2013. március 27., szerda

Locsolócsokor és merengés

Megint itt vagyok, bár nem tudom, van-e értelme... Látom, hogy olvastok, a statisztikában szép számok szerepelnek, mégis... Néhány kedves, régi, kitartó olvasón és egy új baráton kívül szinte senki sem hagy megjegyzést a posztokhoz. Tudom, tudom, fészbúk, gyorsuló élet... Mégis, nagyon jól tud esni, ha csak néhány szót írtok nekem. Amikor megnézem, van-e új hozzászólás, akkor viszont rendszerint nagyon elkámpicsorodom, és elmegy a kedvem az egésztől.:( Aztán persze készül valami, és megint megmutatom. De az érzés bennem egyre keserűbb...

Mindegy, elnézést, nem akartam drámai lenni (szerintem nem is tudok:)), és talán nincs is helye itt ezeknek a gondolatoknak.

Még tavaly Húsvétra készült Barninak egy kis répás kitűző a locsoló-szereléséhez, ezt szeretném megmutatni:


Amíg nem lesz aktuális, addig a kandallópárkányon álló vázát dobja fel.


Az ötlet innen származik.

2013. március 24., vasárnap

Bolhapiac Húsvét előtt

Sziasztok!

Ahogy ígértem, megmutatom, mi került nyuszivárónak a bejárati ajtónkra.

Két hete (mikor még normális idő volt, a fene egye meg...) kisétáltunk a bolhapiacra, ami itt Pécsett a vásártéren kap helyet vasárnaponként. Sokaknak ez állandó program, nekünk azért nem... Évente négyszer-ötször szoktunk kimenni, kora reggel, mikor még nincsenek olyan sokan. Nézelődünk, alkudozunk és vásárolunk néhány kincset.:) Aztán eszünk egy sajtos-tejfölös lángost, és általában tíz óra körül már itthon is vagyunk.

Most is találtunk kincseket. 

Vettünk virágos bögrét, amilyen a nagymamámnál gyermekkorom bögréje volt:


Ragyogó mustárszín kávéskannát, amibe első látásra beleszerettem, bár a kiöntője le van pattanva, a fogóját pedig ragasztani kellett:


Vastag üveg mérőedényt, amivel boldogan cseréltem le a műanyag vackomat:



Walmart-cimkés nagy műanyag Jack-o-Lantern-t, ami tökéletes lesz a Halloween-i cukorkáknak, és 150!!! forint volt:


Végül két képkeretet is, fából, oválisat, hibátlant, üveg nélkül. Az egyetlen hibája talán a színe volt: sötétbarna, de ezen nem aggódtam, elképzeltem őket fehéren, megcsiszolva itt-ott... Máris beleillett a koncepciómba mindkettő.:) A két keret 500 forintba került... Sajnos megint nem készült előtte-kép, de mutatom, milyenek lettek a kicsikék Húsvétra.

A bejárati ajtón díszelgő csibés "koszorú":



És a vitrines szekrény dísze, két változatban (még nem tudok dönteni...):



Szerintetek melyik a jobb?

2013. március 22., péntek

Mici

Tegnap este elvitte az új gazdája Mici cicát. Feltettem ide-oda gazdit keresve, és kb harmincan jelentkeztek érte két hét alatt... Azt hiszem, sikerült nagyon jó képpel meghirdetnem őt... Ez volt az:


