Karácsonyfa tuning.:)

Sziasztok!

Barni 26-án minden évben elutazik Pestre az Apukájához és a Nagymamájához. A nagy családdal, Anyukámmal, testvéreimmel és az ő családjukkal 25-én ünnepelünk. Emiatt lett nálunk az a szokás, hogy a karácsonyfát már 23-án délután felállítjuk, az ajándékok pedig 24-én reggelre kerülnek a fa alá. Így nyerünk egy kis időt, ami önfeledt játékkal telhet... 

Idén különleges a helyzet, mert itt van nekünk Mici cica, akinek ez az első Karácsonya, és természetesen Mancsi, akinek valószínűleg szintén. Mondjuk az ő esetében mindegy is, hányadik Karácsony, mert egy dömper kis lüke, aki azt borít le, ami az útjába esik.:) A lényeg, hogy egy ideig azon gondolkodtunk, hogy csak kis fa lesz, az asztalon, de nem volt szívem... Úgy hozzá tartozik a nagy fa az Ünnephez..! Ezer és egy éve műfenyőnk van, gyönyörűséges, és nagyon szeretjük. Most meg kellett oldani, hogy ne nagyon érje el az alját Micka, és ne ingerelje nagyon Mancsit. 

Az ötlet abból állt, hogy a fa alsó, széles ágait nem tesszük fel, és kitalálunk valamit, amivel körbevehetjük az alját. Ilyen volt a látvány (szegény Mici túlesett az ivartalanításon, így most éppen lámpa, de ez nem zavarja abban, hogy minden képen rajta legyen.:)):

Az ihlet akkor jött, mikor Jen oldalát böngésztem, és megtaláltam ezt:

Nekem nem volt faládám, amiből kiindulhattam volna, volt viszont egy halom lambériamaradékom. És tudtam, hogy vidámabb, gyerekre szabottabb verziót szeretnék kreálni. Nem is kellett már más, csak néhány szeg, egy kalapács és egy négyszögléc az oldalak rögzítéséhez. És persze stencil és festék.:)

Folyamatban:

A Silhouette gépem segítsége nélkül a stencil elkészítése sokkal-sokkal nehezebb lett volna. Így alig volt három perc.:)

Elkészült:

És a fa alatt:

Sokkal-sokkal jobban tetszik így a fa.:) Még lehet, hogy nekiesek egy kicsit antikolni, csiszolni itt-ott. De így is megfelel... Macska-kutya ugyan hozzáfér, de nehezebben. Meglátjuk.:) 

A fa sötétben:

Azért még mutatok egy Mancsi kutyát, aki teljes békességben szunyál a babájával a kandalló előtt, míg a fiúk xboxoznak (vacak a kép...):

Szeretjük a nagy buflák fejét.:)

Boldog Ünnepet kívánunk Nektek!

Adventi naptár - 2012.

Még nem is mutattam az idei adventi naptárunkat...

Barni már nagyfiú, így valami egyszerűt szerettem volna, amibe igazán apró meglepetést rejthetek minden adventváró napra. Valahol a neten láttam az ötletet, annyi a szépséghibája, hogy 25 napos, de hát annyi baj legyen, nem igaz?:) 

Apró tejcsoki macikat rejtenek a skatulyák. És rengeteg gyufánk van, tudok adni, ha bárkinek szüksége volna rá.:D

Mézes-buli - 2012.

Eljött az idei mézesbuli is. Sokat készültünk... Sajnos néhány kép elég vacakul sikerült, elnézést érte.

Készült pillecukorból hóember a tejesüvegekre:

Most először csináltam kekszből a tortagolyókat, és jobbak lettek, mint piskótalappal. Kókuszos krémmel töltött kakaós kekszet daráltunk le (turmixban.:)), és már csak egy kis mascarpone kellett, hogy gyúrható massza legyen belőle. A gömböcöket fél órára hűtőbe tettük, majd fehér csokiba mártottuk és dekoráltuk. Nyamm.:)

Sütöttem egy halom jegesmedvét a jól bevált cukros süti receptemmel:

A kész asztal:

Összeállt a csapat:

És elkezdődött az elmélyült munka:

Mancsi természetesen lelkesen asszisztált:

És végül következzenek a kész alkotások.

