Krétatábla

Régóta szerettem volna egy naaagy krétatáblát a hálóba. És a nappaliba. Mi több, Barni szobájába is el tudtam volna képzelni... 

Az első gondolatom az volt, hogy kijelölök egy négyszöget a falon, amit lefestek táblafestékkel, és körbeszegem lécekkel. De ez kevéssé mobil, ugye... 

Ekkor jött az ötlet, hogy alig több ráfordítással, funér alapra is készülhetne a kicsike, és akkor hurcolhatnám egyik helyiségből a másikba, amikor csak kedvem tartja.:)

Vettem tehát egy 70x90-es funért (szintén a Baumaxban vágattam méretre), és 10 centis léceket a szegélyhez. Hazahurcoltam mindent, és nem találtam EGYETLEN derékszögű vonalzót sem itthon. A gérvágóba pedig nem fért be a léc... Akkor kezdtem szögmérőt keresni, de sehol. Így sacc/kb vágtam le a léceket, ami igencsak meglátszik a végeredményen. :) Még véletlenül sem 45 fokos semmi.:) 

Mindegy, mert nekem nagyon tetszik. És a díszítés, évszakhoz, ünnephez passzintva, az lesz az igazi csemege. Alig várom, hogy őszre dekorálhassam, és Halloweenre, Karácsonyra... :D

Most a nyári verziót mutatom:

 Az ötlet innen van.

Ez volt a háttér Barni névnapjához, ahol a nyár volt a téma.:) 

A sárga ládával emeltem meg, amibe belepakoltam néhány apró üveget, egy-egy szál margarétával.

A sárga pöttyös csomag rejti Barni ajándékát.

Szeretem a pöttyöket. Ha nem volna egyértelmű.:)

Azon tűnődtem, ha le tudnám fotózni jó minőségben, akkor akár egy nyomtatható kép is készühetne belőle... Mit gondoltok, megpróbáljam?:)

Nyári kandallópárkány - 2013.

Már jó régen elkészültem vele, de ugye a lusta blogger...

Ilyen lett idén a nyári kandallópárkányunk:

Nekem ez tengerpart, szinte hallom is a hullámokat...

A csíkos képről-keretről lesz majd egy poszt később.:)

Linking to:

iPad-tartó alapfokon

Az ágyam mellé régóta szerettem volna egy alkalmatosságot az iPad-emnek, aki már nem fiatal, és bizony itt-ott karcos is (mind-mind Barni hibája ám!), mégis zavar, ha simán csak a fa polcra kell letennem. A hozzá való töltő-zenelejátszó a nappaliban van, de ha éppen este, elalvás előtt lapozok át rajta egy magazint, mégsem vihetem ki, ugye?:)

Egyik nap a kezembe került egy egyszerű képkeret, ami pont akkora, mint az iPad. Elgondolkodtam, túrtam egy kis ilyen-olyan lécmaradékot és végül nekiláttam a projektnek.

A hozzávalók:

A léc ilyen keresztmetszetű, ami itt előnyt jelentett. A munkaterület a konyhapultom, és igen, az ott festék. Nem csak ez az egy dolog volt folyamatban.:) Szóval a két, a képkeret aljának hosszára szabott lécet a képen látható módon összeragasztottam faragaccsal:

Aztán az egészet lefestettem fehérre, és a képkerethez ragacsoltam (nem tökéletes, de bevált, nem jött le róla):

Kerestem egy képet a keretbe, hogy csinos legyen akkor is, ha éppen nincs rajta az iPad, és elégedetten elhelyeztem az ágy mögötti polcon.:)

Az egész, a festék és ragasztó száradási idejével együtt nem volt egy óra. A gyors sikerélményt szeretem.:)

DIY Mancsinak

Sziasztok!

Nem tudom, jár-e még erre valaki... Az utóbbi hónapok csak úgy elreppentek, és most látom, hogy utoljára Húsvétkor írtam. Hm... Az időt nem töltöttem tétlenül, igyekszem megmutatni, miket készítettem.

Mancsi kutya egyre inkább a szemünk fénye lett. Okosodik, nevelődik, és Éva barátnőm szavaival élve egyre "tömörebb".:) No jó, tényleg hízott egy kicsit, de így most éppen jó, na.:) A képen cimbijével, Pistával látható (ne is kérdezzétek....):

Igazán fogalmam sincs, hogy miért csak olyan fotóink vannak erről a Kutyagyerekről, ahol az ágyamon van... No jó, néhány fotón a kanapén... Hm.:) 

Ezt egy tervbe vett árnyképhez fotóztam róla, míg Barni a labdájával hadonászva próbálta őt ebben a pozícióban tartani (persze telefonnal....):

Szerintem tényleg csak kicsit, leheletnyit tömör.:) Nekem gyönyörűszép! 