Hosszú mese az, hogy miért is nem maradt végül nálunk. 
Már eredetileg is létszámon felül érkezett hozzánk tavaly augusztus végén, hiszen ott volt Cijj cica, és akkor még Jen, panellakásban. A kisfiam barátai találták őt egy lépcső alatti üregbe húzódva a szemben lévő háznál, étlen-szomjan, olyan két-három hónapos korában. Akkor már több napja hallottuk, hogy valahol sír egy cica, de nem sikerült megtalálnunk... Iszonyatos állapotban volt, csomókban hullott a gyönyörű vörös bundája, nagyon-nagyon sovány volt és mindentől félt. 
Jennel nagyon jól kijött, hízelgett neki, a kislány pedig jól viselte a közelségét. Aztán mikor Mancsi hozzánk került, vele még nagyobb lett a haverság. Már az első találkozásukkor odaszaladt a kutyához, a lábához dőlt, bújt hozzá és dorombolt.
Szépen rendbe jött, talpraesett, kiegyensúlyozott kislány lett, aki igen féltékeny volt a másik kettőre. Ez adta meg a végső lökést a gazdikereséshez, ami már a második próbálkozás volt: az elsőnél Barni olyan hisztit csapott, amikor valaki el akarta vinni, hogy végül letettünk a dologról... Most belátta, hogy sok ez nekünk is, Pici Micinek is, így meghirdettük újra. 
Tudtam, hogy olyan gazdát szeretnék neki, ahol igazi egyeduralkodó lehet, vagy legalábbis nem kell két konkurenssel számolnia. Ráadásul csak lakásba mehet, esetleg kijárással, mert nagyon barátságos, emberhez-kutyához odamegy hízelegni, így valószínűleg kinti cicaként nem lenne hosszú élete...
A második gazdajelölt bizonyult végül ideálisnak: kedves, értelmes lány, egy 11 éves kislánnyal, aki remegve várta, hogy Mici az övé lehessen, miután meghalt a 10 hónapos, imádott cicája. És megért nekik annyit ez a törpe dorombológép, hogy eljöjjenek érte Pestről Pécsre...

Arról akartam most írni, amit ennek kapcsán érzek... Barni este megint nagyon sírt, de a furcsa az, hogy pityeregtem én is... Olyan ambivalens érzés ez: tudja az ember, hogy jó lesz a cicának, boldog egy kicsi lány, egyszerűbb lesz nekünk, happy end, ugye? Mégis üres a lakás. Senki sem rohan, hogy a kanapé támlájáról ágaskodva segítsen nekem reggel felhúzni a redőnyt. Senki sem vár az ajtóban nyávogva, amikor reggel Mancsival felérünk a sétából. Senki sem püföli Cilát szigorúan reggeli előtt, amikor még hagyja magát, és hajlandó játszani. Senki sem bújik Mancsi lábához dorombolva, nem dörgöli a kicsi fejét a mellkasához teljes bizalommal, nem ütögeti a folyton csóváló farkát játékosan. Hiányzik egy kis karamellaszínű szempár, pihepuha, jó illatú bunda, a folyamatos dünnyögés egész nap, az éjszakai lábamhoz bújás. Mert egy dolog az ember esze, és másik dolog a szíve...

Légy nagyon boldog a saját, csak-a-tiéd-gazdáiddal, kicsi Mici!


Azért jobb lesz majd idővel nekünk is, ugye?

2013. március 17., vasárnap

Húsvéti koszorú


Már nagyon rég eltettem a Pinteresten ezt az ötletet. Biztos voltam benne, hogy valamikor megvalósítom majd.


Az eredeti ötletnél jelezve van a használt fonal neve is, és mivel beleszerettem a színébe, így nem volt kérdés, hogy valahonnan szereznem kell ilyet: Fun Fur a fonal neve, és Lime green a színe. 

Az e-bay-en találtam egy amerikai lányt, akinek éppen egy gombolyag volt belőle, és azt el is küldte nekem vállalható áron. Tényleg, megfigyeltétek, hogy az e-bay-en némelyik USA-beli eladó olyan postaköltséget ad meg, hogy borzalom? Pl. fél kiló candy corn postaköltsége 7000 forint? Vagy a Peeps-ek, amiknek alig van súlya, szintén ennyiért... Nem is értem, komolyan. Mindegy, szóval a fonal postával együtt 8 dollárba került, amit korrektnek találtam. 

Megérkezett, és szerelem volt!:) Még aznap este feltekertem a koszorúalapra, és simogattuk egyfolytában, olyan bársonyos, és olyan üde, mint a tavaszi rét.:)



Aztán jött Barni szülinapi bulija, és hirtelen ötlettől vezérelve erre az alapra tettem az ajtókoszorúhoz kitalált elemeket. Nem bántam meg, úgy is tetszett, de tudtam, hogy az igazi debütálás még hátravan.:D

Virágot szerettem volna rá, de nem csak azt. Az eredeti elképzelésem egy kis csokinyuszi volt (ne ijedjetek meg, csak ál-csokinyuszi:)), de az túl nehéznek bizonyult. Ekkor kerültek bevetésre a kiscsirkék. Tavaly egy egész doboznyit vettem belőlük, és most mindenhol ők leskelődnek a lakásban: kandallópárkányon, polcon, gyertya mögül. A mélysárga, tavaszi színük miatt közülük került néhány a koszorúra. Virágból margarétát szerettem volna, hosszú fehér szirmokkal, sárga középpel, de győzött a lustaság: ilyen virágos mintalyukásztóm volt, és nem álltam neki vagdosni, még a géppel sem. A virágokat színes fejű gombostűkkel szúrkáltam a helyükre.

