Valaki érkezett...:)

Hogy ki a jövevény?:) Hosszú történet, bár csak ma reggel kezdődött... Barni nagyon régen nyúz egy cicáért. Eddig ellenálltam. De azért ott motoszkált bennem, nem is volna rossz... Ma reggel fél nyolc előtt kopogtak. A szomszéd néni állt az ajtóban, akivel együtt kutyázunk, sokat vigyáz Barnira, és ő is olyan állatbolond, mint én. Azt mondta, egy kiscica sír az egyik kocsi alatt, menjek, segítsek... Lerohantunk, kiderült, a cica a kocsi motorterébe szorult. Iszonyú kimerült lehetett már, de nagyon kétségbeesetten virnyákolt. Nos, vasárnap reggel fél nyolc tájt nem egyszerű kideríteni, kié az autó... Végül sikerült. Egy négy hetes-forma kis cirmos fiúcska volt az önkényes kocsifoglaló... Hát, elgondolkodtam. De a hölgy, akié a kocsi volt, azt mondta, ő elviszi az anyukájához, most halt meg a cicája, örülni fog neki, jó sora lesz a kicsinek... Odaadtam. Hazajöttem, ahol is Barni sírva követelte a cicát... Egy szó, mnt száz, elmentünk a hirhedt pécsi vásárba macskáért.:) Egy kis feketébe belezúgott a fiam, hazahoztuk a kutya, deguk, halak mellé, bevásároltunk neki, s most a vadonatúj macskaház tetején szunyál.:))) A kis dög tudja, kinek köszönheti, hogy betehette a fenekét a tutiba: odavan a gyerekért, s az is érte.:D Bár sokáig nem jelentkeztem, azért készült ez-az.;) Ez pl csak úgy: Tovább készültem Halloweenre: Ez a kis valami egy ollótartó lesz, ha végre rászánom majd magam a varrógép előkotrására: Apróságok: Szép estét!:)