Unokaöcsi...

Kis vigyorka..

Gyógyuljmeg-ajándék...

Köszönöm szépen, Évi! Sokat jelent nekem!:)

Jól vagyok...

Képzeljétek, a héten szépséges szép krizantémokat vettem a teraszra...:) Nekem - a tökök mellett - igazán ők jelentik az őszt, amit imádok! Gyönyörűek, csak úgy ragyognak! Elkapott vmi rusnya nyavalya az elmúlt pár napban, köhögtem, mint egy csacsi, nem tudtam aludni... De elmúlt. Sok-sok filter Twinings zöld teám bánta.:) Nyami.

Hurrá, nyaral(t)unk!:)

Elmaradtam, nagyon. Most került csak sor arra, hogy feltegyem a nyaralós képeinket, én lusta, lusta... Mindegy, jobb későn, mint soha, nem igaz?;) Tihanyban voltunk. Keresztlányom, Petra, és Barni nagyon rákészültek az úszásra... ... ám végül beszorultunk a panzió kertjébe, ahová kiszaladhattunk, ha egy-egy fél órára kisütött a nap... Jen kutya velünk nyaralt, sőőőőt, még úszott is a Belső-tóban... .. míg Ciccnek sajnos itthon kellett maradnia, bár nemigen bánta. A teraszon bulizgatott.:) Azért jó volt ám, csak a két kölyök folyton kétfelé ment, kétfelé akart mindent, és nyugalom nem volt... Kislükék.

Ajándék.:)

Lányok,vettem egy új notebook-ot!:) Jaj, nagyon örülök neki, apróka, gyors, csinos, okos..:) Most már könnyebben írkálok majd, hisz a régin egy kínszenvedés volt...

Ő az...

Zorántól.

'Ő az, kit pont ilyennek láttam,
Mikor izgatottan vártam,
Hogy csak ő jöhet...
Ő az, s mit önmagamról hittem,
Mindent félre kellett tennem,
Ez már az új szerep

Változom, hogy megfejtsem őt...
Bámulom, s lelkembe lát...
Hallgatom a jövőidőt,
Hogy merre visz tovább..

Ő az, kit kézen kéne fognom,
S lehet akármennyi gondom,
Sohasem bántanám,
Ő az, nem segít az emlék,
Mikor feladja a leckét,
S meg kéne oldanom...

Érte van feljebb a hangom,
Érte van, ha nehéz velem...
Érte van, ha nyújtózva tartom
A mércét mindig fenn...

Látod, ő az, ki megtanított arra,
Hogy a sorban első nem vagyok.
Látod, ő az, aki rám is hallgat néha,
És ha hallgat, aggódhatok...

Ő az, tudom, tisztára az apja,
De a szeme és a hangja,
Azt mondják, én vagyok...
Ő az, aki megtanul majd mindent,
Ami nekem soha nem ment,
Őbenne bízhatok...

Nélküle csend volt a házban,
Nélküle túl nagy a csend...
Nélküle mindent megtaláltam,
De mért is kell a rend..?

Látod, ő az, eszembe jut róla
Néhány régi, veszélyes kölyök...
Látod ő az, fogalmam sincs róla,
Hogy is kéne őriznem őt..?

Látod, ő az, még ölbe vettem tegnap,
Sokszor mondta, mindig így lesz majd...
Látod ő az, kinek szép lesz majd az a holnap,
S ott a dalban így is marad...

Ő az, s tudom, elválunk majd egy nap,
Hm, csak mosolyogni tudjak,
Amikor elköszön...'

Barninak.:)

Történetek...

Ez most egy személyesebb tárgyú bejegyzés lesz, Lányok! Sok-sok dolog történt, mióta nem írtam. Először is, 21-én bementem rendelésre az endokrinológiára (aki ismer, tudja, hogy pajzsmirigy-bajom van), ahonnan is nem engedtek haza. 28-án délutánig ott dekkoltam, ami nagyon megviselt. Thyreotoxicus crisis-t állapítottak meg nálam, mely a túlműködő, elhanyagolt pajzsmirigyből ered, az áramló hormonok megmérgezik a szervezetet. Összevissza vert a szívem, egekben volt a vérnyomásom. Október 18-án be kell feküdnöm a sebészetre, két napra rá műtét vár… Csakhogy az idén nem akarnak dolgozni engedni. A tanítás pedig olyan munka, ahol nem könnyű a helyettesítést megoldani….:( Ezen rágódom azóta is… Nem tudom, mit tegyek. S igaz, bajban ismerszik meg, ki az, aki igazán szeret. Nagyon vacakul voltam, üresnek, céltalannak éreztem magam. Küldtem egy sms-t annak a fiúnak, akiről már szólt egy bejegyzésem, és akiről azóta sem tudtam (persze, hisz azt mondtam neki, soha többé ne hívjon…). Ő felhívott (külföldön dolgozik), és olyan, de olyan édes volt!:))) Szeretne itt lenni velem, hogy kitartsak, ne adjam fel. Félt, nagyon. Csak azt mondogatta: „te lány…” és ez az ő szájából úgy hangzik, hogy „A” lány.;))) És, azt mondta, hogy ha meg merek halni, ő majd jól agyoncsap!:DDD A beszélgetés végén már nevettem, pedig az elején sírtam… Hiányzik. De nem szeretném magam a tükörben arcul köpni. És ő sem. Vmi varázslót emlegetett, ismerek-e olyat…? De az idő kereke csak előre forog..:(