Végül az eredeti ötlet mintájára rajzoltam-vágtam egy zászlócskát is, amit fogpiszkálóra ragasztottam és a koszorúalapba szúrtam.


Eredetileg a bejárati ajtóra szántam, de annyira imádom, hogy muszáj volt benn tartanom: a kandalló felett lévő koszorú helyére került.

Azért ne féljetek, az ajtóra is készült valami... A következő bejegyzésben mutatom.:D

2013. március 12., kedd

Kutyás 10. szülinap

És akkor jöjjön a buli!:)


 A bejárati ajtóra felkerült az a koszorú, amit tavaszi/húsvéti dekorációnak szánok (később írok majd róla), egy kicsit átöltöztetve. Néhány kutyatappancsot is felragasztottunk, a Silhouette-tel vágtam ki őket fehér vinylből.
A fotók sajnos megint telefonnal készültek, ezért ilyen a minőségük.:(



Az előző bejegyzésben már mutattam a háttérről fázisfotót: natúr papírra került a kutyaház, filccel felskiccelve, kifestve. A csontot hullámkartonból vágtam ki, a betűk vinylből készültek:


Hullámkartonból barkácsoltam a tűzcsapot is:


Az asztalra natúr papírt terítettünk, és mindennek kijelöltük a helyét vastag fekete filccel:


A torta a szokásos csokis-túrós-mascarponés mennyország volt, ahogy tavaly is, Csokiparánytól:


 Két kerek tortalapot sütöttem, kihűlés után egymásra tettem őket, kicsit megfaragtam, hogy tál formájuk legyen, majd lapokra vágtam, megtöltöttem és bevontam a külső részt is krémmel. Az egészet beborítottam a vékonyra nyújtott, színezett pillecukor-fondanttal, bonyolultabb lett volna csak a külsejére tenni, és féltem, hogy esetleg lecsúszik... Végül egy kört vágtam a fondantba felül, és kikanalaztam egy adag tésztát. Ebbe a "lyukba" került a csokis mazsola. Nagy siker volt!:)


A cukrossüti-jutalomfalatból rengeteg fogyott, azt hittem, a nyakunkon marad egy csomó, de nem...



Készült csokipuding, "elásott" csontokkal:


Teniszlabda tortagolyók, amikről végül lespóroltam a díszítést:


Az itatótálak (:)):


A hot dog kihagyhatatlan poén volt, ezt nem fotóztam végül:


 Készült most is hazavihető apróság, a csontokból pakoltam mindenkinek egy kis vicces kártyával (ehhez lesz majd nyomtatható verzió, hogy esetleg felhasználhassátok):



  Elfáradtam.:) Halloween-ig pihenek, azt hiszem.:) 

2013. március 11., hétfő

Barni 10!

Mintha csak tegnap lett volna, amikor először a karomba vettem, és máris tíz éves lett... Úgy rohan az idő... És milyen jó volna megállítani, néha, csak egy kis időre!:)

A buli "Best in show"-ja, aki nálam, mint máskor is, mindent vitt:



Csak egy kis ízelítő...

... amíg rendbe rakom a képeket (ami nagy feladat, mert fény, az semmi nem volt) és megírom a kutyás szülinapos bejegyzést.:)

Készülőben a háttér az asztal fölé:


2013. március 6., szerda

Húsvéti kandallópárkány - 2013.

Színekre van szükségem. Napsütésre... Mivel a napsütés mennyisége nem rajtam múlik, kapom, ami jut, valamit ki kellett találnom... És ekkor akadt a kezembe a csokor aranyvessző. Ez volt az a pont, amikor már tudtam, hogy lekerül a Bálint-napi dekor, mert a lelkemnek tavaszi, húsvéti színek kellenek.:)






Linking to:

Visit thecsiproject.com




2013. március 5., kedd

Ládafia

A karácsonyfa-talpas bejegyzésben említettem, hogy tavaly jól átalakítottam egy zöldségesládát, és csodálkoztam, hogy nem mutattam még... Most mutatom.:)


Húsvéti témájú tároló lett belőle, most éppen mindenféle dekoros kütyüt tartok benne. Szeretem.:)