2007. augusztus 24., péntek

Bicó-ügy

Sziasztok! Csak egy rövidke, de nagy örömhír: Barnim tud kétkerekűzni!:))) Már két hete próbálkozott az oviban, kitartóan, ügyesen... És a munkának meglett az eredménye!:) Tegnap mentem érte, és vígan rótta a köröket! Négy és fél éves még csak, és olyan büszke vagyok rá!:))) Szép napot, Lányok!

2007. augusztus 16., csütörtök

Apróságok

Sziasztok! Szeretném megmutatni pár nappal ezelőtti beszerzőutam eredményét! Azóta már voltam még egyszer a közeli, frissen felfedezett rövidáru üzletben, akkor őszi színekben pompázó zsinórokat sikerült zsákmányolnom (rozsdabarna, mély olajzöld, világosabb fáradtzöld, rozsdás-narancsos, fekete), majd azt is mutatom!:) Jen kutya minden nap egy-másfél órát napozik az erkélyen.:))) Olyan édes, bár nem értem, hogy nem kap napszúrást... Virág-képek: A másfél hónapja haldokló állapotban vásárolt mini mandarinfám örül a gondoskodásnak.:)) A levelei még kicsit vashiányosak, de rajta vagyok az ügyön. Roskadozik a virágoktól, kár, hogy nem tudom megmutatni nektek a csoda-illatát... Virágba borult kövirózsám: Megmutatom, mivel örvendeztetett meg néhány napja a golgotavirágom.:) Három virág egyszerre, mind olyan tenyérnyi, és a képnél élénkebb, bordós-lilás színű... Sokat gyönyörködtem bennük... Megvarrtam Lizzie*Kate kávés hármasát, amit már Judilla is varrt. Nagyon tetszik, úgy tervezem, három párnácska lesz belőle, és egymás alá lógatom őket a konyha falának egyetlen még üres, hosszúkás részén... Nagyon szeretem a LK mintákat.:) Lizzie*Kate 12 blessings of Christmas mai állása: A "Hit"-en gondolkodtam, mert ugye ott a templom rajta, és én ebben nem hiszek... Aztán úgy döntöttem, hagyom, ahogy van, mert ha nem is templomosan, de hiszek vmiben... Meg Laci kedvéért, na.:) De misére nem megyek!:))) Amúgy imádom, nagyon jó varrni. Most is hívogat, de várnia kell, míg a bejegyzéssel végzek.:) Délutántól buli, megyek Adriért, Tamásért, és a legjobb hír, hogy Andris is jön!:))) Szép napot!:)

2007. augusztus 10., péntek

Itt vagyok ám!:)

Sziasztok!:) Régen írtam, pedig lett volna mit... Csak valahogy sosem volt kedvem. Megpróbálom összeszedni, mi minden történt utolsó jelentkezésem óta.

Múlt héten leépítettem azt a pasit, akivel két hónapig együtt voltunk. Hellyel-közzel, mert persze Barnit nem kevertem bele.:) Szóval nem tudom, miért, valahogy átment piócába. Normális dolog, hogy egy pasi óránként felhív? Megtörtént, hogy a McDonaldsban voltam délután Barnival, velünk volt Jen kutya is, kezemben Happy Meal, gyerek keze, póráz, fagyi... Csörög a telefon. Egy órája sem tettem le. Felveszem. Egyensúlyozok. Mondom, bocsi, most nem alkalmas. Jó. Visszahív egy óra múlva, azt kérdezi: "Pasiztál?" Azt sem tudtam, sírjak, vagy nevessek... Nem bírom ezt, mikor megfojtanak... Öreg vagyok hozzá.

Múlt szombaton vendégeim voltak: Anita, a főiskolás barátnőm, akit tíz éve nem láttam, a családjával. Nagyon jól éreztük magunkat, beszélgettünk, borozgattunk.:) A kisebbik fiuk, Gergő és Barni nagyon egymásra találtak. Mikor készültek elmenni, Gergő nagyon sírt. Mondtam neki, majd jön máskor is (Komáromban laknak), erre ő: NEEEEEM! Nem jövök máskor, most akarok itt maradni!!!:))) Erre az én okos nagyfiam odament hozzá, és azt mondta: Akkor adok neked valamit, amire csak ránézel, és eszedbe fogunk jutni, jó? És adott Gergőnek egy autót. Tátottuk a szánkat, milyen felnőttmód viselkedett!:))


Kedden kötöttem lakásbiztosítást.:) Tamásnál, aki kezdő biztosítási ügynök lett.:) Én voltam az első kuncsaft, de nagyon ügyes volt. Valamikor el kellene mennünk Incihez, grillezni, beszélgetni. Tamás azt mondta, megszervezi.

