Talált kutyalány

Barátnőm Miskolcon Győri kapu környékén 3-án este talált egy argentin dogra hajazó kislányt. Egyik füléből hiányzik egy darab, állatorvos hat hónap körülire saccolta. Chip nincs.

Aki tud vmit róla, befogadná vagy ismeri őt, kérjük írjon a kata_k@vipmail.hu-ra.

A kép vacak, elvileg lesz majd jobb.

Új lakó a háznál...

Talált Öcsink.:) Gazdát keres.;)

Rozi

Rozi kutyát a hatos úton szedtem össze, úgy egy hónapja, a négysávon az egyik belsőben. Vasárnap reggel volt, elugrottunk a Tescoba, nyugodt napot terveztünk... Nem az lett.:) Odaszaladt a kocsihoz, ahogy megálltam, és csak egyszer kértem, hogy hopizzon be az anyósülésre, már bent is volt. Csupa sár és víz kicsi lány... Elindultunk a menhely felé. Az út úgy telt, hogy miközben kicsi fiam a hátsó ülésről folyamatosan nyomta a "vigyükhazaanyavigyükhazaaaa, nevigyükaMisináraaaaa" dumát, a kislány folyamatosan nyalogatta a kezemet, lábamat, amit elért. Hát lehet ennek ellenállni?:) Már majdnem a menhelynél voltunk, mikor megfordultam.... Így voltunk a hazaérkezés után másfél-, a fürdés után egy órával: .. s ez így ment egész nap. Kölykök rohangáltak, nyomukban ügetett Rozi kutya, szájában labdával, vagy éppen a frissen lopott legó klónnal.:) Aztán, amikor rálépett a Köztársasági Löveghajóra, kizárták a szobából. Az ajtó előtt fekve, rendkívül bánatos tekintetét a kilincsre függesztve, nyüszítve várta, mikor engedik be.:))) Persze elég hamar beengedték.:) Egyetlen dolog vetett árnyékot az ittlétére, nevezetesen Szilveszter, azaz Cila, a macskám. A rémmacska, aki kétszeresére fújta fel magát, ijesztően morgott, köpködött és kapkodott, majd az ágy alá menekült a kutyalány elől, aki pedig nem akart mást, mint barátkozni. Lehet, hogy inogni érezte parancsnoki rangját, amit Jen kutyám sosem veszélyeztet?:) Ki sem jött az ágy alól, míg itt volt Rozi. Délutánra letisztult előttem, hogy nem maradhat, sem a kutya itt a panelben másodikként, sem a macska az ágy alatt. Este elvittük a menhelyre, Barni sírt, Rozi remegett, én szégyelltem magam... Bekönyörögtem egy kinti kennelbe, az addig ott lakó két rosszarcú németjuhász kant pedig egy belsőbe. Nagyon rossz volt otthagyni. De biztos voltam benne, hogy van gazdája, s abban is, hogy megtalálja... Csak egy éjszakát kellett a zárkában töltenie. Másnap reggel csörgött a telefonom, az egyik gondozó kérdezte, adhatja-e a gazdáját.:) Nyitáskor már a kapuban toporgott a kicsi lányért...:) Egy éves, a kertből szökött ki valahogy vasárnapra virradóra, s van két kisgazdija, akik imádják.:))) Remélem, soha többet nem kerül ilyen helyzetbe, sem ő, sem a családja. Ja, és talán Cila sem. Bár ez utóbbi korántsem biztos...:))))

Csodás könyv...

Ezt a könyvet olvastam épp el: Dean R. Koontz: Virrasztók "Az USA kormánya által pénzelt, szupertitkos laboratóriumban két, genetikailag átformált élőlény lát napvilágot. Az egyik egy fantasztikus kutya, emberi intelligenciával. A másik egy brutálisan agresszív, hibrid szörny. Egy napon mindkettő megszökik, és megkezdődik a hajsza, mely egybefonódik egy férfi és egy nő egymásra találásának történetével. A páratlan feszültségű regényben a főszereplőknek nem csupán az emberi nem legsötétebb kreatúrájával kell felvenniük a harcot, de a mindenre képes alvilággal és az elszántan nyomozó nemzetbiztonságiakkal is... A szerző művei több mint 200 millió példányban keltek eddig el." Gyönyörű könyv. Kutyás olvasmány, minden szava erről szól. Kutya és ember kapcsolatáról. A főszereplők életük árán is meg akarják védelmezni Einsteint, a golden retrievert... A kutya is megmentette az ő életüket.... Érdemes elolvasni. Koontz horroríró, King-szerű, de ez a könyve (bár a többit is szeretem) lágy, csodaszép és egész más... Koontz nem véletlenül választott éppen egy goldent a történet főszereplőjének: :D

A legjobb barátunk...=(((

http://www.aapn.org/xichang.html Az ember, és a legjobb barátja. Az ember és a hálátlansága. Gyűlölöm a kínaikat, koreaiakat. Undorító, szívszaggató. És szegények látják, mi történik..... Úgy fáj a szívem... És ökölbe szorul a kezem. Ártatlanok....

