Csillártól kölcsönöztem....

Pokol és Menny "Mendegélt az úton egy ember, a lova meg a kutyája. Egyszer egy hatalmas vihar kerekedett, és mellettük belecsapott egy fába a villám. Mindhárman meghaltak. De az ember nem vette észre, hogy már elhagyta az élők világát, és tovább bandukolt a két állattal. Néha időbe telik, míg a halottak megszokják új helyzetüket... Nagyon hosszú volt az út, emelkedőn kellett menniük, a nap is erősen tűzött, csorgott róluk a verejték, és rettentő szomjasok voltak. Az egyik kanyarban végre észrevettek egy hatalmas márványkaput, amely egy arannyal kikövezett térre nyílt. A tér közepén egy kút állott, amelyből kristálytiszta víz csordogált. A kapuban egy férfi őrködött. A vándor odament hozzá, és megszólította: - Jó napot. - Jó napot - felelte az őr. - Miféle hely ez, hogy ilyen gyönyörű? - Ez itt a mennyország. - Milyen jó, hogy a mennyországba jutottunk! Nagyon szomjasak vagyunk... - Lépjen be nyugodtan, itt annyit ihat, amennyit csak akar. Az őr a kútra mutatott. - A lovam és a kiskutyám is szomjasak. - Nagyon sajnálom - mondta az őr. - Állatok nem léphetnek be ide. Az ember nagyon elkeseredett, mert rettenetesen kínozta a szomjúság, de nem akart egyedül inni. Megköszönte hát az őrnek, és továbbment. Megint sokat gyalogoltak fölfelé, és már teljesen ki voltak merülve, amikor megérkeztek egy másik helyre, amelynek egy ócska kapu volt a bejárata. Mögötte poros földút volt, kétoldalt fákkal. Az egyik fa árnyékában hevert egy férfi, az arcát eltakarta a kalapja, valószínűleg aludt. - Jó napot - köszöntötte a vándor. A férfi félretolta a kalapját, és biccentett. - Nagyon szomjasak vagyunk, én, a lovam és a kiskutyám. - Van ott egy forrás a kövek között - mondta a férfi, és megmutatta nekik a helyet. - Igyanak csak kedvükre. Az ember, a lova meg a kutyája odamentek a forráshoz, és sokáig ittak. Aztán az ember visszament a férfihoz, hogy köszönetet mondjon neki. - Jöjjenek csak nyugodtan, bármikor - felelte a férfi. - Egyébként hogy hívják ezt a helyet? - Mennyország. - Mennyország? Az nem lehet! A márványkapu őre azt mondta, hogy az ott a mennyország! - Az nem a mennyország. Az a pokol. A vándor megdöbbent. - Meg kellene tiltaniuk, hogy ők is ugyanezt a nevet használják! Ez a téves információ óriási zűrzavart okozhat! - Bizonyos szempontból viszont nagy szolgálatot tesznek nekünk. Ugyanis ott maradnak azok, akik képesek elhagyni a legjobb barátaikat...." Paulo Coelho - Az ördög és Prym kisasszony