Megint itt vagyok, bár nem tudom, van-e értelme... Látom, hogy olvastok, a statisztikában szép számok szerepelnek, mégis... Néhány kedves, régi, kitartó olvasón és egy új baráton kívül szinte senki sem hagy megjegyzést a posztokhoz. Tudom, tudom, fészbúk, gyorsuló élet... Mégis, nagyon jól tud esni, ha csak néhány szót írtok nekem. Amikor megnézem, van-e új hozzászólás, akkor viszont rendszerint nagyon elkámpicsorodom, és elmegy a kedvem az egésztől.:( Aztán persze készül valami, és megint megmutatom. De az érzés bennem egyre keserűbb...
Mindegy, elnézést, nem akartam drámai lenni (szerintem nem is tudok:)), és talán nincs is helye itt ezeknek a gondolatoknak.
Még tavaly Húsvétra készült Barninak egy kis répás kitűző a locsoló-szereléséhez, ezt szeretném megmutatni:
Amíg nem lesz aktuális, addig a kandallópárkányon álló vázát dobja fel.
Az ötlet innen származik.