Ma randim volt. Nem igazi randi, csak olyasmi. Péterrel, akivel rég együtt voltunk pár évig. Ő volt az én első igazi szerelmem. Félévente kb találkozunk. Jó beszélgetni, s most hab a tortán, hogy nem én javasoltam az összefutást, hanem ő keresett. Ültünk, beszélgettünk, kapuccsínóztunk. Fáj a lába, a focista, bah...:)

Holnap reggel jön Ancsa barátnőm a két kisfiával, Veresről. Itt lesznek pár napot. Csinálok lasagnét, sok-sok sajttal, azt szeretik a fiúk!:))

Nem túl örömteli hír: elveszett anyum kiskutyája, Dió. Ő egy foxi fiúcska, három hónapos kis bolond. Anya tett a kerítésre végig csirkehálót, de a kisvacak leszedte valahogy, és kiment az utcára. Nem lett meg még... De bízunk benne. Reggel gyártottam plakátokat, és szólnak a postásnak is, figyelje. Lujza, Anya másikja, a kis németjuhász kölyök, nagyon szomorú a játszótársa nélkül. Alig akar enni...

Varrok ám!:) Nézegetem egyre Lizzie*Kate-et, s most nagy fába vágtam a fejszémet. 12 blessings of Christmas. Készen van a Family és a Caring. Olyan szép.... Persze elszámoltam itt-ott a kerettel, nehogy egyszerű legyen. Hogy kényelmesebbé tegyem az életem, most el szeretném nektek mondani, hogy az az én védjegyem, hogy itt-ott nem stimmel. Az eredeti mintával. Bizony.:) Ettől az enyém, és mondjuk azt, hogy direkt csinálom.:)))

Örülök, hogy tetszett Ady, Lányok! Majd, ha megint olyan írhatnékom lesz, folytatom!:))

