Ovis ballagás

A hét legfontosabb eseménye az volt, hogy kicsi fiam elballagott az óvodából. Kemény volt nagyon, ének, puszik, óvónéni-ölelések, meghatottság, ájtatos csend, hüppögés innen-onnan, Barni belekukkant a tarisznyájába, felkiált:

- Klári néniiiii, megehetem a pogácsát?:)))

Erről jut eszembe az a sztori, amikor március elején kokárdát vettünk az egyik üzletben. Tavaly sokat beszélgettünk az ünnepről, akkor a kokárdát csak áprilisban tudtam leimádkozni róla... Azt hittem, emlékszik... Hát nem.:) Álltunk a pénztárnál, mögöttünk tömött sor, Barni megszólal:

- Anya, mikorra is vesszük a kokárdát?

- Március 15-re.

Anya ellágyulva néz érdeklődő, okos kicsi fiára, aki ekkor, minden illúziót lerombolva, fennhangon:

- Igggeeeeen, már emlékszem! Tudod, mi lesz akkor, anya? A Bakugan szörnyfutam!

Hááááát, majdnem elsüllyedtem...:) A jelenlévők viszont igen jót derültek.:)

Bitterroot

Sziasztok!

Végre van időm egy kicsit ideülni... Sok dolog történt az utóbbi időben, nem maradt energiám a blogra, és sajnos az alkotásra sem... Nem sok dolog készült, de néhány képet azért mutatok. Melinda, figyelj!:)))

Talán az egyetlen munkám hosszú ideje ez a kendő, a legkedvesebb türkizszínű lace gyapjúmból. Csuda puha lett, könnyű és légies, bár hatos tűvel nem is csoda.:) Kicsit nyúzott a képen, jól a nyakamba tekertem, majd újrafotózom szépen blokkolva. Blokkolásról jut eszembe: fordítva csináltam, mint a tervező. Mármint nem a ráhajtásos részt húztam ki, hanem a levélcsúcsokat. Tudom, a képen ebből semmi sem látszik...

Folyt. köv.:)

Hangulat...

Csak tavasz...

Írok neked.

Egy kicsi kutyára gondolok, aki megharapta az orromat... Egy falról lehullott csempe... Homokozó, kanál, nevetés... Mozi. Egy elgurult üveg. Kutyapisifolt a hátadon.:) Egy iszonyú hír... Sápadt arc az ajtófélfának dőlve. Palacsinta. Kérsz? Szédület. Semmi sem számít, csak ez. Hajnali indulások, mindenütt hó, fázom, és hogyhogy te nem vagy álmos? Két lábmelegítő, egy pöttyös és egy sárga. Otthon. Meleg. Karácsony... KÉK karácsony.:) Emlékszel, hogy vágtam el az ujjamat? Aggodalmaskodtam, elvágod a kezed a fa faragása közben... Aztán én vágtam el, a késsel, répapucolásnál.:) Itt a nyoma, már nem múlik el. Szilveszter. Buli, korai hazaindulással.:) Séták, botok, boldog kutyaugatások...

Boldogság. Kétely. Büszkeség. Hülyeség... Üresség.

Szép kis történet, hm? Írtam neked. Rejtjelezve.:) Most örülsz?:)

Ráérős napok

Jaj, Lányok, már azt hittem, eltelik a január úgy, hogy mindössze egy huzatot varrtam a varrós vasalódeszkámra (ikeás kis kedvenc, de már nagyon utáltam a kopott-égett vacak huzatát...)

.. de beütött egy új szerelem.:)

Nem is értem, mi történt velem, egy olyan színbe estem bele, de úgy igazán, ami eddig egyáltalán nem hozott lázba. A tavasz közelít, vagy az még korai volna?:)

Így kezdődött a türkizkék kalandom:

S tegnap délutánra már itt tartottam:

Most már tuti, hogy nincs messze ez sem:

S ha ő is összejönne, nagyon-nagyon boldog lennék:

Utóbbi még nagyon a jövő zenéje, de rajta vagyok!:)))) Jó, ha pirosban érkezne, akkor sem vágnám a postás fejéhez!:)))

Keresztszemes fronton, szégyen, de semmi sem történt. Egyetlen x se. Se kötés-téren. Fúúúj, lusta vagyok. S fáradt is, bár ez jó fáradtság.:) Az új munka szuper! Szeretek bejárni, jó a társaság, tetszik a munka... :) De hazaesek, lerogyok, iszom egy teát, s erőm semmihez sincs... Múltkoriban arra vetemedtem, hogy úgy néztem meg egy filmet, hogy nem csináltam semmit közben.:( Se varrás, se kötés, semmi... Régen ilyen nem fordult elő... Remélem, ha jön a tavasz, több kedvem lesz alkotni...:)

Tavaszról jut eszembe....

Ez-az kivirágzott nálunk, hamarosan jázminillatos lesz az egész lakás! :))

Szép estét, pussz! V.

Lilám.:)

Ez az utolsó, elfogytak a képeim.:)