Bálint-napi dekoráció - 2012.

Még nem végleges. Még csak próbálkozom, ide-oda pakolom a tárgyakat. Azokat a tárgyakat, amikről tudom, hogy a részei lesznek. Mindig így működik. Előbb-utóbb minden alkotóelem megtalálja a helyét, hátradőlök, és elönt az érzés: EZ AZ! Még nem érzem... Bizonyos elemei nagyon tetszenek, ettől függetlenül. Majd meglátjuk.

A kandallópárkány:

Letisztultságra vágyom, világosságra. Ez látszik a képen is. Hol van már a Karácsony, a kis apróságok hadával, a gazdag díszítéssel...

A tévé feletti polc is új ruhát kapott:

 A Karácsony előtt táblafestékkel festett lécre aktuális felirat került:

Szeretem, mert eltakarja a polcon mögötte lévő nem túl dekoratív apróságokat.

Tavaly készült Barni ujjlenyomatával egy halom szívecske, amit ajándékkísérőként használtunk. Most megtaláltam a maradékot, girland készült belőle a krétatáblára. (Azért jobb lett volna, ha odafigyelek, és rendesen letörlöm róla az előző feliratot... Most már mindegy.)

Hosszas tanakodás után ide került a kedvencem:

Egy bádog tál az alapja, ami nagyon megtetszett, mikor megláttam az üzletben, de miután hazahoztam, valahogy nem találtam a helyét. Azt hiszem, most megvan. Cupido tapsikolhat.:)

A futtatón, ahová Mancsival járunk minden délután, sok nyírfa nő. Nem is futtató ez igazán, hanem egy fás rét, három percre tőlünk. Itt találkozunk a haverokkal, akikkel hatalmasakat lehet hancúrozni, akikkel megtanultunk labdázni, és akikkel minden nap a hátunk közepéig sárosak leszünk.:) Komolyan, nem csak a kutya, hanem én is, rendszeresen mancsnyomok vannak még a vállamon is.:))) Nem baj, legalább használom végre a lila gumicsizmámat.:) Nem is ez a lényeg, hanem hogy egyik nap találtunk egy letört nyírfaágat, amit persze haza kellett hoznom. Ennek egyik ágából lett Cupido nyila. Maradt egy egyenes, hosszú ágrész, amit talán a kandalló fölé teszek majd, mint egy karnist, és szív-füzéreket lógatok le róla. Vagy nem, mert így marad az egész. Nem akarom túldíszíteni! De úgy hívogat az az ág...:) A legvastagabb része olyan hét centi átmérőjű, abból mécsestartókat szeretnék. Kell vennem egy  körkivágó-izét, a fúrógépre. Fogalmam sincs, mi a neve valójában, de ugye tudjátok, mire gondolok?:)

Talán már írtam régebben, hogy mi szeretjük a Bálint-napot. Nem a "viszek egy szál vörös rózsát a páromnak, mer' muszáj"-napot, hanem a "meglepem a barátaimat, szeretteimet valami aprósággal"-napot. Barni minden évben visz a barátainak egy apró figyelmességet, amit igyekszünk vicces köntösbe csomagolni. Így készült múlt évben a szuperhős-nyalóka. Idén is tervezünk ilyesmit, de még formálódik a kép.:) A lakásban is szeretem ilyenkor a szíveket, feliratokat, színeket. 

Igen, szerintem ezt meg kellene tanulnunk az amerikaiaktól: mindig találni okot az ünneplésre, az együttlétre. Optimistán, örömmel amiatt, ami van, nem búsongva afelett, ami nincs. Tudom, nehéz... De jobbá tenné az életünket.

Linking to:

Whipperberry



Jennifer Rizzo