Kincseim...

Most kettőt mutatok be nektek, két kincset.:) Az egyik a kisfiam, a másik a kutyám. Barni manóm (a családnak ő csak Nyunyó) négy múlt, s azt kell mondanom, nagyon-nagyon vásott gyerek. Szófogadatlan, de imádnivaló.:) Okos, ügyes, ezt néha bánom is, mert így pl. remekül kitalálja, hogyan kellene mászni az ablakba, s ezt a tervét később az ügyesség mián meg is valósítja szépen. Anyja meg szívszélhűdést kap.:o Itt a fotón is épp bohóckodik!:D Másik képen Jen kutyám ücsörög, aki egy tündérke. Mindenkit szeret, mindent vidáman fogad, nincs olyan dolog, ami őt kizökkentené a jókedvéből, optimizmusából. Igaz a mondás: kutya nélkül lehet élni, de minek?:) Most is itt szuszog félig a lábamon fekve... Ma délután autóztam kicsit valakivel. Elmentünk Zombára, a mediterrán kertészetbe. Annyi csodát....:-O Vettem egy szépséget, illatos jázmint. Most az erkélyen keresi a helyét, mert persze beleszeretős alapon vásároltam, nem megfontolóson.:) Jól éreztem magam ma, kellemes volt a beszélgetés, jó volt vezetni a "nagypözsót". Holnap évzáró...