Cink.:)

Akartam egy csillagot. Régóta, és nagyon. Falra valót, ötágút, szerelembe esőset.

Rendet tettem Barni szobájában. Levettem az ősrégi falilámpáit, mert ő már nagyfiú.

Éééés....

Igen, igen.:) Ebből lett a csillagom:

Barni már nagyon nem szerette. 

Egy kis szürke festék, majd rá elnagyoltan fehér, megspricnizve vízzel és kicsit visszatörölve.

Én szeretem.:)))

Most mindössze annyi a bajom, hogy kapásból három helyen lenne csodajó helye a lakásban... Jaj, hogyan fogok dönteni?:)

Készülődünk...

... Anyukám augusztus végi születésnapjára.

Idén különleges meglepetést tervezek, egy kis ízelítő az előkészületekről:

Pszt, ez még titok.:)

Falióra update

Iszonyú a meleg. Egyszerűen kedvem sincs semmit csinálni, de ha mégis volna, elmúlik, mielőtt nekiállnék...

Tehát most van a kis projektek időszaka. Igaz, hogy nappailfestést terveztem a hétre, ehhez képest valóban festettem, méghozzá faliórát.:)

Ilyen volt:

Nem túl jó kép, tudom, de higgyetek nekem, semmit sem vesztetek.:) Hókadt színű, mediterrán stílusúra vett cucc, ami a fehér hálószoba fal előtt semmit sem mutatott.

Az inspirációt ez a csodaszép darab adta:

Az alapot lefestettem két rétegban fehér festékkel, hogy az erre felvitt szín igazán ragyogó legyen majd. A Silhouette-tel kivágtam a mintát, és ekkor villant be, hogy nincs itthon transzferpapírom, amivel a vinylt a fára áttehetném... De aztán bevillant, hogy van maszkolószalagom.:) És bevált.:)

Jól látjátok, sikerült ugyanazt a mintát elővarázsolnom.:) Annyira tökéletes, hogy nem akartam mást. No jó, igazából volt még két jelöltem: egy méhecske és egy bicikli. De végül ennél maradtam mégis.

Így nézett ki a fehér alap a motívummal:

A sárgamániám még tart, így nem volt kérdés a színe.:)

Két réteg sárga festék felvitele után csak úgy ragyog az egész.:)

Végül megkapta a szokásos csokibarna antikolást, egy kis csiszolás után... 

A fehér fal előtt gyönyörűen mutat.

 Tetszik, bár lehet, hogy még alakítok rajta. Van ötletem.:)

Oldal az első sétáról

Sziasztok!

Először is:

 a vágógépem itthon van, és VÁG!:)

Öröm van és boldogság, azt sem tudom, mihez kapjak, nehogy megint elromoljon.:)

És... eldöntöttem, hogy többet fogok scrappelni. Annyi, de annyi téma volna, annyi fotó várakozik, de olyan nehezen állok neki... 

Az egyik várakozó fotókupac témája Mancsival közös első tóparti sétánk. Mikor hozzánk került betegen, néhány napig menni is gyenge volt, éppencsak lementünk pár percre, és már jött is fel. Aztán jobban lett, én pedig kivettem egy nap szabadságot, és megmutattuk neki a tópartot.

Emlékszem, amikor lemaradtam tőlük, és csak néztem őket, ahogy előttem mennek, Mancsi Barni lábának dőlve, kissé még gyengén, belémhasított: mennyire bízik benne! Egy kisfiúban, akit alig ismer, az a kutya, akit annyi bántás ért... Aki három hétig volt bezárva egy olyan karanténba, ahol felállni is alig tudott. Akin, amikor csontsoványan kihozták onnét, azt láttam, hogy minden mindegy már... Csinálhattak, amit akartak, ő lehajtott fejjel tűrte...

Ma, amikor előkerestem a képeket, tudtam, hogy azt a fotót szeretném ma oldalba foglalni, amit ekkor készítettem. Azt is tudtam, mi lesz a címe: Ősbizalom. Valami nagyon mélyről fakadó érzelem egy árva kutya szemében, amitől még ma is sírnom kell, amikor a selymes fülét simogatom, és nézem, ahogy boldogan rágja a maciját.

Ilyen lett az oldal, róluk:

A sárga láda

Sziasztok!

Ládát is festettem, amikor a képgaléria készült. Nem is értem, van, hogy napokig semmi kreatívat nem csinálok, amikor viszont belekezdek valamibe, özönlenek az ötletek, és sokszor készül több tárgy párhuzamosan....

Van nekünk egy régi fa Ikeás ládánk. Vagyis kettő van, a másik Barni szobájában, már azt is nézegetem.:) De ez az enyém, és be kell valljam, bár hasznosnak hasznos, sosem szerettem. Egyszer elkezdtem az átfestését, ami csúfosan félbemaradt, és azóta rá sem bírtam nézni. A képre nézve ezt most sem csodálom...

Tudtam, hogy fehérre fogom festeni, de a díszítéséről sokáig nem tudtam dönteni. Felirat? Csíkok? Szürke? Fekete? Aztán a sárga-fehér képkeret adta az ötletet, hogy legyen sárga a díszítés az oldalán. És legyen cikkcakkos!:)

Először is lefestettem a fehér festékkel két rétegben az egész ládát, azután (vágógép híjján...) festőszalaggal készítettem elő a minta festését (ezt használtam a képkereteknél a galériafalhoz is).

