2008. szeptember 8., hétfő

Ő az...

Zorántól.

'Ő az, kit pont ilyennek láttam,
Mikor izgatottan vártam,
Hogy csak ő jöhet...
Ő az, s mit önmagamról hittem,
Mindent félre kellett tennem,
Ez már az új szerep

Változom, hogy megfejtsem őt...
Bámulom, s lelkembe lát...
Hallgatom a jövőidőt,
Hogy merre visz tovább..

Ő az, kit kézen kéne fognom,
S lehet akármennyi gondom,
Sohasem bántanám,
Ő az, nem segít az emlék,
Mikor feladja a leckét,
S meg kéne oldanom...

Érte van feljebb a hangom,
Érte van, ha nehéz velem...
Érte van, ha nyújtózva tartom
A mércét mindig fenn...

Látod, ő az, ki megtanított arra,
Hogy a sorban első nem vagyok.
Látod, ő az, aki rám is hallgat néha,
És ha hallgat, aggódhatok...

Ő az, tudom, tisztára az apja,
De a szeme és a hangja,
Azt mondják, én vagyok...
Ő az, aki megtanul majd mindent,
Ami nekem soha nem ment,
Őbenne bízhatok...

Nélküle csend volt a házban,
Nélküle túl nagy a csend...
Nélküle mindent megtaláltam,
De mért is kell a rend..?

Látod, ő az, eszembe jut róla
Néhány régi, veszélyes kölyök...
Látod ő az, fogalmam sincs róla,
Hogy is kéne őriznem őt..?

Látod, ő az, még ölbe vettem tegnap,
Sokszor mondta, mindig így lesz majd...
Látod ő az, kinek szép lesz majd az a holnap,
S ott a dalban így is marad...

Ő az, s tudom, elválunk majd egy nap,
Hm, csak mosolyogni tudjak,
Amikor elköszön...'

Barninak.:)

2 megjegyzés: