Barátság

Pollytól kaptam ezt a blogdíjat, s úgy érzem, ez az eddigi legértékesebb ilyen... Köszönöm szépen!:) "Ezek a blogok szerfelett bájosak, a blog íróknak az a céljuk, hogy barátok és barátságosak legyenek. Nem a pénz a mozgatórugó. Reményeink szerint ezen díj átadásakor több barátság keletkezik, a barátság elterjed, és több figyelmet kap a blogger. Amikor továbbadod, kérlek vedd figyelembe ezen elveket. Válassz nyolc embert." Nem tudom, ki kapta már meg, de nem is baj, az én listám rövidebb, az első hat kedves barátnő szerepel rajta, akikkel már rég találkoztam, de akik nagyon hiányoznak, sűrűn eszembe jutnak, és akik blogját pontosan ezen okból rendszeresen látogatni szoktam: Polly, Évi, Melinda, Sofie, Ralina, Györgyi.

Játék...

..Évivel.:)
könyv: Jane Austin, és (tudom, fura páros:)) Dean R. Koontz. Fontos, hogy elgondolkodtasson. Ha olvasok este, sokszor folytatódik álmomban a történet... Ez Koontz esetében kellemetlen lehet.:)
Japán: robotok, varrós könyvek, nem áll túl közel hozzám az a világ
hagyma: sírás, hagymaleves, nyammm...:)
tű: varró-, kötő-, horgoló-, mind szeretem... Összeköt.:)
hajnal: sokszor felkelek kora reggel, mikor még durmol a kisfiam, és olvasok valamit. Hallgatom a szuszogását.:) Vagy csak fogom a kedvenc kávésbögrémet téli hajnalokon, melengeti a kezem (folyton fázom..), miután Jennel sétáltunk, ő a lábamnál durmol, kevés békésebb érzést ismerek...
eledel: fontos a szellemi. Jaj, mostanában kevesebbet kellene fogyasztanom a testiből...:))
büszkeség: az én vagyok!:) Egy ideig jó, a túlzásba vitt büszkeség ártalmas. Nekem túl sok jutott... Sok rossz döntésem okozója.
család: Barni. Jen kutya feje búbjának illata.
repülés: szárnyalás.
legjobb barát: több is lehet. Akivel évek kihagyása után is ott tudjuk folytatni, ahol abbahagytuk.

 Nem adnám tovább, de folytatva Évi módszerével, az asszociációitokra kíváncsi volnék itt, megjegyzésben.:)

Rózsák...

Az én nagyapám aranykezű (és aranyszívű) ember volt. Csodaszépen faragott, ha fa került a kezébe, abból mindig gyönyörűségek születtek. Több munkája is a lakásomat díszíti, de most a rózsáimat szeretném megmutatni nektek. Múlt héten láttam meg őket Mamikámnál, nem is értem, eddig hogy nem figyeltem fel rájuk. Gyönyörűek, rájuk csodálkoztam... Mamikám nálunk járt múlt vasárnap, és a táskájából két rózsaszár kandikált ki... Arany szívem. Észrevette, hogy beleszerettem a két virágba, és elhozta őket nekem. Azt mondta, neki emlék, de tudja, én meg fogom becsülni őket, és ha ő elmegy, nálam jó helyük lesz... Mindig ilyen butaságokat beszél, pedig amilyen ügyes, és elszánt, és jó, még sok-sok ideig nem megy ő sehová! Nagyon büszke vagyok rá, 84 évesen lejött bot nélkül a negyedik emeletről a tengernyi lépcsőn, és eljött hozzánk, bár fáj a műtét helye, és nehéz felállni, ha sokat ül... De Ő nem ül sokat. Palacsintát süt nekünk, sürög-forog. Elképesztő ereje van, nem is tudom, hogyan fér ennyi erő a törékeny testébe. De nagyon boldog vagyok, hogy rendbe jött. Nagyon.:)

Apróságok

Ezek készülgettek:

Fatsia japonica

Nézzétek, milyen gyönyörűséget kaptam a szomszéd nénimtől!:))) Remélem, szeretni fogja a helyét...

Kiri

Sziasztok! Kivettem pár nap szabadságot, így most géphez kerültem kicsit... Hajtás van az iskolában, és rossz a hangulat. De nem erről szeretnék most írni, hanem mutatni szeretnék vmit!:) Az első kendőm, Évi hatására (köszönöm a segítséget!) Kiri lett, s jelentem, elkészült. Lila, és nagyon szeretem! Barni bele szokott burkolózni teljesen reggelenként, miközben a kakaóját iszogatja, én pedig sál gyanánt használom. Fogok még kendőt kötni, azt hiszem... Egy bajom volt vele csak, a nyolcvan centis tűre nemigen fért rá a vége tájt, akkor már nem esett jól kötni... Készült még néhány apróság, majd mutatom! Szép estét!