2013. január 16., szerda

Vízkeresztkor...

.. leszedtük a karácsonyi dekorációt. Fájt érte a szívem, mert amellett, hogy ez volt az első kandallós Karácsonyunk, és odavoltam a fa mellett bekapcsolt láng illúziójának látványáért, évek óta most tetszett legjobban a fa. 


Mindig a hagyományos piros-zöld-arany színvilág jelentette nálunk az Ünnepet, bár tavaly már volt egy kis kék is, ami feldobta. Idén pedig, feladva a tradíciót, ami már nem tett boldoggá, új színt választottam, a fehéret. Mi mást?:) Fehér csillagokat, fényes üveggömböket, aprólékosan kidolgozott, fehér szakállú diótörőket, és hozzá jégkék pamacsokat, glitteres szarvasokat akasztottunk a fára, megkoronáztuk a régi kockás textilszívecskékkel, és betekertük kék selyemszalaggal. Felkerült néhány olyan üvegdísz is, ami nem illett teljesen a képbe, de nagyon szeretjük, így kegyelmet kapott, ilyen például Barni üveg rakétája.


Aztán eljött a január, és vele a sürgető érzés, hogy kezdjünk tiszta lappal, fehérrel és renddel. 
A kandallópárkányt szinte azonnal lecseréltem, így készült el a téli erdőről mesélő összeállítás, őzikével, korcsolyacipővel, nyírfakéreg borítású mécsesekkel és ezüstös fenyőfákkal. És az álom-órával, amit nagyon nehezemre fog esni valaha is levenni onnan.:) 


A Vízkeresztet még meg tudtam várni, aztán elpakoltuk a fát is.



Az új téma pedig a Bálint-nap.:) A dekoráció letisztultabb, egyszerűbb lesz, most erre vágyom. Majd jövök!

1 megjegyzés:

  1. Irigykedem erre a kandallóra (no és a párkányra!) olyan hangulatos!

    VálaszTörlés