Ő az, akiért tenni kell...

A KUTYA, akit gazdái "ottfelejtettek", amikor elköltöztek, még csak nem is szóltak senkinek, hogy lássák el őt. Közel egy évig minden áldott nap ült a ház előtt és várta őket haza... A KUTYA, aki méteres láncon tengette életét, majd az első hidegek alkalmával halálra fagyott... A KUTYA, aki kölyökként halott, elütött testvérkéjét őrizte egy napon át - mert soha senki nem kívánta őket a világra, soha senki nem foglalkozott velük... A KUTYA, akit meguntak, akit egyszerűbb volt kirakni, mint az életet úgy alakítani, hogy neki is helye legyen benne; aki beteg lett és akkor már nem értékes, sőt, pénzbe kerül - noha idős már és egy életet leszolgált gazdái mellett; A KUTYA, akit kölyökként senki nem akart a világon tudni, de egyszerűbb megszabadulni tőle, mint felelősen megelőzni a világrajöttét; A KUTYA, akire nem vigyáztak és amint kiderült, hogy vemhes, mennie kellett.. A KUTYA, aki a sintértelepen egy ketrecbe zárva remegve várja, hogy megmentsék... A KUTYA, akit soha senki nem keres, aki megbújik a padok alatt, a kennel sarkában, aki az elszenvedett csalódások, fájdalmak után már nem bízik senkiben, nem próbálja felhívni magára a figyelmet, így senki nem veszi észre valójában milyen jó kutya és menhelyen éli le az egész életét, ha ez életnek nevezhető... A KUTYA, akit őrjöngő fenevadként hoznak ki az ápolók, de amint a szemébe nézel, ahogy beszélni kezdesz hozzá és elmondod neki, hogy segíteni akarsz, minden fájdalma, eddigi sérelme, félelme után is tudja azt mondani, hogy "bántottak, becsaptak, éheztettek, vertek, elkergettek, fáztam, kóboroltam, régen nem kaptam jó szót DE megint, újra hiszek neked, az EMBERNEK, megbízom benned, gyere, menjünk, ülök itt szépen melletted, ha megengeded, még meg is nyalogatom a kezed..." A KUTYA, aki nem nyer díjakat, nem szép a sznob közízlés szerint, akit soha, senki semmire nem tanít és csodálkoznak az emberek, hogy neveletlen, hogy nem tudja az együttélés szabályait és egyszerűbb megszabadulni tőle és beszerezni az újat; aki keverék, akit soha senki nem akart, aki mindenre képes lenne az emberért, de soha nem kapja meg az esélyt, hogy ezt bebizonyítsa. A KUTYA, aki ma, a XXI. században Magyarországon ebben a pillanatban is többtízezred magával kóborol, szenved sintértelepen, menhelyen, láncon és akiért soha, senki nem ejt könnycseppet sem... Csillártól. Sírtam.

Valami szép...

Vidámabb történet következik, mint az előzők...:) Gyömbér története. Egy hideg délelőttön, még Veresen Barnival játszóterezni indultunk. Mikor odaértünk, ott volt egy loncsos, tejeskávészínű kutyalány. Éppen egy száraz kiflicsücsköt vitt a bokor alá boldogan, az volt az ebédje... Körbekérdeztem, már több napja ott lakott az utcán. Józan ésszel próbálkoztam, mondtam Barninak, menjünk. Ő meg azt válaszolta, oké, akkor hagyjam őt is itt. Mert a kutya nélkül ő nem, vegyem tudomásul... Hát betettem a kocsiba a kislányt. Hazavittük... Még nem láttam ilyen locsos kutyát. Tiszta raszta volt, a lábujja között, füle mögött, mindenhol iszonyú csomók... És nem volt ibolyaillata.:) Oké, hát akkor irány a kád. Betettem őt.. Megengedtem a vizet. S vagy tíz perces, test test elleni, megfeszített küzdelem következett.:) Ő ki akart jönni, én bent akartam tartani. Mikor a vizet elzártam, már nem volt baj, hagyta, hogy levagdossam róla a szőrcsomókat. Fél órája ismert, és engedte, hogy ollóval még a pocakját is megnyírjam... Tündérkutya.:) Feltettem őt a netre, gazdát keresünk... Szóltam a Lelences lányoknak is, Anna azt mondta, bizony Gyömbi fajtatiszta bearded collie... Tehát egy angol juhászkutya, ritka színben. A fajtaklubtól is beszéltem vkivel, megnézte a képeket, ő is ezt mondta, collie... Ez a fajta nyugodt, vidám, kedves, gyermekszerető, türelmes, szinte terápiás kutya. Hát Gyömbi pontosan ilyen, ezt láttam... S három nap alatt lett öt család, aki őt akarta!:) Szinte versengtek érte, s nekem kellett döntenem. Nagy felelősség... Végül Andi lett a gazdija, s azt hiszem, jól választottam. Andinak Gyömbi előtt nem volt kutyája, a kisfia mellé keresett terápiás kutyát. Sokáig, kitartóan, megfontoltan keresett, s nekem ez nagyon tetszett. Gyömbérbe végül beleszeretett... Azóta is együtt vannak, a legnagyobb rendben a kislánnyal minden. Meglepetést is kapott Andi: Gyömbér vemhes volt, mikor találtam. Csak azt vette észre, hízik a kutya... Aztán kiderült a dolog. Azt javasolták az állatvédők, józan megfontolás alapján, szülés előtt ivartalanítsa Andi, van elég kiskutya az utcán... De Andi látta a kicsiket ultrahangon, s azt mondta, mivel ezek a kicsik már kifejlett apróságok, nem tudja megtenni... S felnevelte a hat kiskutyát! Az egyik lányka, Gréti nem is ment sehová, megtartották Gyömbér mellé. :))) Olyan jó tudni, hogy Gyömbi családban él, hogy szeretik nagyon, s hogy ebben nekem is volt részem! Olyan jó volt, mikor Andi azt mondta, Gyömbér megismer, még a hangom is, mikor megyek, s hogy látszik, nem felejtett el!

S milyen megrendítően jó volt olvasni a verset, amit Andi anyukája írt, Gyömbinek!:) 

GYÖMBÉR-DAL

Szőke kutyus került hozzánk
Hosszúfülű fajta
Réten kószált jó sokáig,
Bogáncs csüngött rajta.
Kiskutyánkért, hogy elhozzuk,
Messzi földre mentünk
És amint szemébe néztünk,
Rögtön megszerettük.
Hoztuk volna hét határon
Ámde mindhiába,
Megriadt, hogy hová visszük,
S megszökött a drága.
Kétszer is utána mentünk,
Csalogatva vissza.
És friss vizét azóta már
A konyhánkban issza.
Szőke szőre hullámot vet
Gyermekszeme ásít
Amióta eljött hozzánk
Életünk is más itt. 
Szökős kutyát védeni kell,
Bárki erre járna,
Kitettünk hát egy plakátot
Házunk ajtajára.
Szőre szőke, neve Gyömbér,
S hogy ne legyen gondja,
Pórázzal és kutyacsonttal
Díszítve a konyha.
Kertünk sarkán felkelő Nap
Köszönti a reggelt
De addigra szőnyegéről
Gyömbérke is felkelt
Szalad hozzánk, leng a füle
Fényes gomb az orra
Piroskával rászoktattuk
Már a jó modorra
Nem ugrik fel ágyra, székre
Csak a farka lendül
De a puha kiskanapén
Egy-kettőre fent ül.
Azt, hogy hamar hazatérjünk,
Mindig nagyon várja
Kedves barna kutyaszeme
Vígan néz Anyára.
Riadalom tört ki egy nap:
Séta közben eltűnt.
De mire mi hazaértünk,
Már a kertben bent ült.
Csoda történt: hazatalált,
Át a kerítésen.
Okos kutya, bebújt gyorsan
Oldalt, egy szűk résen.
Azóta a kertünket már
Új kerítés őrzi
És anya a kutyakaját
Melegíti, főzi.
Ugrik, lendül, hanyatt fekszik,
Ha úgy hozza kedve.
Szép kis karcsú, vidám szőrmók,
Nem egy lompos medve.
Látszik, szeret itthon lenni
Jó helye van nálunk
Két pokróc is jelzi helyét
Úgy vigyázza álmunk.
Beköszöntött a szép tavasz
Zöldel már a kertünk,
És a Sorstól, mely jó hozzánk,
Jó kis pajtást nyertünk.
Lendülj, labda, ugorj, Gyömbi.
Pattanj, Áda, Dalma!
A kert legyen kis családunk
Vidám birodalma.

