Van az úgy, hogy éjszaka
nem jön az álmok évada,
Csak a csend ölel át
idebent...
Van az úgy, hogy elkísér,
különös érzés benned él,
Nem is új, mégis más
ragyogás.
Kikötők,
azok a rég volt szép idők,
üzen a part,
Nyugtalan vérem hajt feléd
oly rég...
Van az úgy, hogy én vagyok, akiben minden felragyog,
Ami volt, s így dalol,
szabadon.
Talán - mint az óceán - végtelen - ez a szerelem.
Van az úgy, hogy visszatérsz,
ahonnan indulni is félsz,
Ha a múlt megkísért
utadon.
Voltak fák, csillagok,
voltak arcok, lábnyomok,
Ne tagadd, megmaradt,
ami fáj...
Kikötők,
azok a rég volt szép idők,
üzen a part,
Nyugtalan vérem hajt feléd
oly rég...
Van az úgy, hogy visszatérsz,
ahonnan indulni is félsz,
Ha a múlt megkísért
utadon.
Hisz voltak fák, csillagok,
voltak arcok, lábnyomok,
Ne tagadd, megmaradt,
ami fáj...
Igen, így maradt,
örökké végtelen
ragyogás
nélküled..
A szerelem...
Csak úgy, vagy van valami aktualitása? ;-)
VálaszTörlésIgen, ez engem is érdekel. Azt hiszem, Vicánál nem újak ezek a múló hangulatok... :)
VálaszTörlésMint mindannyiunknál.
Bogi, Laci: aktuális... Mélázom... Egy ideje. Jó ideje.
VálaszTörlésKin? Min? Mesélj... :)
VálaszTörlésFodrozódik bennem sokminden. Hogy van a kutyád?
VálaszTörlésKöszönöm, jól. Már nagy - bár egy kicsit sovány továbbra is. sokszor megy a hasa - legalábbis hígabb a széklete.
VálaszTörlésA tápban lehet a hiba. Mit eszik?
VálaszTörlésMost Eukanubát, ez persze jó, de öt nap alatt megenné a négyezer forintos tápot. Ezért aztán van főtt rizs csirkehússal, meg néha tészta is.
VálaszTörlés