A ragyogó sárga festékből elég volt egy réteg.

Olyan nehéz igazán szép sárga festéket kapni, megfigyeltétek? Sok fakó, hókadt alig-sárga, más zöldes árnyalatú, ami borzasztó, megint más pedig narancsos. De végre megtaláltam a tökéletes árnyalatot. Kadmium-sárga. Most már tudom, a kadmium, az szééép sárga.:)

Az antikolást nem úszta meg... Nekem ez visz életet a tárgyakba. A sárgához csokibarna akrilt választottam, úgy, mint a képkeretnél.

Végül a helyére került:

A terv az, hogy a két papírdoboz lekerül alóla, csak még nem tudom, hová. 

Olyan tiszta lett és vidám, elégedett vagyok vele!:)

"Hímeztem" valamit.:)

Ha már nem hímzek mostanában, valahol fel kell tűnnie néhány keresztszemnek....

Nem friss alkotás ez, néhány fotón már láthattátok, de csak most írtam meg a bejegyzést hozzá.

Amikor megláttam ezt a falra festett rózsát, tudtam, hogy KELL. 

Azt is tudtam azonban, hogy a falra semmiképpen sem festeném, valami mobilabb kell, hogy ha elunom, eltehessem. És azért is, hogy ide is kikerülhessen, meg oda is... Akár a kandallópárkányra.

Itt ugrott be a vászon, amit mostanság elég sokat használok alapanyagként. Ezzel el is dőlt a kérdés: vászonképet festek. Választhattam volna más mintát, de annyira tetszett az eredeti, hogy nem változtattam, csak a színeken: a szürkészöld helyett kicsit mentásabb árnyalatot szerettem volna. 

Első körben rácshálót rajzoltam halványan a vászonra:

Azután akrilfestékkel kikevertem az árnyalatokat, és nekiláttam a festésnek a minta alapján:

 Aztán azt hittem, készen vagyok.... 

De valami hiányzott még. Ekkor készültek a csíkok a szélekre.

Most már nem vagyok benne biztos, hogy nem lett volna-e jobb fehéren hagyni, de mindegy. Már így marad.:)

Linking to

Házi fotógaléria és szívszakadás

Van egy tennivalólistám. Nagyon-nagyon hosszú... Mikor egy sort kipipálok, általában hozzáírok három másikat... Ismerős?

Ma itthon maradtam szabadságon, úgy terveztem, hogy pihenek. Az Egyetemen a felvételivel nagyon sok a munka, már két és fél hónapja, és bár élvezem, és kihívás, azért nagyon fárasztó is... A lényeg, hogy kaptam egy nap szabit. Holnap már mennem kell dolgozni, a felvételi határozatok várnak rám.

Szóval pihenés... Reggel "véletlenül" átnéztem a listát. Kiválasztottam három olyan projektet, amihez mindent megtaláltam a kacatjaim között, és nekiláttam.

Az első a frissen festett, átrendezett háló csupasz fala, ahová fotógalériát szántam. 

A Barniról készült kedvenc fotóból még tavasszal jókora vásznat csináltattam, azóta tettem jobbra, tettem balra. 

Tudtátok különben, hogy az előhívásnál megadott méret a vászon nagysága, amiből a vakrámára feszítés elvesz minden  oldalon 5 centit? Én nem tudtam, grrrr.... 60x80-as kép helyett így kaptam 50x70-est, ami nagyon gááááz, ha mellé két 40x40-est szán az ember... Ugyanígy kallódtak azok a bizonyos 40x40-es színes képkeretek, melyek közül egyet a nyári kandallópárkányon már láthattatok.

Az ágyon pakoltam a képeket jobbra, meg balra, míg végül egy szimmetrikus megoldás mellett döntöttem. 

Mivel a vászon nem akkora, mint kellene, kényszermegoldást terveztem: a fölé egy vinylből vágott feliratot szántam. "So many of my smiles begin with you"... Megterveztem, és nekiálltam kivágni. Nekiálltam VOLNA. A Silhouette, bár nem jelzett semmilyen hibát, egyszerűen nem húzta be a vinylt, a görgők meg sem mozdultak. A neten semmit sem leltem ilyen hibáról. Írtam a gyártónak. Válaszoltak, szedjem le az oldalsó borítást és nézzem meg, nem lazult-e meg a görgőket hajtó szalag. Leszedtem... Sejtitek, ugye, hogy nem tudtam visszatenni?:( Most már be sem kapcsol, masszívan sírni tudnék.:( Mintha a fél karom vágták volna le.:( Európában nincs szervízük. Fogalmam sincs, mit csináljak....

Végül a kiadós önsajnálat után rájöttem, mese nincs, attól nem javul meg, ha kikészítem magam idegileg, így próbáltam keresni egy másik megoldást a vászonkép fölé. Végül a jól bevált girlandot csináltam meg, rövidebb változatban, mint a krétatáblánál, és a képkeretek színeiben.

A végeredmény végülis tetszik, nagyon vidám. Csak én nem vagyok az, a vááááhááágóóógééépeeeheeem nélkül.:(

Megyek sírni. A másik két projektet majd máskor.

Linking to: