2007. október 24., szerda

Buta reggel, buta gondolatok...

Ma hajnalban felnyüszögött Jen kutya. Levittem egy gyors sétára, majd visszafeküdtem, félájultan.... S olyan fájón-szépet álmodtam..! Hogyan lehetséges, hogy visszatekintve pontosan tudom, hol rontottam el a dolgaimat? Hogy lehet még mindig, tízenpár év után is ugyanarra a pasira gondolni? Akivel mindössze egy évet töltöttünk együtt? S a végét nagyon elrontottam? Hogy lehet vele álmodni, és úgy ébredni, hogy jó volt látni? Hiába vannak körülöttem, ők nem kellenek. Csak Ő kell. Mikor két éve azt mondta, kilenc év után: "Szerelmes vagyok beléd.", így egyszerűen, lecsupaszítva... S mikor négy hete, hajnalban, miközben a hülye buszra vártam, dudált mellettem kocsival, s intett, hol tud megállni... Odavánszorogtam, nem is tudom, hogy vitt a lábam... Azt kérdezte, fázom-e. Nem. Akkor miért remegek? Mire én kitaláltam a legostobább választ: tőled, te hülye.:) Mire ő mosolyogva: hiszen én nem bántalak, tudod... Jah. Nem. Csak én bántottam őt mindig. Akkor pedig, a kialakult helyzetben nem dönthetett jól. Már nem. Tudtam, ha marad, belehalok. Ha jön, akkor pedig nem fogom többre tartani a többinél... Hiszen ha elhagyja a gyermekét, olyan, mint bárki más... Én és a hülye elveim, ennyi... Azt kérte, mondjam, jöjjön el, s már csomagol is. Persze nem tudtam mondani... (Cs) Igyekezni fogok, hogy délután összehozzak egy értelmesebb bejegyzést, ígérem.:) Csak most nem vagyok jól... Egy álomtól.

7 megjegyzés:

  1. Ami nem lehet, az mindig értékesebb...

    VálaszTörlés
  2. Hiába tudjuk másodpercre pontosan melyik pillanatban és mit rontottunk el. Nem esküszöm meg, hogy legközelebb nem ugyanúgy történne minden. :-/

    VálaszTörlés
  3. Évi, persze, ez így van, biztosan. De mégis... Sok idő eltelt már, mégis ugyanúgy? Nem normális ez...
    Bogi, remélem, nem így van... Bár tk mindegy, még nem tudunk időutazni...

    VálaszTörlés
  4. Évának igaza van, a tiltott gyümölcs a legédesebb mindig.
    Hallgass a szívedre :)
    És olyan jó olvasni :)

    VálaszTörlés
  5. Valami okosat akartam írni, hiszen tudom én, hogy miről beszélsz, ismerem az érzést, itt kopogtat mindig az ajtómon.... És igen erősen....Az egyik barátnőm mondta, hogy ezeket az érzéseket, gondolatokat nem lehet kitörölni, mert olyanok vagyunk, mint egy winchester. Megmaradnak, kísértenek (hol kellemesen, hol kíméletlenül).
    Hogy lesz-e vége, ami egyben valaminek a kezdete lenne---nem tudom....

    VálaszTörlés
  6. Jó olvasni, hogy ilyen őszintén írsz ezekről a mindannyiunknak ismerős dolgokról... Mert persze, hogy mindenki van így néha. Már én is sokat gondolkoztam ezen és a "mi lett volna, ha" típusú dolgokon. Az a baj, hogy ilyenkor akaratlanul is egy jobb lehetőségként könyveljük el ezt, holott, ha a másik utat jártuk volna, akkor sincs semmi garancia arra, hogy az lett volna a jobb...
    Ninának igaza van: a tiltott gyümölcs mindig édesebbnek tűnik.

    VálaszTörlés
  7. Köszönöm, Lányok! Igazán nem is tudom leírni, mi ez bennem. Csak azt tudom, néha erősebben, fájóbban, máskor gyengébben érzem. De érzem...
    Melinda, ő az a pasi ám, akiről beszélgettünk, ugye tudod? S én is emlékszem a te történetedre...

    VálaszTörlés