Történetek...

Ez most egy személyesebb tárgyú bejegyzés lesz, Lányok! Sok-sok dolog történt, mióta nem írtam. Először is, 21-én bementem rendelésre az endokrinológiára (aki ismer, tudja, hogy pajzsmirigy-bajom van), ahonnan is nem engedtek haza. 28-án délutánig ott dekkoltam, ami nagyon megviselt. Thyreotoxicus crisis-t állapítottak meg nálam, mely a túlműködő, elhanyagolt pajzsmirigyből ered, az áramló hormonok megmérgezik a szervezetet. Összevissza vert a szívem, egekben volt a vérnyomásom. Október 18-án be kell feküdnöm a sebészetre, két napra rá műtét vár… Csakhogy az idén nem akarnak dolgozni engedni. A tanítás pedig olyan munka, ahol nem könnyű a helyettesítést megoldani….:( Ezen rágódom azóta is… Nem tudom, mit tegyek. S igaz, bajban ismerszik meg, ki az, aki igazán szeret. Nagyon vacakul voltam, üresnek, céltalannak éreztem magam. Küldtem egy sms-t annak a fiúnak, akiről már szólt egy bejegyzésem, és akiről azóta sem tudtam (persze, hisz azt mondtam neki, soha többé ne hívjon…). Ő felhívott (külföldön dolgozik), és olyan, de olyan édes volt!:))) Szeretne itt lenni velem, hogy kitartsak, ne adjam fel. Félt, nagyon. Csak azt mondogatta: „te lány…” és ez az ő szájából úgy hangzik, hogy „A” lány.;))) És, azt mondta, hogy ha meg merek halni, ő majd jól agyoncsap!:DDD A beszélgetés végén már nevettem, pedig az elején sírtam… Hiányzik. De nem szeretném magam a tükörben arcul köpni. És ő sem. Vmi varázslót emlegetett, ismerek-e olyat…? De az idő kereke csak előre forog..:(