Anyu 60! :)

Anyukám augusztus 26-án hatvan éves lett.

Ebből az alkalomból meglepetéssel készültem neki: egy nagy családi albummal. Sok-sok éves régi fotókat kerestem-kutattam, szkenneltem, ezekből állítottam össze az albumot. Persze került bele friss fotó is, de a java régi.:)

Mutatok néhány részletet:

A szülinap éppen unokás hétre esett: ilyenkor a négy unoka Anyunál van, és egy egész hétig próbálgatják a határaikat. És persze Anyu határait.:D

Néhány napig szabadságon voltam azon a héten, így én is velük töltöttem két napot. Mancsit is vittem.:)

Ment a bandázás...

A kertbe nemrég készült egy szaletli, ezt mindannyian nagyon élveztük.

Lehet itt olvasni...

Rajzolni az olvasmánynaplóhoz...

Beszélgetés közben selymes kutyabundát simogatni, amiért ilyen nézés a jutalom...

Szóval a szaletli jó hely!:)

Nórit nem szabad fényképezni. Szigorúan tilos.:P Ez egy elkapott fotó, messziről, míg Mancsi lefoglalta:

Anyával csináltunk papucsos selfie-t is.:D

Anyukám így főz.:D Amióta megkapta a Kindle-t, elválaszthatatlanok. Egy keverés az ebéden, egy sor olvasás.:D

Nálunk az a szokás, hogy az ünnepelt látja vendégül a családot az alkalmakkor. Emiatt Anyunak még sosem volt meglepetésbulija. Eddig.:D

Már otthon készültem egy kicsit előre...

Sokat gondolkodtunk, hogyan csaljuk el otthonról, végül a testvérem kérte meg, hogy menjen el helyette egy találkozóra. Én maradtam a gyerekekkel, és ahogy kitette a lábát, jött a csapat, és díszítettünk, húst sütöttünk, terítettünk...:) A fiúk segítettek a dekorációban. A szaletli remek helyszínnek bizonyult a bulihoz.:)

Képeslap az Ünnepeltnek:

Aztán felhívtuk Anyut, hogy a találkozót a másik fél lemondta, jöjjön haza.

Amikor hazaért, mindannyian előugrottunk és "MEGLEPETÉÉÉÉÉÉÉS"-t kiabálva, tortával köszöntöttük őt.:D Eléggé váratlanul érte.:D

Az albumon meghatódott, azt hiszem. A családfát hosszasan böngészte...

Az utolsó oldalra egy zseb került, amibe az unokák írtak, rajzoltak egy-egy üzenetet a Mamának:

 Jól éreztük magunkat.:)

Még sok-sok boldogságos szülinapot kívánok neked, Anya!

Szívemcsücske-koszorú:)

Sziasztok!

Elkészült a nyári koszorúm a bejárati ajtóra. Jobb későn, mint soha, ugye?:)

Megint betévedtem a kedvenc méteráruboltba, ahonnét elcipeltem az árukészlet egy jelentős részét, főként ragyogó színes nyári vásznakat. Először csak a díszpárna-hegyek lebegtek a szemem előtt, de aztán azokat beszereztem más forrásból, így elgondolkodtam a koszorún.

A piros-fehér csíkos textil adta magát, hogy tengerész stílusban készüljön belőle koszorú: a csíkok irányában vágtam néhány csíkot az anyagból, és feltekertem a koszorúalapra. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy először keresztirányú csíkot vágtam, ami, hmmmm, nem kicsit kaotikus képet mutatott feltekerve... Tehát, ha ilyet csináltok, erre figyeljetek.

Miután a koszorúalappal elkészültem, felmerült, hogy zászlócskákat lógatok a közepébe, felirattal... Aztán arra gondoltam, valamilyen tengerrel kapcsolatos díszítés volna jó, pl. egy vasmacska. De miből...? Most már tudom, készülhetett volna dekorgumiból is (köszi az ötletet, Anikó!:)), de az enyém hullámkartonból készült. Egy nagy kartondobozt szabdaltam fel, és nem csak ez lett belőle ám... A többit majd a következő bejegyzésben.:) Szóval nehéz vágni a hullámkartont, néhol konyhai ollóval, máshol sniccerrel próbálkoztam, végül elfogadható lett az eredmény. A kivágott formát fehér akrillal lealapoztam, száradás után elnagyoltan átkentem tengerkékkel, végül a széleket kiemeltem egy kis szürkével.

Gombostűvel a koszorúalapra tűztem, majd sárga pöttyös textilből kapott egy akasztót/masnit.

A bejárati ajtónk külső fele sötétbarna (a régi ajtók ilyenek a házban, és nem akartuk, hogy nagyon elüssön a többitől), így a képen nem látszik igazán, hogy mennyire friss, ragyogó színei vannak a koszorúnak. 

De higgyetek nekem, nagyon mutatós.:) Kedvenc lett.

Linking to: