2008. február 16., szombat

Kikötők...

Van az úgy, hogy éjszaka nem jön az álmok évada,
Csak a csend ölel át idebent...
Van az úgy, hogy elkísér, különös érzés benned él,
Nem is új, mégis más ragyogás.
Kikötők,
azok a rég volt szép idők,
üzen a part,
Nyugtalan vérem hajt feléd oly rég...
Van az úgy, hogy én vagyok, akiben minden felragyog,
Ami volt, s így dalol, szabadon.
Talán - mint az óceán - végtelen - ez a szerelem.
Van az úgy, hogy visszatérsz, ahonnan indulni is félsz,
Ha a múlt megkísért utadon.
Voltak fák, csillagok,
voltak arcok, lábnyomok,
Ne tagadd, megmaradt, ami fáj...
Kikötők,
azok a rég volt szép idők,
üzen a part,
Nyugtalan vérem hajt feléd oly rég...
Van az úgy, hogy visszatérsz, ahonnan indulni is félsz,
Ha a múlt megkísért utadon.
Hisz voltak fák, csillagok, voltak arcok, lábnyomok,
Ne tagadd, megmaradt, ami fáj...
Igen, így maradt, örökké végtelen ragyogás nélküled..
A szerelem...

8 megjegyzés:

  1. Csak úgy, vagy van valami aktualitása? ;-)

    VálaszTörlés
  2. Igen, ez engem is érdekel. Azt hiszem, Vicánál nem újak ezek a múló hangulatok... :)
    Mint mindannyiunknál.

    VálaszTörlés
  3. Bogi, Laci: aktuális... Mélázom... Egy ideje. Jó ideje.

    VálaszTörlés
  4. Kin? Min? Mesélj... :)

    VálaszTörlés
  5. Fodrozódik bennem sokminden. Hogy van a kutyád?

    VálaszTörlés
  6. Köszönöm, jól. Már nagy - bár egy kicsit sovány továbbra is. sokszor megy a hasa - legalábbis hígabb a széklete.

    VálaszTörlés
  7. A tápban lehet a hiba. Mit eszik?

    VálaszTörlés
  8. Most Eukanubát, ez persze jó, de öt nap alatt megenné a négyezer forintos tápot. Ezért aztán van főtt rizs csirkehússal, meg néha tészta is.

    VálaszTörlés