Ami az előző posztból kimaradt.:)
Volt mézessütés...
És mézesbuli is.
Fáradt voltam, és elgondolkodtam rajta, hogy kihagyjuk ez egyszer... Aztán a barátnőm azt javasolta, gondoljam át, hiszen nem biztos, hogy a fiúk jövőre is ilyen lelkesek lesznek még... Igaza volt, összekaptam magam és megsütöttem a házakat. És egy halom ellapított golyócskát is, hogy azzal legyen majd kirakva a házakhoz vezető ösvény.:)
Idén krétatáblás meghívó készült:
Az asztal, a fiúkra várva:
Aztán nekiláttak...
Dolgoztak...
Készült ösvény, farakás, tűzrakóhely, hóember...
És eldurvult a helyzet.:) Nem tudták eldönteni, mi kerüljön a tetőre, és megemlítettem, hogy a nyári buliról maradt még cápás gumicukor...:) De CSAK VICCELTEM.:)
Kristóf mézesháza:
A mi (előzmények fényében nagyon is hagyománykövető) házikónk:
Tájkép, csata után.:)
Végül a búcsúajándék, forrócsoki-keverék. Vagyis a Hóember kedvenc levese.:)
Nem tudom, talán jövőre is, velük, ugyanitt... Remélem.:) Jó lenne, ha még néhány évig gyerekek maradnának nekem.:)