A szoba is változott a két kép között, nem is keveset, erről majd egy későbbi bejegyzésben...

Szóval Mancsi etető- és vizestálja folyton útban volt az ablak alatt, a hűtő előtt. Barni rendszeresen belelépett, mikor becsukta a hűtő ajtaját. Persze minden ilyen alkalommal a vizestálat sikerült becéloznia.:) Látva az áldatlan állapotokat, és figyelembe véve Mancsi kényelmét (mármint, hogy nehogymár le kelljen hajolnia inni és enni.:D) néhány hónappal ezelőtt elkezdtem ötleteket gyűjteni egy etető-itató-táptartó alkalmatossághoz. Sok cukiságot találtam, néhány megoldás nagyon tetszett is. Ezeket például simán bevállaltam volna, ha több a helyünk:

Aztán találtam rá ezekre:

Egyik sem az igazi nekem, de az utolsó kettő már közelít... 

Mancsi száraztápot eszik, amit zsákonként szoktam neki rendelni. Tehát kellett egy láda, ahová a kajáját tesszük, és ahonnét a tálját meg tudjuk tölteni etetéskor. Optimális esetben ez műanyagból kellene, hogy legyen. Nem ártana, ha beleférne az etető aljába néhány tartalék labda (a használatban lévő játékoknak is van már tároló-terv a fejemben), és a fésűk, kefék is. A tálcás megoldás tetszett leginkább, az utolsó képről, de a fehér kanapét védendő, szerettem volna egy "keretet" a tálcarészre, mert a Kutya úgy eszik, mit egy kismalac. És úgy is iszik. 

Megvolt tehát a terv. Első körben vettem a víznek egy nagyobb, a tápnak egy kisebb fém, felül peremes etetőtálat. Lemértem őket, és kitaláltam, kb mekkora műanyag dobozt kell vennem, hogy a tetejét rárakva még elférjen felette a tálak mélysége, és az egész cucc szélességet is kikalkuláltam.  Persze számításba vettem Mancsi magasságát, nehogy a végén lábujjhegyen állva kelljen ennie.:) Beszereztem a műanyag dobozt, aztán  leültem, rajzoltam, számoltam, és azzal a boldog tudattal mentem faanyagért a Baumaxba, hogy le is vágják nekem a léceket, így csak csavaroznom, festenem és gyönyörködnöm kell.:) Végül az egész készen lett másfél óra alatt, plusz a festés, dekorálás.

A cucc már összerakva, festés előtt, éppen a helyére próbáltam:

Mondtam már, hogy a Dremel Trioval vágtam a köröket a tálaknak? Mer' egy asztalos veszett el bennem, na.:) Jóóóól elveszett.:D

És a végeredmény:

Egy közeli a feliratról:

 Belül az egyik oldalára hosszú szögeket vertem be akasztónak, ezeken kényelmesen elférnek a kefék. Cijj cica is betolakodott egy zacskó Whiskas erejéig.:)

És mikor elkészültem, igen megnőtt az önbizalmam. Mit nekem famunka, hát nem?:) Aztán jött Milán barátom, aki megsimogatta az elejét bal oldalt, és szelíden megkérdezte, hogy mééééér nem csiszoltam össze..?:) Oké, oké, a képen is jól látszik, hogy ott kijjebb áll az eleje... De ÖSSZECSISZOLNI??? Mondtam neki, hogy ez rusztikus, és ennyiben maradtunk.:) Összességében mindenkinek tetszik, és nagyon praktikus is. Szeretem.:)

Mancsi egy ideig nem engedte Cijjt inni a cucchoz.:) Annyira félti a kajáját... Biztosan az utcakutya-időszakból maradt meg ez, mindenesetre hiába nem volt a tálban táp, ő tudta, hogy ott van a ládában, és mindig odaállt a macska elé, amikor az inni indult. Szerencsére ezt most már nem csinálja.:)

A következő projekt is famunka lesz, amit mutatok, mert a kedv, az nem veszett el.:)

Szép hétvégét nektek! Vica

Linking to:

Húsvét nálunk

Sziasztok!

Újult lendülettel megérkeztem.:)

Néhány húsvéti képet hoztam, bónusz pedig annak bizonyítékát, hogy rééééém béna vagyok.:)
De kezdjük a Húsvéttal. Minden kép a telefonommal készült, sajnos mostanában nem nagyon veszem elő a fényképezőgépet...

Ilyen volt nálunk az ünnepi asztal:

 Készült töltött tojás (Barni kedvence), főtt sonka...

Elkészítettem a Pinterest-en látott túróval töltött tulipánokat:

A kalács nyuszi formát kapott:

A világ legjobb répatortáját sajnos nem fotóztam le, de álljon itt az utókornak, hogy következő Húsvétkor tudja, melyik recept a bevált. Egyszerűen mennyei volt, mindössze annyit változtattam a recepten, hogy 30 dkg cukrot tettem csak a tésztába.