 Szerintem ez elmond mindent, ez mindent megér, ugye?:)

 Ő a gyönyörű kicsi lány:

Emlékezés

Késve írom a bejegyzést, de tulajdonképpen mindegy is... Szinte minden nap ég a gyertya értük. A halottainkért. 

Emlékeztem Nagyapámra, aki szigorú volt, de olyan igazságos..! Aki tiszta szívvel tudott élni, akinek becsülete példaértékű előttem... Akivel annyit jártunk kirándulni, aki mindent-mindent tudott, nem volt kérdés, amire ne tudott volna megfelelni... Akiért egy éve az iskolában sírtam, mert egy vizsgán Róla beszélt a vizsgabizottság egy tagja, mikor megtudta, az unokája vagyok... Nagyon hiányzol, Papókám. 

Gondoltam az Apámra. Nem az édesre, hanem Rá, aki felnevelt. Becsülettel, s ha nem is tudta mindig kimutatni, szeretettel. Nem tudtam neki megköszönni.. 

S bár lehet, furcsán hangzik, de nem annak, akinek van négylábú barátja: emlékeztem a kutyáimra, akik már nincsenek velem. Kántorra, Alira, akik a gyermekkorom varázsolták el, akikre mindig számíthattam. Kántort két évesen hoztuk el egy helyről, ahol le akarták lőni. Őrjöngött. Anyám rámparancsolt, oda ne menjek hozzá, mert szétszed... Még aznap hazavittem neki a suliból az uzsonnámat. A kezemből ette meg... Nem mertem elmondani. A következő ember, akit elfogadott, Nagyapám volt... Alit megmérgezte a szomszéd öregasszony... Három kisgyerek kutyáját.. Fiatalon halt meg, s én valahol vele haltam... Sokat szenvedett, s nem ezt érdemelte, hisz ő egy tündér volt. Kenimért is égett egy gyertya, aki még mindig olyan iszonyúan, hasogatóan fáj... Furcsa érzés: rám bízták őt, én voltam neki minden.. Mégsem tudtam megvédeni... Október huszonegyedikén volt két éve, hogy meghalt. Úgy hiányzik... Kicsi kutyám... S van még egy kutyalány, akit elveszítettem. Nem halt meg, remélem, bár már nagyon öreg, ha él... Grétikém, akit remélem, valaki befogadott, mikor elveszítettük. Nagyon szeretném hinni, hogy az élete ugyanolyan szépen folytatódhatott, mint előtte... Hogy valaki szerette annyira, mint én. 

Találtam egy verset: 

"Waiting .. 

I got to the gate of Heaven yesterday 

after we said good-bye. 

I began to miss you terribly, 

because I heard you cry. 

Suddenly there was an Angel 

and she asked me to enter Heaven's gate. 

I asked her if I could stay outside 

for someone who'd be late. 

I wouldn't make much noise you see, 

I wouldn't bark or howl. 

I'll only wait here patiently 

and play with my tennis ball. 

The Angel said I could stay right here 

and wait for you to come. 

Because Heaven just wouldn't be Heaven 

if I went in alone. 

So I'll wait right here, 

you take your time, 

but keep me in your heart. 

Because Heaven just wouldn't be Heaven 

without you to warm my heart." 

Most megyek, bőgök egyet. Azt hiszem, mostanában nem vagyok jó társaság.

Kincseim...

Most kettőt mutatok be nektek, két kincset.:) Az egyik a kisfiam, a másik a kutyám. Barni manóm (a családnak ő csak Nyunyó) négy múlt, s azt kell mondanom, nagyon-nagyon vásott gyerek. Szófogadatlan, de imádnivaló.:) Okos, ügyes, ezt néha bánom is, mert így pl. remekül kitalálja, hogyan kellene mászni az ablakba, s ezt a tervét később az ügyesség mián meg is valósítja szépen. Anyja meg szívszélhűdést kap.:o Itt a fotón is épp bohóckodik!:D Másik képen Jen kutyám ücsörög, aki egy tündérke. Mindenkit szeret, mindent vidáman fogad, nincs olyan dolog, ami őt kizökkentené a jókedvéből, optimizmusából. Igaz a mondás: kutya nélkül lehet élni, de minek?:) Most is itt szuszog félig a lábamon fekve... Ma délután autóztam kicsit valakivel. Elmentünk Zombára, a mediterrán kertészetbe. Annyi csodát....:-O Vettem egy szépséget, illatos jázmint. Most az erkélyen keresi a helyét, mert persze beleszeretős alapon vásároltam, nem megfontolóson.:) Jól éreztem magam ma, kellemes volt a beszélgetés, jó volt vezetni a "nagypözsót". Holnap évzáró...