2008. február 19., kedd
Tegnap éjszakai párbeszéd..:(
...
- Azt hiszem, már nem fogok tudni sosem bízni benned.
- Akkor ne bízz.
- Én gyereket akartam tőled. Feleségül akartalak venni.
- Jah...
- Eltelefonáltam többszázezer forintot. Szerinted miért?
- Nem tudom.
- Dehogynem.
- Mindegy.
- Én ezt nem tudom csinálni.
- Tudom.
- Nem tudom, mi legyen...
- Ne hívj többet. Soha többet.
- Rendben. Megígérem. Ezért töröltem ki a telefonomból a számodat. Pech, hogy tudom kívülről. Vagyis ez nem igaz, mert megint félretárcsáztam, és felhívtam az idős nénit. Azt kérdezte, a múltkor is én voltam-e. Mondtam, hát iiigen. Aztán eszembe jutott a jó szám...
- Menj.
- Menjek?
- Menj.
- Rendben. Ne sírj. Óvatosan vezess. Légyszi ne csinálj hülyeséget...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
:(((((((((((((
VálaszTörlésNekem erről ez jutott az eszembe. Persze... mindig ez jut az eszembe az ilyenekről. :)
VálaszTörlésSzakítottunk.
Te véresre csókoltad a számat
és lihegve kértél, hogy maradjak.
Nem maradok.
Menj be szépen, én meg elindulok
a mérföldkövek között a sárban.
Mit nézel?
A hófehér éjek után ugy-e
könnyező, foltos olvadás szakadt.
Hallod?
A vézna fákban a nyarat
siratják most korhadt, téli szentek.
Ne sírj.
A könnytől csúnya lesz a szemed
és nem bírom folytatni, ha könnyezel.
Hallod-e?
Szél szánkázik zúgva a dombokon
és itt te előtted fodros a sár.
Megértettél?
Sár. Sár és Gyűlölet van az alján
minden csillogó, nagy szerelemnek.
Most menj.
Érzem, hogy imádlak és gyűlöllek
és ezért most itthagylak az úton.
Kedvesem.
Nagyon, nagyon szerettelek és hogyha
találkozunk, talán újra kezdem.
Menj már.
Sok szerelmes éjszakán égették
VálaszTörléstested dombjai az arcom bõrét
és sok éjszakán égette gyulladt
arcom a tested érzékeny bõrét...
akkor csak ez az izzás volt, ez a
sötét, nagy izzás és hogy messze vagy,
most fojtott illatát is érzem a
szerelmünknek...
jázmin illatuk volt az éjeknek,
a tested is jázmint lehelt, mint a
fehérvirágú bokrok, tavaszi
fülledt éjszakán...
de elmúlt, elmúltak a lihegõ
csókok, melyek párája most tudom,
hogy jázmint lehelt és hogyha késõbb
tavasszal érinteni akarom
a tested, vagy csókolni akarom
a szájad, csak egy fehér virágra
kell hajtanom emlékezõ fejem
és egy bokor illatát kell mélyre
szívnom és újra itt vagy és újra
megölelem fehér, dombos tested,
amelyen annyiszor pihent elfáradt,
szegény, ráejtett fejem...
:(((((((((((((
VálaszTörlés