 És most a bénaság. Úgy fél éve vettem egy Dremel Triót. Úgy kellett, mint egy falat kenyér.:) Azóta sem jutottam hozzá, hogy használjam is. Mivel nagyon rég terveztem asztalközépnek egy virágláda-szerűséget fából, és nagyon-nagyon akartam a hóesés közepén valami napsütötte sárgát (sárgát sárgával:)), nekiestem a projektnek. Hm, egy nagyjából egyenes oldala sincs ennek a szegénynek.:) De még a közelében sem. Nem látszik jól a képen, de konkrétan hullámos az egész...

 Minden elismerésem azoké, akik fából formákat tudnak kivágni. Én nem tudok. Ráadásul azt gondoltam, majd jól megcsiszolom, és az segít... Nem segít, ha akkorák a huplik, hogy nem tudod áttolni rajta a csiszolófejet.:))) Azt elismerem, hogy minden vágás jobban néz ki, mint az előző, de az összhatás... Brrr... Rusztikus, mondjuk úgy.:) Végül kibékültünk azért, kapott egy csoda-sárga színt a láda, és némi száraz ecsetes antikolást fehérrel, így már szeretem. Hortenzia, harsogó zöld fészek, kék pöttyös tojások: instant tavasz, napsütötte jókedv.
Azért közelről majd senkinek nem engedem megnézni. Halloooooood, Tami?:)

És Mancsi megette az összes csokinyulat az asztalról, mire tegnap hazaértünk.:) Mázlija van, hogy nem lett beteg. Kis hüle, felkönyökölt az asztalra, mindet kibontotta, mindenhol csokipapír... Olyan haspók, hogy rémes.

Locsolócsokor és merengés

Megint itt vagyok, bár nem tudom, van-e értelme... Látom, hogy olvastok, a statisztikában szép számok szerepelnek, mégis... Néhány kedves, régi, kitartó olvasón és egy új baráton kívül szinte senki sem hagy megjegyzést a posztokhoz. Tudom, tudom, fészbúk, gyorsuló élet... Mégis, nagyon jól tud esni, ha csak néhány szót írtok nekem. Amikor megnézem, van-e új hozzászólás, akkor viszont rendszerint nagyon elkámpicsorodom, és elmegy a kedvem az egésztől.:( Aztán persze készül valami, és megint megmutatom. De az érzés bennem egyre keserűbb...

Mindegy, elnézést, nem akartam drámai lenni (szerintem nem is tudok:)), és talán nincs is helye itt ezeknek a gondolatoknak.

Még tavaly Húsvétra készült Barninak egy kis répás kitűző a locsoló-szereléséhez, ezt szeretném megmutatni:

Amíg nem lesz aktuális, addig a kandallópárkányon álló vázát dobja fel.

Az ötlet innen származik.

Bolhapiac Húsvét előtt

Sziasztok!

Ahogy ígértem, megmutatom, mi került nyuszivárónak a bejárati ajtónkra.

Két hete (mikor még normális idő volt, a fene egye meg...) kisétáltunk a bolhapiacra, ami itt Pécsett a vásártéren kap helyet vasárnaponként. Sokaknak ez állandó program, nekünk azért nem... Évente négyszer-ötször szoktunk kimenni, kora reggel, mikor még nincsenek olyan sokan. Nézelődünk, alkudozunk és vásárolunk néhány kincset.:) Aztán eszünk egy sajtos-tejfölös lángost, és általában tíz óra körül már itthon is vagyunk.

Most is találtunk kincseket. 

Vettünk virágos bögrét, amilyen a nagymamámnál gyermekkorom bögréje volt:

Ragyogó mustárszín kávéskannát, amibe első látásra beleszerettem, bár a kiöntője le van pattanva, a fogóját pedig ragasztani kellett:

Vastag üveg mérőedényt, amivel boldogan cseréltem le a műanyag vackomat:

Walmart-cimkés nagy műanyag Jack-o-Lantern-t, ami tökéletes lesz a Halloween-i cukorkáknak, és 150!!! forint volt:

Végül két képkeretet is, fából, oválisat, hibátlant, üveg nélkül. Az egyetlen hibája talán a színe volt: sötétbarna, de ezen nem aggódtam, elképzeltem őket fehéren, megcsiszolva itt-ott... Máris beleillett a koncepciómba mindkettő.:) A két keret 500 forintba került... Sajnos megint nem készült előtte-kép, de mutatom, milyenek lettek a kicsikék Húsvétra.

A bejárati ajtón díszelgő csibés "koszorú":

És a vitrines szekrény dísze, két változatban (még nem tudok dönteni...):

Szerintetek melyik a jobb?