Most komolyan...

Lányok, légyszi, mondjátok meg, bennem van a hiba? Sztori: ugye holnaphoz egy hétre műtenek, pénteken exanyósom elviszi Barnit Pestre magukhoz, hogy legyen egy kis nyugalmam kórházban, és műtét után. A volt férjem ma levonatozik, közlöm vele, reggel gyerek kicsit köhögött (tényleg csak kicsit!), elviszi, jó, vigyázzon rá. Jönnek vissza, gyereken a póló felett a zipes kardigán fordítva. Tehát levette róla. Kint. Oké, jó idő volt, de OKTÓBER VAN, b+!!! És pólóban volt a gyerek, rövidujjúban. Nagyon ideges vagyok. Ez az ember lassan negyven éves, és egy hangyának több esze van, és több empátiája, mint neki. Barni azóta is görcsösen köhög, fuldoklik. Homeobogyót kapott, estére bekenem a mellkasát mentolos kencével, és kapott teát, de szétrobbanok! Ha beteg a gyerek, hogy megyek kórházba? Nem tudom elvinni oviba, pedig holnap az endokrin szakrendelőben van jelenésem. Takarítanom kell, mosnom, hogy rendben legyen a lakás, ha hazajövök, hogy a gyereket össze tudjam csomagolni... Most majd nem alszom éjjel, mert Barnira vigyázok, Panadolozom, teáztatom... Nehogy nyugodt legyek, az ilyen ember nem érdemli meg a levegőt, komolyan! Elegem van! Francba!