2007. augusztus 4., szombat

Ady

Írhatnékom van... Meg jókedvem.:)) Írok nektek hát, most Adyról. Főiskolás koromban a kollégiumban, a szobám falát az ő plakátja díszítette. A Veres Pálné utcai Ady-múzeumból szereztem, szerettem ott lenni... Összebarátkoztam a nénivel, aki vigyázott az ereklyékre, tőle kaptam a plakátot. Barangoltam a lakásban, éreztem a hangulatát... Ott élt Csinszkával, élete utolsó másfél évében. A középiskolás éveim alatt rengeteg szavalóversenyen részt vettem, sokat megnyertem. Ady versekkel, vagy Radnótival. Sokan kérdezték már tőlem, miért szeretem őt annyira. Anyukám mindig csak azt mondta, ha szóbakerült (már nem hozom szóba), "Vérbajos volt". Ezt úgy, mintha ez elmondana mindent róla, megvetően... Igen, az volt. Nekem mégis a legnagyobb költő, akinek a verseit már középiskolás koromban faltam, akinek a szenvedélyessége, kiismerhetetlensége, végletessége, intellektusa magával ragadott és ragad most is. Szeretem a verseit. Az egyéniségét. Szeretem, hogy sokféle... Szeretem, hogy tud nagyon szelíd lenni, nagyon kegyetlen, nagyon lázadó, nagyon megtört. Szeretem, hogy nem könnyen érthető. Olyan sok gondolata van, amit már én is megfogalmaztam magamban, rég, kevésbé szépen ugyan, de azt... Szemezgetek kicsit, a kedvenceimet, tőle. "Góg és Magóg fia vagyok én, hiába döngetek kaput, falat. S mégis megkérdem tőletek: Szabad-e sírni a Kárpátok alatt?" "A lelkem ódon, babonás vár, Mohos, gőgös és elhagyott. A két szemem ugye milyen nagy? És nem ragyog, és nem ragyog... ... Csak néha, titkos, éji órán Gyúlnak ki e bús, nagy szemek. A fehér asszony jár a várban, s az ablakokon kinevet." "Meg akarlak tartani téged, ezért választom őrödül a megszépítő messzeséget..." "Van valakim, aki Minden, aki elhagy, aki itthagy. Páris, Páris, állj elébe, térítsd vissza, ha lehet. Állj elébe, s mondd meg néki, hogy én fiad vagyok, Páris. Elűzötten, száműzötten, messze tőled. De fiad. Mondd meg néki, hogy te küldted magad helyett bús fiadnak. Kis szerelmét az életnek, ne vegye még tőlem el... Élni, élni be jó volna, ámulni még. Páris, Páris, üzend meg a leányodnak: hogyha elmegy, meghalok." "Tavasz van itt a Duna-tájon, És én olykor vért köhögök Szép itt az élet, csupa álom. ... A lelkem még ronggyá-szedettebb, Testem röpítné könnyű szél Hádész felé. És, és: szeretlek." "Kúnfajta, nagyszemű legény volt, Kínzottja sok-sok méla vágynak Csordát őrzött és nekivágott A híres magyar Hortobágynak. Alkonyatok és délibábok Megfogták százszor is lelkét, De ha virág nőtt a szívében, a csorda-népek lelegelték. Ezerszer gondolt csodaszépet, Gondolt halálra, borra, nőre, Minden más táján a világnak Szent dalnok lett volna belőle. De ha a piszkos, gatyás, bamba Társakra, s a csordára nézett, Eltemette rögtön a nótát, Káromkodott vagy fütyörészett." "Ballagtam éppen a Szajna felé, S égtek lelkemben kis rőzse-dalok: Füstösek, furcsák, búsak, bíborak, Arról, hogy meghalok." "Add nekem a te szemeidet, Amelyek ölnek, égnek, vágynak, Amelyek engem szépnek látnak." "Mikor elhagytak, Mikor a lelkem roskadozva vittem, Csöndesen és váratlanul Átölelt az Isten." "Lámpás volt reszkető kezemben, És rongyolt lelkemben a Hit S eszemben a régi ifjúság. Éreztem az Isten-szagot S kerestem akkor valakit." "Simogass csak, olyan jó a kezed... Megint búcsúzom, megint elveszett A gőgös Ady minden dacos gőgje. Életemen fél-versek szemfedője, Hazug csókok emléke ajkamon. Simogass csak, olyan jó a kezed, Úgy bánom már sok ölő, makacs harcom, Simogasd meg ráncos, vén gyermek-arcom. Feddj meg búsan, hogy én rossz, elveszett Szegény ördög csak későn találtam meg Te becéző, simogató kezed. Mikor talán már minden elveszett, Sok jóságomból nem maradt meg semmi, És nem tudom már magamat szeretni. De itt van, és olyan jó a kezed." "Nem tudom, miért, meddig Maradok meg még neked, De a kezedet fogom És őrizem a szemedet." "Mikor mindenek vesznek, tűnnek, Tarts meg tegnapnak, tanuságnak, Tarts meg csodának avagy bűnnek." Még nincs vége. Nincs itt minden kedvencem. Még ízelítőnek is kevés... Lesz még egy írásom róla. S egy másik bejegyzésben írok majd Radnótiról, a másik kedvencemről is...

Szerzemény

Vettem egy HP 6L nyomtatót. Rég fájt a fogam rá, és pont ilyenre. Régvolt matávos koromban ezt használtuk az irodában, strapabíró volt, szerettem. Van ugyan egy színes nyomtatóm, de iszony gyorsan eszi a tintát, és az nagyon drága. Ezzel, ha jól számolom, kb egy forintra jön ki egy oldal tinta-ára.:))) Két napja csak nyomtatok.:))) Száz évre elegendő minta lapul a fiókomban, bizony!:) Varrogattam is... Majd fotózom. Tudom, mindig ígérgetek...;)))

Dúdolok...

"Szemed egy csillagszóró fényét szórja, s elvakít ez a fény.... Amikor érted dobban a szívem, esik a hó és csúszom a jégen..." Egész télen ezt dúdoltam, a buszon.:) Most is igaz, elvarázsoló... Most is csúszom a jégen... Kár is lenne, ha egyszerű volna...;)