Kissé átalakítottam a lakás színvilágát. Visszaszorult a piros és a sötét színek, helyükre mályva került és türkiz. Hm, izé, az igazság az, hogy minden festhető tárgyat, amit sikerült a kezembe kaparintanom, türkizre festettem az utóbbi időben.:))) Most már érzem, hogy elég lesz, de olyan nagy a kísértés....;) Tovább nem halasztom, jöjjenek a képek, hogy lássátok, meddig is fajulhat egy szenvedélybetegség!:)
Először is, az ebédlőasztal. A tálca nemrégiben még piros volt, de hol van már a tavalyi hó...;)
Ámokfutásom áldozata lett a tálalószekrény is... És a nappali szekrénysora.:)
Sok éve drága nagyapám készítette nekem ezt a tükrös szekrénykét. Akkor még fehér volt... Most a hímzős dolgaimat rejtő kis komód tetején találta meg a helyét, mellette a nagyszüleim esküvői fotója... Olyan gyönyörűek...
Mázolmányaim a könyvespolcon...
Közelebbről:
Varrásilag sem tudom meghazudtolni a szenvedélyem:
...bár ebben az ügyben mentségem is van: egy ZÖLD, dinnyés neszi, amiben sehol egy csepp türkiz árnyalat, de még mályva sem... Legközelebb fotózom, most a táskámban lakik... Hmmmm, a _türkiz_ táskámban!:)))
Na, tudtam én,hogy van ám itt a háttérben alkotás:)
VálaszTörlésLátom, a "festés" lett a szenvedélyünk: neked türkiz-nekem fehér. Érdekes, attól függetlenül, hogy a fehér lett a szerelem nálam, ezek a színösszeállítások is tetszenek nagyon.
Hogy csináltad kopottasra? Átcsiszoltad száradás után?
Gyere már valamikor az ikejába, hogy összefussunk!!!!
Szijjjja!:)))
VálaszTörlésNem csiszoltam, hanem egyszerűen a türkiz száradása után teljesen száraz ecsetet mártottam éppen csak egy kicsit a fehérbe, egy papírtörlőbe tunkoltam párszor, hogy alig-alig maradjon rajta festék, és úgy húzogattam át, főként az éleknél.:) Próbálkoztam repesztővel is, de nem jött be, ez tetszik legjobban, így minden ilyen lett.:)
Voltam nálad az előbb, képzeld, a piros pöttyös kis lámpáról az ugrott be, hogy piros pöttyösre kellene lefestenem a kis fa ollótartó próbababám szoknyáját... :)