Rózsaszín + vízkék...

Eljött a Bálint-napi dekorálás ideje.:)

Mint az utóbbi időben sokszor, most is a festést választottam: a szekrény kupis polca kapott egy szíves-feliratos takarót deszkából.

Csináltam egy mini-tutorialt, bár az egész folyamat nagyon egyszerű, bárki bátran nekiláthat, igazán nem lehet elrontani. :)

Először is lefestettem a deszkát fehér festékkel (Annie Sloan Old white-ot használtam, de bármilyen fehér festék megfelel). Miközben száradt, megterveztem a feliratot a Silhouette vágógép szoftverével, és kivágtam prémium vinylból. A sima vinyl nem jó, nem tapad eléggé, aláfolyik a festék... Tapasztalat..:(

Szóval innen fotóztam, a betűk a táblán:

Lefestettem az egészet az Old white-ból és egy kis piros akrilfestékből kevert rózsaszín árnyalattal (amit nem kevertem teljesen homogénre, mert így jobban tetszett..:)):

Még a festék teljes száradása előtt egy gombostű hathatós segítségét igénybe véve lehúztam a vinylt...

Íme az étkezőasztalunk, és a rajta lévő "rend"...:)

  

Arról nincs fotó, hogy a szívecskét átkentem egy egészen világos vízkék réteggel, amit szintén AS-ból kevertem egy kis türkiz akrillal.

Miután megszáradt, az egész felületet alaposan átcsiszoltam, különös tekintettel a sarkokra.

Végül jött az isteni szikra, és nekiestem a maradék kék festékkel, pacsmagoltam belőle ide meg oda....

Végül kapott egy réteg Annie Sloan viaszt.

Hát ez elég poros munka volt....

A helyére került, ahol jótékonyan eltakarja a polcon lévő.... khm, "rendet".:)

Persze a kandallóra is kitaláltam valamit... Majd mutatom.:)

Őszi krétatábla

Lekerült a nyári rajz, egy jól megtermett sütőtök foglalta el a helyét.

Mellette a kedvencem: egy szép formájú fémtálcát lefújtam türkiz festékkel (persze a színe a fotón nem az igazi...), megterveztem és vinylből kivágtam a szöveget.

Oldal az első sétáról

Sziasztok!

Először is:

 a vágógépem itthon van, és VÁG!:)

Öröm van és boldogság, azt sem tudom, mihez kapjak, nehogy megint elromoljon.:)

És... eldöntöttem, hogy többet fogok scrappelni. Annyi, de annyi téma volna, annyi fotó várakozik, de olyan nehezen állok neki... 

Az egyik várakozó fotókupac témája Mancsival közös első tóparti sétánk. Mikor hozzánk került betegen, néhány napig menni is gyenge volt, éppencsak lementünk pár percre, és már jött is fel. Aztán jobban lett, én pedig kivettem egy nap szabadságot, és megmutattuk neki a tópartot.

Emlékszem, amikor lemaradtam tőlük, és csak néztem őket, ahogy előttem mennek, Mancsi Barni lábának dőlve, kissé még gyengén, belémhasított: mennyire bízik benne! Egy kisfiúban, akit alig ismer, az a kutya, akit annyi bántás ért... Aki három hétig volt bezárva egy olyan karanténba, ahol felállni is alig tudott. Akin, amikor csontsoványan kihozták onnét, azt láttam, hogy minden mindegy már... Csinálhattak, amit akartak, ő lehajtott fejjel tűrte...

Ma, amikor előkerestem a képeket, tudtam, hogy azt a fotót szeretném ma oldalba foglalni, amit ekkor készítettem. Azt is tudtam, mi lesz a címe: Ősbizalom. Valami nagyon mélyről fakadó érzelem egy árva kutya szemében, amitől még ma is sírnom kell, amikor a selymes fülét simogatom, és nézem, ahogy boldogan rágja a maciját.

Ilyen lett az oldal, róluk:

Házi fotógaléria és szívszakadás

Van egy tennivalólistám. Nagyon-nagyon hosszú... Mikor egy sort kipipálok, általában hozzáírok három másikat... Ismerős?

