Mici

Micit két hete találtuk egy lépcső alatti lyukban, ahová a neki segítséget kérő gyerekek szerint azért bújt el, mert többen is bántották őt. Akkor már két napja hallottuk, hogy valahol sír egy cica, de nem tudtuk, honnan jön a hang...

Vörös kicsi lány, két hónapos lehet, és nagyon helyeske.:) Az első perctől alomra jár, s bár kicsit örökmozgó még a korából adódóan, nem rongál a lakásban. Kutyával első sokk után jól kijön, nagy, mogorva kandúrunkról levakarni sem lehet. Gyereket árnyékként követi mindenhová, és ha ránézünk, már dorombol.:) Szépen kikerekedett, a szőre sem fakó már, és nem riad fel álmából a legkisebb neszre, mint az elején....

A képek az első napokban készültek, itt még kicsit meg volt illetődve, mára ennek nyoma sem maradt.

Mivel panelban lakunk, macskával és kutyával, nem szeretnénk őt megtartani (vagyis Barni fiam nagyon szeretné, de neki még nincs szavazati joga, hálistennek.:)) Jó gazdát keresünk neki, ahol nyugodtan élhet, ahogy megérdemli.

Ha szeretnéd őt, vagy tudsz valakit, aki szeretné, kérlek, írj nekem a lengrevica kukac gmail pont com-ra, vagy ide a blogra!

Köszönöm! Vica

Iskolakezdés

Barni nem rajong a gondolatért, hogy jövő héttől iskola. Reggel, amikor felkeltem, ránéztem a kandallópárkányra, és arra gondoltam, hátha meghozná a kedvét egy kis témába vágó dekoráció...

Nosza, találtunk egy kerítésoszlopot a gardróbban (ne is kérdezzétek, miért tartok ott ilyesmit...), és rögtön beugrott, hogy ceruza lesz belőle! Még alumínium-szín festék is akadt itthon, fél óra és készen volt a gigantikus írószerszám. Barni festette a hegyét feketére, és nagylelkűen belement, hogy a radír rózsaszínű legyen, bizony! 

Azután rá kellett jönnöm, hogy tábla nélkül nem lehet iskola a téma, így előkotortam egy falapot és a táblafestéket. Itt beütött a krach: a festékből már alig volt az üvegben. Kényszer szülte megoldásként a tábla közepére kentem a festéket, a szélére pedig lécből keretet vágtam, amit végül pirosra festettünk. Előkerültek a tavaly kinyomtatott apróságok, és a fotók is: az egyik múlt szeptemberben készült, az első iskolába induláskor, a másik tavasszal, az osztályfotózáson, a haverokkal. Keresgéltem néhány könyvet Barni polcáról, pár betűt kölcsönvettem a Scrabble dobozából, és készen is voltunk.:) A tükör és a koszorú maradt:

Részletek:

Még egy bannert szeretnék majd, de az igazit még nem találtam meg. Az is lehet, hogy így marad. És néhány szép, piros almát ide meg oda.:)

A subway art ingyen letölthető Melissánál. Meg voltam róla győződve, hogy az apró zászlócskák, a Back to school felirat és a többi nyomtatható cuccos is tőle való, de nem... Ha megtalálom, hogy honnan zsákmányoltam, linkelem azt is. UPDATE: megtaláltam!

Nézzétek meg a Pinterest-en az iskolakezdéshez kapcsolódó kitűzőtáblámat is, sok jó ötlettel!

És a lényeg: a kicsi fiam az előbb megjelent itt egy kockás füzettel, amibe leírta a szorzótáblákat. Vagyis az ötlet működött.:)

Kandalló

Már egy éve töröm a fejem azon, hogy kandallót szeretnék. Persze panellakásba rendes, tűzteres kandallót építeni nem lehet, de én rendkívül kompromisszumkész vagyok.:) Így tavaly, Karácsony előtt egy héttel megvettük az elektromos kandallónkat. 

És jött a dilemma: építsünk téglából/kőből köré keretet? Vagy gipszkartonból, faborítással? Vagy legyen egyszerűen fából?

És a színe? Megannyi kérdés, sok-sok eldönteni való...

Karácsonykor már az volt a szívfájdalmam, hogy nem lesz készen, pedig milyen jól néznének ki rajta a zoknik!:) Aztán belenyugodtam, jobb nem elsietni, és jobb az Ünnep előtti utolsó pillanatban nem felforgatni a lakást. Így egy időre lekerült a listám éléről a kandalló-kérdés.

No, de lassan közeledik az ősz. Közeledik a Halloween, aztán a Karácsony újra... És esetleg még egy nyári dekoráció is beleférne, ha megvolna a keret... Tengerpart volna a témája... Fejben minden összeállt.:)

Döntöttünk: fakeret, fehér, hagyományos, nem csicsás, a párkány pedig rusztikus, mint egy gerenda, pácolva, mondjuk diószín páccal.

Hívtam egy ismerős által ajánlott asztalost, de mikor elmondtam, mit szeretnék, először csak gyanakodva nézett rám, majd, mikor ott tartottam, hogy tömörfa, fehérre festve, nem bírta tovább, és kifejtette álláspontját, miszerint a fát nem festjük fehérre(!), maximum pácoljuk, és pont. Ha fehéret akarok, akkor felesleges tömörfából. Itt be is fejeztük a társalgást, és nekiláttam másik asztalost keresni. És megtaláltam! Semmire nem mondta, hogy nem lehet, nem nézett rám, mint egy dilisre, sőőőőt, neki is voltak olyan ötletei, amikre nem is értem, hogy miért nem gondoltam.:) Egy hét múlva készen volt a tömörfa váz, és néhány óra alatt össze is rakta a helyén. 

Félkészen (át kellett rakni a lambériát is):

Ezt pedig csak azért, hogy le tudjam fotózni, milyen is lesz (kb fél órával azelőtt, hogy elkészült, de már nem bííííírtam ki...:)):

Olyan kép nem készült, amikor már össze van rakva, és még nincs rápakolva, mert a rápakolás nagyon gyorsan megvolt: konkrétan ott álltam a cuccal, és mikor készen lett, már tettem is rá mindent.:) Mikor végeztem, így nézett ki:

Már ilyen állapotában is imádtam!

A mellette lévő sittkupacot ne nézzétek, fontosabb dolgom volt a söprésnél!:)

Ezután nagy szívfájdalmamra le kellett pakolnunk, és nekiláttam befesteni a drágát. Persze alig száradt meg, máris újra rákerült minden:

Hab a tortán, hogy végül az egész nappalit átrendeztem miatta... Ha találok előtte-képeket, mutatom majd.

És ma reggelig volt csak rajta a tengerparti témájú cucc.... Ez a következő bejegyzés témája.:)