Maja

Történt egy s más, mióta nem írtam. Volt egy kutyám, akit a pécsi vásárban vettem, egy mocskos, utolsó szaporítótól. Három éves, négyszer ellett. Az utolsó császáros volt... Kihasználták, majd, mikor már nem hajtott hasznot, nem kellett nekik. Azt mondta a nő, több kutyájuk van, ő a kedvencük. Kérdem, mi a neve? Háááát, az nincs neki. Büdös volt, koszos, félt, reszketett. Megvettem. Hazajött velem. Tanítottuk, hogy a kéz nem csak ütni tud, azt hiszem, tudja már. Jent kiutálta a boxából, de ha az ember felé nyúlt eleinte reszketett. A gyerekemet nyalta, ahol érte. Jöttek húgomék, láttam rajta, tetszik neki Maja. Néz, néz, kisfia, Ádi (1,5 éves) csak mosolyog, hugi közelít a férjéhez, sandán... Aztán megkérdezte, szeretné-e Kornél a kutyát.:) Elvitték. Szeretik. Kisfiú arcáról nem múlik a mosoly, s már a kutyalány is magabiztosabb... Máris új neve van: Málna. Illik hozzá. Kisangyal.