Ma itthon maradtam szabadságon, úgy terveztem, hogy pihenek. Az Egyetemen a felvételivel nagyon sok a munka, már két és fél hónapja, és bár élvezem, és kihívás, azért nagyon fárasztó is... A lényeg, hogy kaptam egy nap szabit. Holnap már mennem kell dolgozni, a felvételi határozatok várnak rám.

Szóval pihenés... Reggel "véletlenül" átnéztem a listát. Kiválasztottam három olyan projektet, amihez mindent megtaláltam a kacatjaim között, és nekiláttam.

Az első a frissen festett, átrendezett háló csupasz fala, ahová fotógalériát szántam. 

A Barniról készült kedvenc fotóból még tavasszal jókora vásznat csináltattam, azóta tettem jobbra, tettem balra. 

Tudtátok különben, hogy az előhívásnál megadott méret a vászon nagysága, amiből a vakrámára feszítés elvesz minden  oldalon 5 centit? Én nem tudtam, grrrr.... 60x80-as kép helyett így kaptam 50x70-est, ami nagyon gááááz, ha mellé két 40x40-est szán az ember... Ugyanígy kallódtak azok a bizonyos 40x40-es színes képkeretek, melyek közül egyet a nyári kandallópárkányon már láthattatok.

Az ágyon pakoltam a képeket jobbra, meg balra, míg végül egy szimmetrikus megoldás mellett döntöttem. 

Mivel a vászon nem akkora, mint kellene, kényszermegoldást terveztem: a fölé egy vinylből vágott feliratot szántam. "So many of my smiles begin with you"... Megterveztem, és nekiálltam kivágni. Nekiálltam VOLNA. A Silhouette, bár nem jelzett semmilyen hibát, egyszerűen nem húzta be a vinylt, a görgők meg sem mozdultak. A neten semmit sem leltem ilyen hibáról. Írtam a gyártónak. Válaszoltak, szedjem le az oldalsó borítást és nézzem meg, nem lazult-e meg a görgőket hajtó szalag. Leszedtem... Sejtitek, ugye, hogy nem tudtam visszatenni?:( Most már be sem kapcsol, masszívan sírni tudnék.:( Mintha a fél karom vágták volna le.:( Európában nincs szervízük. Fogalmam sincs, mit csináljak....

Végül a kiadós önsajnálat után rájöttem, mese nincs, attól nem javul meg, ha kikészítem magam idegileg, így próbáltam keresni egy másik megoldást a vászonkép fölé. Végül a jól bevált girlandot csináltam meg, rövidebb változatban, mint a krétatáblánál, és a képkeretek színeiben.

A végeredmény végülis tetszik, nagyon vidám. Csak én nem vagyok az, a vááááhááágóóógééépeeeheeem nélkül.:(

Megyek sírni. A másik két projektet majd máskor.

Linking to:

Elmaradások

Elmaradt néhány dolog, ami a Karácsonnyal kapcsolatos, és meg szerettem volna mutatni. Ezen is változtatnom kellene már: átgondoltabban blogolni. Hogy ne maradjon el semmi, amit ide szánok... Ez lehetett volna az egyik újévi fogadalmam.:)

Az egyik dolog, amit mutatni szeretnék, egy ezer éve tervezett festett vászon. Élénk piros színnel képzeltem el, cseppnyi vízkékkel, tulajdonképpen pont ilyennek, amilyen lett.:)

A másik az idei ajándékcsomagolásunk: sima natúr csomagolópapír, fekete tintapárna és ünnepi pecsétek. És persze némi színes ceruza.

A következő posztban a másik elmaradásom: a süti-cserebere képei. Aztán lassan átcsoszogok az Új Évbe én is.:)

Karácsonyfa tuning.:)

Sziasztok!

Barni 26-án minden évben elutazik Pestre az Apukájához és a Nagymamájához. A nagy családdal, Anyukámmal, testvéreimmel és az ő családjukkal 25-én ünnepelünk. Emiatt lett nálunk az a szokás, hogy a karácsonyfát már 23-án délután felállítjuk, az ajándékok pedig 24-én reggelre kerülnek a fa alá. Így nyerünk egy kis időt, ami önfeledt játékkal telhet... 

