Ő az, akiért tenni kell...

A KUTYA, akit gazdái "ottfelejtettek", amikor elköltöztek, még csak nem is szóltak senkinek, hogy lássák el őt. Közel egy évig minden áldott nap ült a ház előtt és várta őket haza... A KUTYA, aki méteres láncon tengette életét, majd az első hidegek alkalmával halálra fagyott... A KUTYA, aki kölyökként halott, elütött testvérkéjét őrizte egy napon át - mert soha senki nem kívánta őket a világra, soha senki nem foglalkozott velük... A KUTYA, akit meguntak, akit egyszerűbb volt kirakni, mint az életet úgy alakítani, hogy neki is helye legyen benne; aki beteg lett és akkor már nem értékes, sőt, pénzbe kerül - noha idős már és egy életet leszolgált gazdái mellett; A KUTYA, akit kölyökként senki nem akart a világon tudni, de egyszerűbb megszabadulni tőle, mint felelősen megelőzni a világrajöttét; A KUTYA, akire nem vigyáztak és amint kiderült, hogy vemhes, mennie kellett.. A KUTYA, aki a sintértelepen egy ketrecbe zárva remegve várja, hogy megmentsék... A KUTYA, akit soha senki nem keres, aki megbújik a padok alatt, a kennel sarkában, aki az elszenvedett csalódások, fájdalmak után már nem bízik senkiben, nem próbálja felhívni magára a figyelmet, így senki nem veszi észre valójában milyen jó kutya és menhelyen éli le az egész életét, ha ez életnek nevezhető... A KUTYA, akit őrjöngő fenevadként hoznak ki az ápolók, de amint a szemébe nézel, ahogy beszélni kezdesz hozzá és elmondod neki, hogy segíteni akarsz, minden fájdalma, eddigi sérelme, félelme után is tudja azt mondani, hogy "bántottak, becsaptak, éheztettek, vertek, elkergettek, fáztam, kóboroltam, régen nem kaptam jó szót DE megint, újra hiszek neked, az EMBERNEK, megbízom benned, gyere, menjünk, ülök itt szépen melletted, ha megengeded, még meg is nyalogatom a kezed..." A KUTYA, aki nem nyer díjakat, nem szép a sznob közízlés szerint, akit soha, senki semmire nem tanít és csodálkoznak az emberek, hogy neveletlen, hogy nem tudja az együttélés szabályait és egyszerűbb megszabadulni tőle és beszerezni az újat; aki keverék, akit soha senki nem akart, aki mindenre képes lenne az emberért, de soha nem kapja meg az esélyt, hogy ezt bebizonyítsa. A KUTYA, aki ma, a XXI. században Magyarországon ebben a pillanatban is többtízezred magával kóborol, szenved sintértelepen, menhelyen, láncon és akiért soha, senki nem ejt könnycseppet sem... Csillártól. Sírtam.