2008. október 15., szerda
Kórház
Lányok, most szorítsatok! Ma reggel szólt az endokrinologusom, hogy annyira vacakok a véreredményeim változatlanul, hogy Lugol-kúra kell műtét előtt. Ez vmi olyasmi, hogy a túlműködés miatt a struma és a nyak vérellátása fokozott, így a műtét kockázatos. Ezt oldja meg ez a kúra. Bementem, mondom, ide vele. Erre kiderül, hogy be kell feküdnöm. Fél háromig be kell érnem. A dokim elment haza, mert összeesett, beteg, így a vezető endokrinologus betege leszek. Ő rém szigorú... Készen vagyok. Úgy számoltam, szombaton megyek be, így időzítettem gyerekelhelyezést, kutyaelhelyezést, mosást, takarítást, pakolást... Most kapkodok, mint egy dilis, a szünetet az jelenti, hogy most ide ültem a géphez... Szorítsatok, jó? Írok, ha kiengedtek. Puszi! V.
2008. október 12., vasárnap
Most komolyan...
Lányok, légyszi, mondjátok meg, bennem van a hiba?
Sztori: ugye holnaphoz egy hétre műtenek, pénteken exanyósom elviszi Barnit Pestre magukhoz, hogy legyen egy kis nyugalmam kórházban, és műtét után. A volt férjem ma levonatozik, közlöm vele, reggel gyerek kicsit köhögött (tényleg csak kicsit!), elviszi, jó, vigyázzon rá. Jönnek vissza, gyereken a póló felett a zipes kardigán fordítva. Tehát levette róla. Kint. Oké, jó idő volt, de OKTÓBER VAN, b+!!! És pólóban volt a gyerek, rövidujjúban. Nagyon ideges vagyok. Ez az ember lassan negyven éves, és egy hangyának több esze van, és több empátiája, mint neki. Barni azóta is görcsösen köhög, fuldoklik. Homeobogyót kapott, estére bekenem a mellkasát mentolos kencével, és kapott teát, de szétrobbanok! Ha beteg a gyerek, hogy megyek kórházba? Nem tudom elvinni oviba, pedig holnap az endokrin szakrendelőben van jelenésem. Takarítanom kell, mosnom, hogy rendben legyen a lakás, ha hazajövök, hogy a gyereket össze tudjam csomagolni... Most majd nem alszom éjjel, mert Barnira vigyázok, Panadolozom, teáztatom... Nehogy nyugodt legyek, az ilyen ember nem érdemli meg a levegőt, komolyan! Elegem van! Francba!
Kérdés
Újra Ő...
2008. október 7., kedd
James és a Rest in peace.:)
2008. október 5., vasárnap
No, ki ő?:)
Régi kedvencem, de most újra "előjött", hogy milyen helyes, milyen spontán, milyen "nemsztár"... Tényleg, ahogy én látom, semmi allűrje. Annyit árulok el róla, hogy először egy kis bugyuta amerikai sorozatban volt látható nálunk, majd még egyben. A kettő összefüggött. Eleinte kemény rosszfiú volt, de annak is nagyon aranyos.:) Aztán majdnem jófiú lett... De nem teljesen.;) Zenél a színészet mellett, abban nagyobb sikereket ér el, bár azt hiszem, ezt nálunk sokan nem tudják róla. Gyönyörű, bársonyos hangja van, szépséges zenéje, magával ragadó. Különleges az arca... Kaliforniában született. És imádom, bár már _nagyon_ kinőttem a rajongó-kislány korszakomat, ő kivétel.:)
Ki lehet ő?
Évi tippje helyes volt: James Marsters-ről írtam.
Aki kételkedik abban, hogy van ebben a pasiban vmi nagyon különös, nagyon egyedi, ajánlom a Long time és a Smile című dalait, gyönyörűek... Hogy a legismertebb szerepe egyik részében elhangzott Rest in peace-t már ne is említsem...
:)
2008. szeptember 30., kedd
Meglepetés...
Lányok, ma újabb gyógyuljmeg-ajándékot kaptam, egy kedves tűbarátnőtől, akivel már nagyon régen találkoztam: Sofie-tól.:) Egy gyönyörű szívecskét. Sírtam.:) Nagyon jó nekem, hogy gondoltál/gondoltok rám, ígérem, lesz márnembeteg-mosolygós bejegyzésem nemsokára. KÖSZÖNÖM! A fényképgépem vacakol, így, Sofie, ha nem bánod, kölcsönvenném a te képedet:
A szekrényajtó gombján gyönyörűen mutat...:)
A szekrényajtó gombján gyönyörűen mutat...:)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)