Idén különleges a helyzet, mert itt van nekünk Mici cica, akinek ez az első Karácsonya, és természetesen Mancsi, akinek valószínűleg szintén. Mondjuk az ő esetében mindegy is, hányadik Karácsony, mert egy dömper kis lüke, aki azt borít le, ami az útjába esik.:) A lényeg, hogy egy ideig azon gondolkodtunk, hogy csak kis fa lesz, az asztalon, de nem volt szívem... Úgy hozzá tartozik a nagy fa az Ünnephez..! Ezer és egy éve műfenyőnk van, gyönyörűséges, és nagyon szeretjük. Most meg kellett oldani, hogy ne nagyon érje el az alját Micka, és ne ingerelje nagyon Mancsit. 

Az ötlet abból állt, hogy a fa alsó, széles ágait nem tesszük fel, és kitalálunk valamit, amivel körbevehetjük az alját. Ilyen volt a látvány (szegény Mici túlesett az ivartalanításon, így most éppen lámpa, de ez nem zavarja abban, hogy minden képen rajta legyen.:)):

Az ihlet akkor jött, mikor Jen oldalát böngésztem, és megtaláltam ezt:

Nekem nem volt faládám, amiből kiindulhattam volna, volt viszont egy halom lambériamaradékom. És tudtam, hogy vidámabb, gyerekre szabottabb verziót szeretnék kreálni. Nem is kellett már más, csak néhány szeg, egy kalapács és egy négyszögléc az oldalak rögzítéséhez. És persze stencil és festék.:)

Folyamatban:

A Silhouette gépem segítsége nélkül a stencil elkészítése sokkal-sokkal nehezebb lett volna. Így alig volt három perc.:)

Elkészült:

És a fa alatt:

Sokkal-sokkal jobban tetszik így a fa.:) Még lehet, hogy nekiesek egy kicsit antikolni, csiszolni itt-ott. De így is megfelel... Macska-kutya ugyan hozzáfér, de nehezebben. Meglátjuk.:) 

A fa sötétben:

Azért még mutatok egy Mancsi kutyát, aki teljes békességben szunyál a babájával a kandalló előtt, míg a fiúk xboxoznak (vacak a kép...):

Szeretjük a nagy buflák fejét.:)

Boldog Ünnepet kívánunk Nektek!

Őszike

Betegek vagyunk/voltunk, így volt időm játszani megint a Silhouette Studio-val. Egy őszi poszter készült, több színben, vigyétek, ha tetszik!:)

Innen letölthetők:

Szürke
Narancs
Bézs
Kék

Linking to:

Craftberry Bush

Vásznak

Ahogy ígértem, hoztam még ezt-azt.:)

Az étkezőasztalunk felett karácsony óta a vinylből üveglapra készült képek lógtak. Ez nem is volna baj, de Rudolf a télapó szánjával, és Merry and Bright felirat?:O Vászonra készült festett képeket szerettem volna a helyükre. Valami olyan idézetet, ami tartalmas, a mi életünkről szól, mutatós köntösben... S mivel úgy jobban hangzik, angolul. Mivel két vásznat szántam a két kép helyére, fontos volt az is, hogy arányosan kettéosztható legyen. 

Több esélyes is volt, például:

"A true love story never ends"
"Every love story is beautiful, but ours is my favourite"
"You are my sunshine, my only sunshine"
"You are my happily ever after"

És voltak kevésbé intimek, pl:

"If you have a garden and a library, you have everything you need"
"When you love what you have, you have everything you need"
"Do what you love an do it often"
"It's a good day to have a good day"

Végül ez lett a befutó:

Az utolsó képen látszik a kopottsága... Nekem telitalálat lett, szeretem a mondanivalóját, szeretem a színét, az avíttos hatását, a kék tisztaságát...

Mivel a két vásznat a Silhouette vágógép Studio nevű programjával terveztem, és a színeket is beállítottam a betűk kivágása előtt, arra gondoltam, ne menjen mindez veszendőbe... Kicsit játszottam a színekkel és csináltam belőle nektek letölthető pdf-eket.:) Csak kattints a kép alatt az adott színre, mentsd el és nyomtatható. Hátha valaki hasznát veszi majd... Ha esetleg van extra szín igény, annak is állok elébe, néhány pillanat az egész.:)

Zöld
Csokoládébarna
Kék
Bézs

Azt hiszem, ez nem az utolsó ilyen próbálkozásom.:)

Linking to






and