Csoportkép:

Petié:

Kristófé:

Janóé:

Barnié:

Jóóóól elfáradtam, de megérte.:)

Jövőre, veletek, ugyanitt.:D

Kardinális pinty

Tudom, nem vagyok teljesen normális, de valamelyik nap megálltam a kedvenc feliratos vásznaim előtt az étkezőnél, és azon tűnődtem, hogy nincs ez így jól. Mármint az, hogy csak úgy, az ünnepvárás legcsekélyebb jele nélkül  lógnak ott azok a vásznak...

És persze beindult a vezérhangya.:) Faág van a képen, ergó madár kell. Emlékeztem, hogy valahol voltak hungarocell madárkáim, egyiküket a tavaszi ajtódíszhez használtam fel még év elején itt. Aztán megtaláltam őket, és először csak pirosra akartam festeni az egyiket. Végül kitaláltam, hogy kardinális pinty lesz belőle. Ha már Karácsony, legyen egy igazi, képeslapra illő madárka.:) Meg kellett faragnom kicsit a feje búbját, lehetne is csúcsosabb, de hozott anyagból ennyi telt, és végülis elégedett vagyok vele.:)

És tegnap megvettem azt a hatalmas, rusztikus faliórát, amit álmaimban láttam.:) Imádom!:)

Sütis meghívó

Hoztam a meghívót a csajos bulinkra:

Elég retróra sikerült... :)

Karácsonyi kandallópárkány - 2012.

Elkészültünk a Karácsonyra hangolt kandalló-dekorációval. 

Imádom!:)

Vigyázat, sok-sok kép következik!

Idén itt is folytatódott a fehér-mániám, mellé az élénkpirosat és a kéket képzeltem el. Több ponton is hiba csúszott az elméletembe: egyrészt Barni nem engedte a zoknitartóján a zöld részt lefesteni kopott-fehérre (pedig mondtam neki, hogy lehet az az enyém, az övé pedig a kék), másrészt a csizmájához is ragaszkodott. A csizma ősrégi kreálmányom, a testvérem kisfiának készült el a párja. Akkor nagyon szerettem, most már kilóg mindenhonnan... Próbáltam rábeszélni egy piros kötött zoknira, olyasmire, mint az én krémszínűm, de neeeeem, neki az egerese kell.:)

A piros krétatáblát még az iskolakezdős dekorhoz készítettem, most is illik a képbe. A mézesház mécsestartót tavaly az Aldiban zsákmányoltuk, nagy kedvenc lett.

Mindig csodálkoztam, mikor karácsonyi dekorációban vágott virágként láttam amarilliszt. Nem értettem, kinek van szíve levágni a növényről a gyönyörűséges virágszárakat... Aztán betévedtünk a Butler's-be, és megvilágosodtam! Ugye nem feltűnő, hogy az amarilliszem selyemvirág?:)

Itt a reklám helye: mindenkinek ajánlom Karcsi papírboltját.:) Nagyon szerettem volna Baker's twine-t, régóta, de egy vagyonért tudtam volna csak rendelni, külföldről. A webáruházban azonban teljesen reális áron hozzáférhetők a motringok, sok-sok színben. A hab a tortán, hogy a szintén rég vágyott papír szívószálakat is forgalmazzák.:) Egy vegyes csomagot abból is rendeltem, és azóta csak nézegetem őket... Illetve a Baker's twine-t rögtön használtam is, a girland felfűzéséhez. A kis kerek "hópelyhek" a gyöngyös dobozkáim aljában lapultak, tudtam, hogy még jók lesznek valamire. A feliratot táblafestékkel lefestett kartonokra írtam krétatollal. Azt már meg sem említem, hogy a kartonok a nyomtatni való csekk-kupacok két oldalán található merevítők az irodából.:) Azt hiszem, egyre jobb vagyok az újrahasznosításban.:)

Ezeket a drótkosarakat még nagyon régen az Ikeában vettük, fürdőszobai tárolónak. Aztán egy időben gondolkodtam azon, hogy kidobom őket. Örülök, hogy nem tettem, most nagyon tetszik, mindenfélével telepakolva jut neki hely itt meg ott...:) A hógolyók nem látszanak rendesen: hungarocell golyókat kentem át struktúrpasztával egyenetlenül, és megszórtam fehér glitterrel. Csillognak, de nem riasztóan, pont jók.:) A felirat szintén karton táblafestékkel. Háttérben látszik Rudolf a falon.:)

Jövő ilyenkor már talán hófehér lesz minden fal a nappaliban... Már úgy várom... Nagyon nem tetszik a sárga, változik az ízlés.

