Ráérős napok

Jaj, Lányok, már azt hittem, eltelik a január úgy, hogy mindössze egy huzatot varrtam a varrós vasalódeszkámra (ikeás kis kedvenc, de már nagyon utáltam a kopott-égett vacak huzatát...)

.. de beütött egy új szerelem.:)

Nem is értem, mi történt velem, egy olyan színbe estem bele, de úgy igazán, ami eddig egyáltalán nem hozott lázba. A tavasz közelít, vagy az még korai volna?:)

Így kezdődött a türkizkék kalandom:

S tegnap délutánra már itt tartottam:

Most már tuti, hogy nincs messze ez sem:

S ha ő is összejönne, nagyon-nagyon boldog lennék:

Utóbbi még nagyon a jövő zenéje, de rajta vagyok!:)))) Jó, ha pirosban érkezne, akkor sem vágnám a postás fejéhez!:)))

Keresztszemes fronton, szégyen, de semmi sem történt. Egyetlen x se. Se kötés-téren. Fúúúj, lusta vagyok. S fáradt is, bár ez jó fáradtság.:) Az új munka szuper! Szeretek bejárni, jó a társaság, tetszik a munka... :) De hazaesek, lerogyok, iszom egy teát, s erőm semmihez sincs... Múltkoriban arra vetemedtem, hogy úgy néztem meg egy filmet, hogy nem csináltam semmit közben.:( Se varrás, se kötés, semmi... Régen ilyen nem fordult elő... Remélem, ha jön a tavasz, több kedvem lesz alkotni...:)

Tavaszról jut eszembe....

Ez-az kivirágzott nálunk, hamarosan jázminillatos lesz az egész lakás! :))

Szép estét, pussz! V.