Cijj széééép.:)

Családtagok ők is... és a Karácsony...

Így töltöttük az Ünnepet: Cila betegen, Jen vidáman.

Ősz a teraszomon és ovis alkotások.:)

Az ovi, ahová Barnim jár, harminc éves lett. Ebből az alkalomból egész héten rendezvények voltak, vetélkedők, rendőr bácsi, alkotónap, egészségnap... Ezeket a műveket készítette a fiam zöldségekből.:) Nekünk tetszik, nekem különösen a zsiráf! Őurasága és a sanyarú macskasors....:) Őszi hangulat a teraszon: Vettem kártyaolvasót!:D

Hurrá, nyaral(t)unk!:)

Elmaradtam, nagyon. Most került csak sor arra, hogy feltegyem a nyaralós képeinket, én lusta, lusta... Mindegy, jobb későn, mint soha, nem igaz?;) Tihanyban voltunk. Keresztlányom, Petra, és Barni nagyon rákészültek az úszásra... ... ám végül beszorultunk a panzió kertjébe, ahová kiszaladhattunk, ha egy-egy fél órára kisütött a nap... Jen kutya velünk nyaralt, sőőőőt, még úszott is a Belső-tóban... .. míg Ciccnek sajnos itthon kellett maradnia, bár nemigen bánta. A teraszon bulizgatott.:) Azért jó volt ám, csak a két kölyök folyton kétfelé ment, kétfelé akart mindent, és nyugalom nem volt... Kislükék.

Csak pár kép összevissza...

Pillanatkép a versenyről (NYERTÜNK!!!:)) Voltak intimebb pillanatok is...;) S énekeltünk is: "Ja jubju Tyereskováááááá Ja jubju igyi szuda! Levél a távolból, Szeretlek mindenhol!":):):) Az egész mű itt hallható/látható: http://www.youtube.com/watch?v=cdb-AAJg5SU Imádom!

Barni vagány:) Farsang az oviban: Mi ketten: Cijjma (Barni fotózta ám!)

Valaki érkezett...:)

Hogy ki a jövevény?:) Hosszú történet, bár csak ma reggel kezdődött... Barni nagyon régen nyúz egy cicáért. Eddig ellenálltam. De azért ott motoszkált bennem, nem is volna rossz... Ma reggel fél nyolc előtt kopogtak. A szomszéd néni állt az ajtóban, akivel együtt kutyázunk, sokat vigyáz Barnira, és ő is olyan állatbolond, mint én. Azt mondta, egy kiscica sír az egyik kocsi alatt, menjek, segítsek... Lerohantunk, kiderült, a cica a kocsi motorterébe szorult. Iszonyú kimerült lehetett már, de nagyon kétségbeesetten virnyákolt. Nos, vasárnap reggel fél nyolc tájt nem egyszerű kideríteni, kié az autó... Végül sikerült. Egy négy hetes-forma kis cirmos fiúcska volt az önkényes kocsifoglaló... Hát, elgondolkodtam. De a hölgy, akié a kocsi volt, azt mondta, ő elviszi az anyukájához, most halt meg a cicája, örülni fog neki, jó sora lesz a kicsinek... Odaadtam. Hazajöttem, ahol is Barni sírva követelte a cicát... Egy szó, mnt száz, elmentünk a hirhedt pécsi vásárba macskáért.:) Egy kis feketébe belezúgott a fiam, hazahoztuk a kutya, deguk, halak mellé, bevásároltunk neki, s most a vadonatúj macskaház tetején szunyál.:))) A kis dög tudja, kinek köszönheti, hogy betehette a fenekét a tutiba: odavan a gyerekért, s az is érte.:D Bár sokáig nem jelentkeztem, azért készült ez-az.;) Ez pl csak úgy: Tovább készültem Halloweenre: Ez a kis valami egy ollótartó lesz, ha végre rászánom majd magam a varrógép előkotrására: Apróságok: Szép estét!:)