2009. február 20., péntek

Rózsák...

Az én nagyapám aranykezű (és aranyszívű) ember volt. Csodaszépen faragott, ha fa került a kezébe, abból mindig gyönyörűségek születtek. Több munkája is a lakásomat díszíti, de most a rózsáimat szeretném megmutatni nektek. Múlt héten láttam meg őket Mamikámnál, nem is értem, eddig hogy nem figyeltem fel rájuk. Gyönyörűek, rájuk csodálkoztam... Mamikám nálunk járt múlt vasárnap, és a táskájából két rózsaszár kandikált ki... Arany szívem. Észrevette, hogy beleszerettem a két virágba, és elhozta őket nekem. Azt mondta, neki emlék, de tudja, én meg fogom becsülni őket, és ha ő elmegy, nálam jó helyük lesz... Mindig ilyen butaságokat beszél, pedig amilyen ügyes, és elszánt, és jó, még sok-sok ideig nem megy ő sehová! Nagyon büszke vagyok rá, 84 évesen lejött bot nélkül a negyedik emeletről a tengernyi lépcsőn, és eljött hozzánk, bár fáj a műtét helye, és nehéz felállni, ha sokat ül... De Ő nem ül sokat. Palacsintát süt nekünk, sürög-forog. Elképesztő ereje van, nem is tudom, hogyan fér ennyi erő a törékeny testébe. De nagyon boldog vagyok, hogy rendbe jött. Nagyon.:)

3 megjegyzés:

  1. Nagyon szépek a rózsák.... és nagyikád... rá nem lehet szavakat találni

    VálaszTörlés