2010. február 12., péntek

Írok neked.

Egy kicsi kutyára gondolok, aki megharapta az orromat... Egy falról lehullott csempe... Homokozó, kanál, nevetés... Mozi. Egy elgurult üveg. Kutyapisifolt a hátadon.:) Egy iszonyú hír... Sápadt arc az ajtófélfának dőlve. Palacsinta. Kérsz? Szédület. Semmi sem számít, csak ez. Hajnali indulások, mindenütt hó, fázom, és hogyhogy te nem vagy álmos? Két lábmelegítő, egy pöttyös és egy sárga. Otthon. Meleg. Karácsony... KÉK karácsony.:) Emlékszel, hogy vágtam el az ujjamat? Aggodalmaskodtam, elvágod a kezed a fa faragása közben... Aztán én vágtam el, a késsel, répapucolásnál.:) Itt a nyoma, már nem múlik el. Szilveszter. Buli, korai hazaindulással.:) Séták, botok, boldog kutyaugatások...
Boldogság. Kétely. Büszkeség. Hülyeség... Üresség.
Szép kis történet, hm? Írtam neked. Rejtjelezve.:) Most örülsz?:)