Elméláztam...

...dolgokon. Hogy miért lettek úgy, ahogy. Miért nem lettek másként...? Miért nem úgy, ahogyan először szerettem volna? Miért voltam nagyon-nagyon szeszélyes? S akkor, ha úgy történt volna, most jobb volna? Boldogabb volnék? Egy kedves pasi azt mondta a múltkor, nagyon stabil vagyok. Annak lát. S ez így is van.:) De mégis, ott a kisördög: hogy lett volna akkor? Az ember, ahogy öregszik, változik sokat. Fásultabb is lettem, türelmetlenebb, bizonyos szempontból mégis toleránsabb. Már nem rohanok fejjel a falnak, mint régen. Legalábbis nem mindig.:) Lehet, hogy nagyot fog változni az életem. Ha a skála "másik" végét választjuk... De lehet, hogy nem azt. Kár előreszaladnunk ennyire. Minden nagyon bonyolult, mégis, azt mondta nekem ma valaki, hogy semmi sem lehetetlen. Minden megoldható, ha akarjuk. Nem tudom... Igazából azt sem, mit akarok... No. Ébresztőőőőő! Próbálok a földön maradni.:) Holnap padlólapozunk. Délelőtt Attila írt, hogy Tamással ráérnének, így holnap Bóly felé kanyarodom, és elhozom őket. Bepakoltam az erkélyről azt a temérdek növényt, hát, elfáradtam. Lekentem alapozóval, de persze most esik az eső... Szemerkél. Elszaladtam a Bau..xba csempevágóért, mert a fiúk azt nem tudtak szerezni. Azt hiszem, most már minden megvan, csak ők hiányoznak.:))) Vettem nekik sört is. S valami kaját is kapnak. Ha meglesz a lapozás, gyönyörű lesz az erkély, s akkor olyan "befejezettnek" fogom érezni a lakást, azt hiszem. A konyhabútor is olyan szép... Majd azt is fotózom.:) Barnit reggel beviszem Szekcsőre Kati barátnőmékhez. Aztán megyek az iskolába, folytatni a könyvtár leltárt. Még mindig nincs meg, de már látszik a vége. Mikor Tamást és Attilát hazaviszem estefelé, bemegyek Barniért. Kati kisfia, Máté olyan aranyos!:) A fejébe vette, hogy neki Barni a tesója.:))) S erről nem lehet lebeszélni... Varrogattam ma is a terítőmet, lassan majd fotózom is. Nézegettem francia hímzős blogokat. Kis jelentéktelen mintákból gyönyörűeket varázsolnak. Ámuldoztam...