Képzeljétek, idén két bulit is tartunk Karácsony előtt: most szombaton a kispasik mézesház-buliját, jövő vasárnap pedig csajos süticsereberét. Ez utóbbi meghívójának fotózása átadás előtt eszembe jutott, majd mutatom.

És Mancsi egy mintakutya ám!:)

Manó

Bemutatom nektek Manó kutyát:

Meséltem már, hogy aznap találta egy fiatal lány, amikor Jen kutya meghalt, és elvitte a gyepmester? A rendelőben találkoztunk, még nem tudtam, hogy a Kislány menthetetlen... És azt, hogy olyan érzésem volt utána, hogy nem véletlenül volt ő akkor ott? Hogy Jen (vagy egy felsőbb erő, nem tudom, az ember nagyon kapaszkodik mindenbe, ha elveszít valakit, akit szeret...) küldte nekünk, és haza kellett volna hoznom? Zaklattam eleget a gyepmestert, a menhelyet, akit elértem, hogy vigyázzanak rá, hogy ment-e érte gazdi, hogy rendben van-e...
Aztán megláttam a Lelencnél egy szettergyereket. Nyolc hónapos angol szetter kisfiú, akit elhagyott a gazdája... Kísértésbe estem. Volt már szetterem, egy kislány, Gréti... A Lelenc elnöke egy angyal, azt mondta, nekünk adja őt, sőt, cserébe bevállalják Manót (aki ekkor még csak a Barna Kutyi volt nekünk).
Megbeszéltük, hogy múlt szombat reggel elhozom Manót, és viszem őt Pestre, a Kisszettert pedig elhozom. Aztán az élet közbeszólt, vagy megint a felsőbb hatalom... Barni megbetegedett péntekre virradóra, így nem tudtunk elmenni Pestre. Úgy gondoltam, mivel Manó karanténja éppen lejárt, szombaton megnézem őt a menhelyen. Iszonyúan nézett ki.... A három héttel azelőtt még jó húsban lévő, jókedvű kutya csontsovány volt, és rettegett. Olyan hasmenése volt, amilyet még nem láttam. Nem tudtam otthagyni... Hazajött velem, és úgy gondoltuk, egy hetet itt lesz, biztonságban, majd e hét végén elintézzük a kutyacserét.

Ugye kitaláljátok, mi történt?:)

Pénteken felhívtam Annát a Lelenctől, hogy ne haragudjon, de már nem tudjuk adni őt, és nem tudunk másik kutyát nevelni helyette. Ahogy Barni mondta, nem engedhetjük, hogy megint csalódjon...

Így lett nekünk Manónk.

Manóról tudni kell, hogy szép. És okos. Két nap alatt megtanulta az "Ül!" parancsot. Ugrabugra, mint egy kiskecske, de ha szólok neki, rohan hozzám, és azt sem tudja, mit tegyen, csak szeressük. Gyönyörű szeme van, és amikor le akarom parancsolni a kanapéról, simán eljátssza a kivert kutyát, akit a gazdi persze végül enged a kanapén heverészni... El sem mozdul Barni mellől, és partner minden csínytevésben. Már visszaszedett egy kis súlyt, és a pocakja is rendben van. Napról napra jobban kinyílik, figyelmes, okos, megfelelni vágyó nagykamasz. Szeretjük. Jaaaa, és nagy macskabarát, Mici cica a nap részét mellette/hozzá dörgölőzve tölti.:)

Így telnek a napok, békességben, selymes kutyafüleket simogatva. Csak Jen hiányzik nagyon.