Depi...

Mostanában nem vagyok vmi jó passzban... Semmi sem sikerül, semmi sem stimmel. Tegnap volt az iskolai szecskaavató. Nem volt sok kedvem, de elgondolkodtam, s arra jutottam, pont jó lesz a délután arra, hogy kicsit Kati barátnőmmel legyek. Tehát az volt a terv, hogy dél körül átbuszozok Bólyra, majd vissza az avatóra. Azt nem tudom megmagyarázni, miért nem kocsival mentem... De ez olyan megfelelő ötletnek látszott. Aztán reggel bejött Tamás a suliba, s elmondta, jön a bálba ő is, Petra is, Andris is. Így már jobb kedvvel gondoltam az estére. De azért nem ilyen egyszerű minden. Tamás is azzal a busszal jött, amivel én, s természetesen el kellett menni hozzájuk. Anyukájának (aki egy tündér, azt hiszem, nem mondtam még...) fájt a foga, s különben is, ez úgy szokott zajlani, hogy: "Otthon van anyám, gyere már el adni neki egy puszit!":) S megyek. Most is... Aztán jött Kati is, de megharagudott. S azt mondta, mindenki fontosabb, mint ő. Pedig ez nem igaz... Tamás azt is kitalálta, hogy az eredetileg tervezett öt órás busz helyett menjünk vissza a fél négyessel, és találkozzunk Andrisékkal az Átriumban. Ez az iskola melletti csehó. Ott voltunk fél hatig, megismertem pár új embert, ittam két baracklevet és Gábor felvett, mentünk a szecskaavatóra. Megbeszéltük, mikor Tamásék jönnek a bálba, rámcsörögnek. Vacakul éreztem magam a rendezvényen. Percről percre vacakabbul, de hogy miért, azt nem tudom. Végigálltam a másfél órás műsort, és a lábam is fájt. Hülye magas sarkú cipő! S mivel nem hívtak nyolcig, gondoltam, elfelejtettek. Ottfelejtettek. S elindultam a nyolc huszas buszhoz. Nem is szóltam nekik... Majd' megfagytam, de úgy kell nekem. Még jó, hogy a buszmegállóban dideregve találkoztam Noémivel és Danival, ők pedig olyan aranyosak voltak, hogy együtt dideegtek velem, míg jött a busz. Felszálltam, s öt perc után csörgött a telefonom. Tamás. Hogy indulnak. Csend. Következő kérdés: Ugye, te nem a buszon vagy???? De. Ott. Szó nélkül leléptem. Mindenkit megbántottam. Tök jó. No, Kati is haragszik, tudom. De majd kiengesztelem. Remélem. S a többieket is. Ha szóbaállnak velem. Jó kis este volt... Aztán olvasom ezt: "Három héttel ezelőtt eltűnt Szombathelyen, Binder Anikó tenyészetéből, két svájci fehér juhászkutya, egy 10 hónapos Lepke nevű szuka és egy 1,5 éves Akela nevű kan. A kislány tetemét egy héttel később megtalálták a Kisunyomi Dűlő és a Jáki erdő határában, szétlőtt lábbal és gerinccel. Brutális módon kivégezték! A fiú kutyáról annyit tudunk, hogy néhány nappal az eltűnése után a réten dolgozó emberek látták őt is meglőve, de megfogni nem tudták. A kan különös ismertető jele, hogy mindkét melső lábán le volt borotválva a szőr, mert eltűnése előtt egy kullancsfertőzés miatt vérátömlesztést kapott. Ha bárki bármit tud a kutyusról, kérjük jelezze nekünk! Dallos Júlia 06/30/9990445 Binder Anikó 06/30/3879251 Szabó Zsuzsa 06/70/3819090" Hát, elegem van az emberiségből. A vadászokat pedig gyűlölöm! Mit ártott neki az a kölyökkutya? Rosszul vagyok az egésztől.:( Szerencsétlen kutyák... Olvastam egyszer valahol, hogy a szadisták azért szeretnek éppen kutyát kínozni, mert ők nemesek, védtelenek és jók. Így van. Könnyű prédák. Nem érdemeljük meg őket.