Még.:) Szóval olyan megoldást kerestem, amivel eltakarhatom a rondaságot, de hozzá tudok férni, ha kell.

Ilyen volt:

A nappalink fenyő szekrényének egyik polcát még évekkel ezelőtt szétszedtük, mert sok volt, nem passzolt, nem szerettem. Annak a háta vaskos lambériaszerűségből készült, és ahogy pakoltam a tárolóban néhány hete, bevillant, hogy ezzel kezdhetnék is valamit... A fenti képen látszik is eredeti állapotában, a falnak támasztva.

Szétszedtem, fűrészeltem, megerősítettem keresztlécekkel, és egy 10 centi mély fakeretre erősítettem, mint egy ajtót. A szerelvények (talán csuklópántnak hívják?) felülre kerültek, így felfelé nyitható, ha szükség volna rá.

Persze, nem úszta meg a dekorálást sem: ha már bejárati ajtó, kézenfekvőnek tűnt egy üdvözlő szöveg. 

Ilyen lett:

Szeretem.:)